Vasárnapi üzenet: 2022. július 31.
„De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.” Nehémiás 9, 28
Kedves Olvasó! Ez a szakasz egy bűnvalló imádság részlete. Isten népének hűtlenségét, valamint Isten hűségét tárja elénk szemléletesen. Az évszázadok alatt számtalanszor ismétlődött mind Izrael, mind az egyház életében az unalomig ismert séma: Isten megáldja a népét. Jó dolgában a nép elhagyja Istent. Az Úr büntetéssel sújtja az övéit (betegség, háború, fogság). A nyomorúságban az emberek Istenhez kiáltanak segítségért. Isten megszabadítja és megáldja népét, és kezdődik megint minden elölről. Sajnos ilyenek vagyunk. Nem tudjuk megbecsülni azt, amikor jól megy a sorunk. Ilyenkor elhanyagoljuk Istent, és nem kérjük a segítségét.
A Biblia szerint Ádám és Éva az édenkertben sem volt elégedett, és másra, többre vágytak. Pedig az édenben nemcsak a gondtalan, könnyű élet volt az övék, de az Istennel és egymással való (számunkra már elképzelhetetlen) közösség áldásait is élvezték (1 Mózes 3). Jézus példázatában a tékozló fiúnak is megvan mindene az apja házában: biztonság, szeretet, kiszámítható, nyugodt élet… De ő mást akar: kalandot, élményeket, új barátokat. És csak kifosztva, a disznók mellett jön rá, milyen kincset is hagyott a háta mögött akkor, mikor végleg betette maga mögött az atyai ház ajtaját (Lukács 15).
Mikor a fenti bűnvalló imádság elhangzik, épp nagy bajban van a nép. A fogság után romokban áll az ország. Kevesen vannak a zsidók, és a szomszéd népek összefognak ellenük. De a zsidók összefognak. Együtt keresik Istent, és megújulnak lelkileg. Ebben a nyomorúságos időben épül fel a templom, Jeruzsálem kőfala, és ekkor épül fel nemzetté ez a nép. Mint már oly sokszor – a nyomorúságból jön a lelki megújulás.
Magyar népünk történetére is igaz mindez. A török hódoltság idején, a világháborúk alatt, a kommunizmus éveiben és azt követően a magyarság is visszatalált Istenéhez, és a lelki megújulásból új erő fakadt. Sőt, Isten félretette az aktuális ellenséget, és népünknek szabadulást szerzett. Talán igaza van Ady Endrének: „Nekünk Mohács kell!”
Most is nyomorúságban van a világ: erkölcsi és politikai válság a vén Európában, emelkedő energiaárak, járványok, létbizonytalanság. Országunkban háború dúl, emberek ezrei veszítik életüket, otthonukat, munkájukat. Kárpátaljai magyar közösségünk pedig az elmúlt fél évszázad legnagyobb vérveszteségét szenvedi el. Mi az oka mindennek? Talán az, hogy nem tudtunk jól élni az Istentől kapott ajándékokkal. Többre, másra vágytunk. Lázadtunk ellene hűtlenségünkben. Isten helyett a pénzt, a hasznot imádtuk. Az Ő örök törvénye helyett pedig saját törvényeket faragtunk.
És ami még ennél is fontosabb kérdés: mikor ér véget a nyomorúságunk? A fenti séma szerint akkor, ha elérte célját az életünkben. Ha lesz lelki megújulás, megtérés és Istenhez való komoly odafordulás – egyénenként és közösségileg is. Ha őszintén keressük Isten akaratát az életünkben, és meg is éljük azt: Isten irgalma megment, megszabadít bennünket. Ámen.
Kacsó Géza
református lelkipásztor
