Focisuli Badalóban – önerőből

2022. július 30., 17:33 , 1118. szám

Badaló az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb és legeredményesebb helyét foglalja el Kárpátalján a labdarúgást kedvelő települések képzeletbeli palettáján. Megannyi bajnokság, kupa, trófea elhódítása fűződik a település nevéhez, rengeteg – akár országos szinten is – ismert labdarúgó megfordult a Badalói FC-ben. Viszont az elmúlt időszak keserves tapasztalatai a helyi focira is rányomták a bélyegüket. Nemrég azonban egy fiatal és céltudatos kárpátaljai fiatalember kereste meg a település közösségét, mégpedig azzal a szándékkal, hogy újra felébresszék a fiatalok körében a sportág szeretetét, illetve ezen keresztül közösséget építsenek, értéket teremtsenek a gyerekek életében. A körülmények ellenére az első héten 30 gyerek jelentkezett a foglalkozásokra, köztük lányok is. A talpraesett testnevelő tanár korábban a szülőfalujában tartott több évig sportfoglalkozásokat gyerekek számára, viszont a jelenlegi helyzet átírta az egész projektet. A tevékenységével kapcsolatban így fogalmaz: „Úgy gondolom, hogy értéket adok a gyerekeknek.”

A 23 éves Gál Ferenc Mezőváriban született. A munkácsi tanítóképző befejezését követően még abban az évben, 2017-ben elkezdett tornatanárként dolgozni a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában (ma Líceum). Elmondás szerint „zöldfülűként” azonnal a szakmai mélyvízbe került, hiszen az intézményben tanárhiány miatt megkapta az 5–11. osztályokat, teljes létszámukkal.

„Úgy gondolom, sikerült felnőnöm a feladathoz, mert kis idő elteltével osztályfőnök lettem, egy elég nehéz fiús osztályban – meséli lapunknak. – Annyi volt a szerencsém, hogy kicsi koromtól nagyon szerettem a sportot, és ezt érezték rajtam a gyerekek, talán ezért is volt könnyebb alkalmazkodni a dolgokhoz” – emlékszik vissza. A fiatal tanár az iskola és az edzések mellett rendezvény- és tablófotózással is foglalkozik, amit szintén nagy szeretettel végez. „Évről évre – hála Istennek – egyre több megrendelésem van” – meséli.

–  Mikor kezdtél el a focival foglalkozni?

– Mindig is jelen volt az életemben, talán amióta megtanultam járni. Már kisebb koromban is voltak sikerélményeim ezzel kapcsolatban, többször sikerült itthoni kisebb kupákon győzedelmeskednünk a kis csapatunkkal, mindezt úgy, hogy sosem foglalkozott velünk szakmailag igazán senki.

– Hogyan jött a focisuli ötlete?

–  Errefelé nem nagyon volt ilyesfajta sportolási lehetőség a gyerekek számára. Ahogy elkezdtem tornatanárként dolgozni, eszembe jutott, hogy lehetne délutáni foglalkozásokat is tartani a gyerekeknek – eleinte még csak az iskola keretein belül, aztán pedig jött az igény a szülők részéről is, hogy mi lenne, ha fiatalabb, később pedig még fiatalabb korosztályú gyerekeknek is lenne focifoglalkozás. Nagy segítség volt, hogy még diákként megismerkedtem az egyébként mezővári születésű Gáncsos Andrással, aki a Magyar Labdarúgó-szövetségnél dolgozik jelenleg is. Hála Istennek, rengeteget segített nekem az elején, mit és hogyan csináljak. Megajándékozott néhány, az edzéshez szükséges felszereléssel, sportszerekkel, labdákkal is, így alapszinten már könnyebb volt dolgozni. Mindez 2019 tavaszán történt. 

–  Milyen volt a folytatás?

– Ahogy telt az idő, egyre több gyereket érdekelt ez a kezdeményezés, beleértve lányokat is. Egy évvel később már több mint 50 gyerek járt hozzám hetente, 4 csoportra osztva. A járvány miatt akkoriban voltak kisebb fennakadások, de összességében elég jól össze lehetett tartani a gyerekeket. Később igyekeztem hirdetni más falvakban is, hogy van Mezőváriban lehetőség focira járni gyerekeknek, s akkor már több mint 70 sráccal foglalkoztam. Ahogy a lehetőségeink engedték, több versenyen is részt vegyünk, többször sikerült a top 3-ban szerepelnünk, illetve az első helyezést is elhoznunk.

Időközben néhány jóbarátom is megkeresett, szívesen segítettek a foglalkozások lebonyolításában, amiért nagyon hálás vagyok nekik ma is. Rajtuk kívül azonban nem igazán volt senki, aki állandó jelleggel segített volna. Egyedül pedig ezt működtetni nem egyszerű feladat. Ha nem szeretném az egészet ennyire, valószínűleg nem is működne. 

–  Mit szeretsz a legjobban ebben a tevékenységben?

– Úgy gondolom, hogy értéket adok a gyerekeknek. Jó élményeket, új barátokat szereznek, egészséges életmódra nevelem őket. Igyekszem ebben példakép lenni a számukra. „Kirángatom” őket egy kicsit az online világból. A sport rengeteg mindenre megtanítja a gyerekeket: kényes helyzeteket kezelni, nyomás alatt is teljesíteni, esetenként idegen környezetben. Nagyon szeretem a focit, szerves része az életemnek. Ma is, ha időm engedi: focizom, edzek, eljárok futni. Az egészséges életmód elengedhetetlen része, hogy sportoljunk valamit. És pontosan ezt akarom belenevelni már kicsi korban is a srácokba. Mert lehet, hogy nem lesz belőlük élsportoló, de ha egy sportszerető, egészséges, a káros szokásokat elítélő embert sikerül formálni belőlük, akkor már megérte, és nyert ügyem van. Az eddig eltelt évek távlatából látom és tapasztalom a személyiségfejlődést a gyerekeknél, hogy mennyit ad nekik ez az egész, hogy mennyire szeretik, és nem kell unszolni őket, hanem szívesen jönnek kicsit mozogni.

– Hogyan néz ki egy foglalkozás?

– Az edzések korosztályonként eltérnek egymástól. A kicsi gyerekeknek (6–7 éves korosztály) afféle „óvóbácsisat” játszom, és leginkább labdás játékokból áll a foglalkozás, aztán pedig foci. Itt igazából a labdarúgás megszerettetése a cél. Rúgjanak minél több gólt, cselezzenek és labdázzanak minél többet. A 8–10 évesekkel már egy fokkal komolyabban megy a munka. Itt is része az edzéseknek néhány játék, fogócska stb., ugyanis kicsi korban egyszerűen nincs igény a klasszikus értelemben vett bemelegítésre, a fogócska alatt pedig többet futnak a gyerekek, mint azt gondolnák, és még közben játszanak is. Viszont itt már bizonyos képességek fejlesztésén van a hangsúly. Rengeteg a labdás gyakorlat, aztán pedig maga a foci, de több formában.

10 éves kortól felfelé már komolyabb fizikai megterhelés alatt dolgoznak a gyerekek, időnként házi feladatot is kapnak, ami vagy különböző edzési gyakorlatok elvégzése, vagy néhány km futás, az állóképesség és a technika minél magasabb szintű fejlesztése.

Ami a lányokat illeti, náluk a képességekhez mérten, mindezen módszerek összességéből tevődik össze a foglalkozás, mivel ott több korosztály alkot egy nagyobb csoportot.

Kora tavasztól késő őszig tartjuk az edzéseket. A téli időszakban – alkalmas helyszín hiányában – ideiglenesen szünetelnek az edzések.

–  Támogatásban részesülsz valahonnan?

–  Ami a szponzorálást illeti, régebben a már említett Gáncsos Andrástól kaptam az alapot, aztán mikor már kb. 50 gyerekkel foglalkoztam, akkor egy focisulis címerrel ellátott pólót kapott tőle minden gyerek. Történt olyan is, hogy egy névtelen támogatótól kaptunk fedezetet arra, hogy hetente a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum tornatermébe járjunk edzeni a téli időszakban. Annak is elmondhatatlanul örültek a gyerekek, és nagyszerű élmény volt számukra.

Azonban az utóbbi időszakban semmilyen támogatást nem kaptunk, sőt! Még az edzések lebonyolításának a helyszínével is akadtak kisebb-nagyobb problémák. Ahelyett, hogy az illetékesek örültek volna, hogy ez a kis focisuli elkezd virágzani, inkább a „részüket” kérték a pálya bérléséért. Amivel alapvetően nem is lett volna probléma, viszont a mezővári műfüves pálya balesetveszélyes állapotban van jelenleg, hagyták teljesen leépülni, semmit nem fordítva rá. Amikor pedig felújításba akartunk fogni (kisebb mértékben), akkor azt sem engedték meg. Ezért úgy döntöttem, hogy elköltözünk a műfüves pályáról. Saját költségen vettem vasanyagot, és a szomszédom készített két 2 x 3-as méretű kaput, lekaszáltuk a régi futballpályát Mezőváriban, így tavaly ősztől ott vezettem a foglalkozásokat. A mai napig is oda járunk edzeni.

– A sporteszközöket hogyan szerzed be?

– A sportszereket lassanként, ahogy telt az idő, úgy bővítettem. Idővel kerültek újabb labdák, megkülönböztetők stb. Mostanra szinte mindenünk van, ami a minőségi edzésekhez kell.

–  Hogyan lett az új helyszín Badaló?

– Badalóból azelőtt is voltak srácok. Ezért döntöttem úgy, ha van elég gyerek Badalóban, akkor mi lenne, ha ezentúl nem ők jönnének Mezőváriba, hanem én mennék hozzájuk edzéseket tartani. Szerencsére a badalói elöljáró, Szalai Imre nagyon örült az ötletnek, és szívesen adta helyszínül a falu műfüves pályáját. Ezután már csak a gyerekek toborzása volt hátra. 25-30 gyerekkel számolhatunk jelenleg, van egy-két kisebb gyerek is, akik Mezőváriból csatlakoztak hozzánk, mivel ott létszámhiány miatt nem tudok jelenleg foglalkozásokat vezetni.

– Hogyan képzeled a jövőt?

– Ami a jövőt illeti, az sajnos nem túl fényes. A háború miatt rengeteg család és velük együtt a gyerekek is elmentek Kárpátaljáról. Mezőváriban széthullott az egész, amit eddig építgettünk. Egy korosztály van, akiket nagy nehezen össze lehetett idáig tartani úgy, hogy bevontam kisebb gyerekeket is, akik szeretnek focizni. Badalóban heti két alkalommal van foglalkozás minden korosztálynak. Más sportágban egyelőre nem tervezünk edzéseket vezetni.

Természetesen örülnék neki, és nagy segítség lenne, ha támogatna minket valaki, de sajnos erre eddig még kevés példa volt. Úgy látom, egyre kevesebb embert mozgat meg errefelé a gyerekek sportoltatása. Ennek ellenére várjuk a Badalói Focisuliba a jelentkezőket mindenhonnan, minden 6 és 14 év közötti gyereket, lányokat, fiúkat, akik szeretnek mozogni, új élményekkel gazdagodni, új barátokat szerezni, és szívesen lennének tagjai egy nagyszerű közösségnek.

Dankai Péter