Háború és emlékművek

A BBC a szabadon hozzáférhető adatok alapján úgy becsüli, hogy február 24., az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kitörése óta legalább 80 szovjet kori emlékművet távolítottak el Ukrajnában. Míg a 2014-es Majdan után főként Lenin és más kommunista vezetők szobrait bontották el, most az orosz kultúra ismert alakjainak – például Alekszandr Puskin költőnek és Makszim Gorkij írónak – az emlékműveit is leszerelik. Eközben az agresszorok régi-új Lenin-emlékműveket állítanak a megszállt területeken. Az „emlékművek háborújáról” a BBC ukrán nyelvű hírportálja készített összeállítást.

„Puskin-hullás”

Március végén ismeretlenek Munkácson az ukrán zászló színeivel festették be Alekszandr Puskin mellszobrát. Egy héttel később a szobrot eltávolították.

„Munkácson megszabadulnak az orosz birodalmi múlttól. Erre az Oroszország Ukrajna elleni katonai agressziójával összefüggésben végrehajtandó deruszifikációs intézkedések keretében kerül sor” – közölték a városi hatóságok.

Ez volt az egyike annak a négy Puskin-emlékműnek, amelyet az ukrán hatóságok az orosz invázió megindulása után bontottak le Nyugat-Ukrajnában.

„Puskinnak semmi köze nem volt Ternopilhez, akárcsak a legtöbb orosz írónak, zeneszerzőnek stb. Látván Oroszország minden szörnyűségét, Ternopilban nincs többé helye az orosz és szovjet emlékműveknek” – írta Szerhij Nadal, Ternopil polgármestere, ahol szintén elbontották a Puskin-szobrot.

Ezután a szovjet kori emlékművek elbontását „Puskin-hullásként” kezdték emlegetni a 2014 utáni „Lenin-hullás” mintájára.

Folytatódott a szovjet korszak történéseihez köthető emlékművek bontása is katonák, hadvezérek és kommunista vezetők szobraival. Eltávolítják a terekről az emlékműként megőrzött szovjet tankokat és repülőgépeket, az épületekről és emlékművekről pedig leverik a szovjet jelképeket, pl. a sarlót és kalapácsot, a Vörös Hadsereg csillagait.

A BBC szerint a háború kezdete óta 10 Puskin-emlékművet, hat Gorkij-szobrot bontottak el, továbbá eltávolították Szuvorov tábornok, Alekszandr Nyevszkij herceg és az 1812-es francia–orosz háborúban részt vett gránátosok emlékművét. A többi elbontott emlékmű így vagy úgy a szovjet korszak történetéhez köthető. A média és a kutatók mégis az orosz írók emlékműveinek eltávolítását emelték ki.

„Nagylelkűen lehet viszonyulni Puskin ukrajnai jelenlétéhez, de csak akkor, ha az országok közötti barátság töretlen és erősödik. Hát amikor ez a barátság megszakad, olyan aljas módon, mint amilyen a szomszéd egyediségének tagadása? Akkor aztán ez a szomszéd azt mondja: miért áll ott Puskin, aki a nemzeti romantika szimbóluma a minket megtámadó országban?” – kommentálja a jelenséget Jan Levcsenko orosz kulturológus.

Egy emlékmű lerombolása szimbolikus győzelem

Eric Hobsbawm német történész szerint a hagyomány, hogy mindenfelé emlékművet állítsanak a múlt és a jelen alakjainak, a XIX. században keletkezett Franciaországban és Németországban. Hobsbawm az emlékműállítást a „hagyományok feltalálása” állami projekt részének nevezi.

„Az emlékművekre általában egy szimbolikus rendszer megszilárdításához van szükség. Ahhoz, hogy az emberek lássák, hogyan van berendezve a világ, ki érdemel emlékezést és hálát ezen a világon, és ki nem – mondja Ivan Kurilla történész az Európai Egyetem professzora. – A lenini kormány 1918-ban speciális dekrétumot fogadott el a monumentális propagandáról, és akkor úgy döntöttek, hogy az uralkodók emlékműveit le kell bontani, s a forradalmároknak kell emlékművet állítani. Minden új kormány igyekszik szimbolikusan megjelölni azt a teret, amelyben az emberek élnek.”

Ukrajna nyugati vidékein közvetlenül a Szovjetunió bukása után rombolták le az első Lenin-emlékműveket. Ugyanezt tették más posztszovjet országokban is.

A Majdan után több mint 1 300 Lenin-emlékművet bontottak le a „dekommunizáció”, egy 2015-ös törvénycsomag részeként, amely rögzítette a kommunista múlt elleni küzdelem politikáját: a kommunista pártok tevékenységének tiltását, a helynevek megváltoztatását és – többek között – a szovjet vezetők emlékműveinek lebontását.

Jan Levcsenko kulturológus szerint Sztálin uralmának megszilárdulásával „az Orosz Birodalom kezdett újjáéledni – egyszerűen vörös zászlók alatt”, és ezzel egy időben visszatért a „vertikális kapcsolatok nyelve”: a címzetes orosz kultúra kiemelt szerepet kapott.

Ezért kezdett a szovjet rezsim tömegesen emlékműveket állítani az orosz kultúra alakjainak az ország egész területén: „Puskin soha nem járt Ukrajnában, de emlékművei a szovjet években Ungváron vagy Ternopilban automatikusan megjelentek – mondja Levcsenko. – »Puskin a mindenünk«, a Szovjetunió kisajátította, és megjelentek a szobrai.”

Ily módon egy emlékmű lerombolása szimbolikus győzelem egy bizonyos eszme felett, amelyet most ebben az emlékműben látnak megtestesülni, mondja Ivan Kurilla: „Az Orosz Birodalom szimbólumának nevezünk, ezért elpusztítunk.”

Lenin és a nagyanyó

Áprilisban a megszálló adminisztráció emlékművet állított Vlagyimir Leninnek a Herszon megyei Henicseszkben. A Szabadság Rádió megjegyzi, hogy nem azt a Lenin-szobrot állították vissza, amely korábban ott állt, és amelyet a „dekommunizáció” során leszereltek. Hogy az új emlékmű pontosan honnan származik, azt nem tudni. Két héttel később új Lenin-emlékmű jelent meg Nova Kahovkában. Június elején „helyreállították” Lenin szobrát a Luhanszk megyei Novopszkovszkban.

Május elején orosz tisztviselők érkeztek az elfoglalt Mariupolba. Magukkal hozták és ünnepélyesen felavatták annak a „zászlós nagyanyónak” az emlékművét, aki röviddel azelőtt az ukrajnai orosz invázió egyik szimbólumává vált, mert szovjet zászlóval fogadta a bevonuló katonákat Harkiv megyében.

Körülbelül ugyanabban az időben a Mariupol melletti Mangus községben eltávolították a Moszkva elleni hadjáratokat vezető Petro Szahajdacsnij XVII. századi ukrán hadvezér emlékművét.

„Az emlékmű egy módja annak, hogy körbecövekeljük és megjelöljük a területet… – kommentálja a történteket Jan Levcsenko. – Saját enklávékat kell létrehozni és körbehatárolni bármilyen módon. Ott ledöntötték Lenint? Akkor mi helyreállítjuk! Ez a tér szimbolikus körbehatárolása.”

Ivan Kurilla történész azzal magyarázza Lenin és a nagyanyó emlékműveinek megjelenését a megszállt területeken, hogy a Szovjetunió jelképei a legalkalmasabbak arra, hogy Oroszország megmagyarázza ukrajnai tetteit. „A nácitlanítás gondolata mint magyarázó modell kudarcot vallott, és ami történik, azt a legkönnyebb a Szovjetunió részleges – méghozzá nem kommunista rezsimként, hanem birodalomként való – helyreállításával magyarázni. Ezért a vörös zászló a leglogikusabb szimbólum, más szimbolikát, amely igazolhatná, ami történik, Oroszország nem talált ki” – mondta.

„Az emlékművek nem csak úgy állnak”

A Szovjetunió összeomlása óta folyik a vita Európában is arról, hogy mi legyen a szovjet emlékművekkel.

Májusban például a lett parlament megszavazta, hogy kilép az Oroszországgal kötött, a háborús emlékművek megőrzéséről kötött megállapodásból. Néhány nappal a szavazás után úgy döntöttek, hogy lebontják a szovjet katonák emlékművét Rigában.

„Ez a háború nyilvánvalóan igazságtalan, és árnyékot vet mindarra, amit Oroszország és a Szovjetunió tett korábban. Míg hosszú ideig sikerült hangsúlyozni, hogy ezek a felszabadítók emlékművei, hogy a Szovjetunió szabadította fel Európát a fasizmus alól, és ez fontos része volt a közbeszédnek, nehéz volt küzdeni ellene, most a független Ukrajnát megszálló orosz hadsereg árnyéka rávetül a Vörös Hadsereg felszabadító hadjáratára” – mutat rá Ivan Kurilla.

Szerinte ma már minden szovjet katonának állított emlékművet Bucsával és más ukrajnai eseményekkel kapcsolnak össze, nem pedig Európa felszabadításával.

Az emlékművek mindig is a politika részét képezték – összegez Ivan Kurilla. Példaként említi IV. Bourbon Henrik párizsi emlékművét, amelyet 1614-ben állítottak fel. A francia forradalmat követően lebontották és beolvasztották. A Bourbon-restauráció után a szobrot eredeti formájában újraöntötték és ismét felállították a városban.

„Hogy most nyugodtan áll, az azt jelenti, hogy Franciaországban már nem maradt olyan monarchista, aki királyt akarna csinálni a Bourbonokból. Képletesen szólva Lenin is nyugodtan fog állni, ha nem maradnak olyanok, akik vissza akarnák hozni a kommunizmust vagy a Szovjetuniót – mondta a történész. – Ha egy emlékmű nyugodtan áll, az azt jelenti, hogy minden, amit megtestesíthetett, már a régmúlté.”

(hk/bbc.com)