Kárpátaljai búzaösszeöntés Nagydobronyban

A gyenge búzatermés ellenére nőtt az adakozókedv

Kárpátalján a hagyományokhoz híven a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermek­otthonban tartották meg a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programban felajánlott búza ünnepélyes összeöntését. Az országban zajló háború és a rendkívüli aszály ellenére Kárpátalja ismét megmutatta összetartó erejét: 1 317 helyi gazda több mint 114 tonna búzát adományozott a nemes célra.

A keresztény hitvallás szerint a bő termésért való könyörgés a búzatáblák megszentelésével veszi kezdetét, és a megtermett búza megáldásával ér véget. A búzaösszeöntő ünnepségen azért gyűltek egybe a kárpátaljai magyarok, hogy megerősítsék összetartozásukat, és hálát adjanak az idei termésért. A meghívott vendégek bemutatását követően Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke üdvözölte az egybegyűlteket.

– Nehéz időket élünk, amikor elsősorban az egész Európát sújtó aszály okoz gondot a gazdáknak, de nemcsak ez, hanem a háború is. 170 nappal ezelőtt megtámadott a „nagyszomszéd”. Ukrajna hősies háborút folytat területi integritásáért, szabadságáért, a demokráciáért. Háborús körülmények között élünk, őseink ismerték ezt a világot, s most sajnos, nekünk is meg kell tapasztalni. Minden nehézség ellenére, amikor meghirdettük a 15 millió búzaszem programot, a kárpátaljai gazdák aktívan hozzájárultak a nemes gyűjtéshez. A gazdaszolidaritás csodálatos dolgot produkált idén is, az ez évi gyűjtés eredménye: 1 317 gazda 114 tonna 270 kilogramm búzát adományozott! Hála és köszönet a gazdáinknak, s azoknak a szervezeteknek, amelyek segítettek ezt a nemes akciót lebonyolítani, a KMKSZ-nek, az alapszervezeti elnököknek, a történelmi egyházaknak, a civil szervezeteknek és mindenkinek, aki részt vett az adományozásban! – zárta köszöntőjét Hidi László.

Nagy Ferenc, a kistérség polgármestere köszönetet mondott a program szervezőinek, hogy esélyt adtak az összejövetelre, hiszen mostanában az országban zajló háború miatt nem sok lehetőség van a személyes találkozásra.

– Nem elég a háború, idén még az aszály is sújtja a gazdákat. A búzakalász olyan, mint a kistérségünk: szép nagy, de kevés szemet tartalmaz. Bízom benne, hogy az országunkra is eljön a jó idő, mert amíg van benne kevés búzaszem, addig van remény, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. S ahogy a kistérségünk megtelik majd emberekkel, úgy a búzatáblák is megint tele lesznek búzaszemekkel – fogalmazott.

– A kenyér évezredek óta mindennapi táplálékunk, az életünk fenntartója és megtartója. Örülünk, mert sok-sok ezer tonna gabonát sikerült betakarítani Ukrajnában, közte a kárpátaljai magyarság által művelt földekről – kezdte ünnepi beszédét Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. – A mai ünnepségünk azonban mégsem gondtalan, hiszen sok helyen a háborúskodás veszélyezteti a betakarítást. A gazda teszi a dolgát, szánt, vet, azt sem tudja, ki fogja learatni fáradságos munkája eredményét, a szárba szökkenő életet. Mindeközben sok helyen hiába várják a kenyérnek valót, mert a háborús viszonyok gátolják a gabona elszállítását. Milliók éheznek, mert nem jut el hozzájuk az ukrán gabona, ez pedig egy újabb migránsáradat elindulását jelentheti Európa békés tájai felé – jegyezte meg, és köszönetet mondott Magyarország Kormányának, hogy befogad minden ukrán menekültet, beleértve a kárpátaljaiakat is, biztosítja számukra a megfelelő életkörülményeket.

– Sokan fordulunk a nehéz napokban Istenhez könyörgéssel: „…a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” Isten segíteni fog, de nekünk is tenni kell a békéért, keresni kell a békéhez vezető utat. Hiszünk abban, hogy a harci cselekmények befejezése után is lesz magyar közélet Kárpátalján, tanintézeteinkben tanulni fognak diákjaink, templomainkban imádkozni fognak híveink, és szántani, vetni, aratni fognak gazdáink – mondta Sin József, és végezetül azt kívánta, hogy legyen kenyér minden család asztalán.

Jakab István, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke az anyaország, a Kárpát-medence és a diaszpórában élő összmagyarság, 15 millió magyar üdvözletét hozva kiemelte:

– Tudnotok, éreznetek kell, hogy nem vagytok egyedül! Ez a nagyon nehéz időszak, a szörnyű háború, az aszály igencsak próbára tesz bennünket, de mégis élnünk kell. A mai napot is meg kell élni emberként, és készülni kell a jövőre is – hangsúlyozta a gyermekotthon növendékeire pillantva.

Elhangzott, hogy a programot 12 éve a magyar gazdák egy csoportja indította el azzal a céllal, hogy az összegyűlt gabonából készüljön el az ország kenyere. 12 év igazolta azt, hogy ez a program, amely egy láthatatlan kötelékkel kapcsol össze bennünket, magyarokat, éljünk a világ bármely tájékán, sikeres.

– Egy hete volt a Kárpát-medence és a diaszpóra búzaösszeöntése Magyarországon, s már elhoztam a nemzet kenyerét, amely az összeöntött búzából készült. Köszönetet mondok valamennyi kárpátaljai gazdának, hogy példát adtak az összetartozásból, az egymásért érzett felelősségvállalásból, mert az, hogy háborús körülmények között a tavalyinál lényegesen több búzát adtak össze, azt jelenti, hogy az itteni emberek élni akarnak – emelte ki Jakab István és kifejtette: hiszi, hogy az anyaország áldozatvállalása nagyon sok nehézségen átsegít bennünket.

– Magyarország a béke elkötelezett híve! A menekült embert segíteni kell, és mi segítjük tiszta szívvel, nemzetiségtől függetlenül! A legnehezebb helyzetben meg kell tudni fogni egymás kezét, és erősíteni egymást. Továbbviszem azt a példát, amit a kárpátaljai gazdáktól kaptunk. Fel kell rájuk nézni, mert komoly leckét kaptunk, hogyan lehet és kell a bajban összefogni – hangsúlyozta, és azt kívánta, hogy túl a nehézségeken maradjon meg ez az összetartozás, erő, kitartás, építkezzünk együtt és erősítsük egymást lélekben is!

Az ünnepi beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői – Molnár János, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki vikáriusa és Kolozsy András nagydobronyi református lelkész – megáldották a kenyérgabonát. A rendezvényt a gyermekotthon kórusának szolgálata és lakóinak műsora tette még hangulatosabbá.

Nagy Béla főgondnok a Magyarok Kenyere Kárpátaljai Kuratóriuma képviseletében a gazdáknak írt köszönetét Molnár Zsolt, a Verbőci Református Egyházközség lelkésze tolmácsolta.

Az együvé tartozás szimbólumaként összeöntötték a Kárpátalja különböző településeiről érkezett búzát. A vendégek egymás után a nemzeti színű szalaggal átkötött hordóhoz járultak, és jelképesen egy merítőkanálnyit szórtak a felajánlott gabonából. A hagyományokhoz híven idén is a helyszínre kerékpározott Takár Károly Katyó aknaszlatinai nyugalmazott sóbányász, és hozott egy kis zsáknyi aknaszlatinai sót a nemzet kenyeréhez.

Végezetül Katkó Andrea, a gyermekotthon igazgatója köszönetet mondott az adományozóknak, és megjegyezte: ha bárki reményét veszti, gondoljon a gyermekotthon növendékeire.

A rendezvényt követően délben Jakab István részvételével gazdafórumot tartottak a Nagydobronyi Magyar Házban.

Rehó Viktória