Augusztus 16. − a hontalan állatok világnapja

Világszerte augusztus 16-án tartják a hontalan állatok világnapját, hogy rávilágítsanak a kedvtelésből tartott állatok túlszaporodásának, a menhelyek zsúfoltságának – vagy vidékünkön a hiányának − és a felelős állattartás népszerűsítésének a fontosságára. Kárpátalján megannyi problémát okozott már a kóbor állatok kérdésének a megoldása. Holott számos szervezet, mint például a Bundás – Második Esély – Beregszászi Állatvédő Egyesület hívja fel figyelmünket erre a fontos, mindmáig megoldatlan kérdéskörre. Egy biztos: fontos, hogy valamilyen formában minden ember segítsen ezeken az állatokon.

Sok szakértő azonban úgy véli, hogy a legmegfelelőbb mód arra, hogy megállítsuk a kóbor állatok elterjedését, ha ivartalanítjuk azokat. Ugyanakkor erre is külön – szakértők, állatvédők, állatorvosok által kidolgozott – stratégiára lenne szükség, illetve pénzügyi forrásokra. A szélsőséges, viszont racionális szakértők egyáltalán nem javasolják a menhelyek létrehozását, ugyanis azzal érvelnek, hogy nem fogadnak annyian örökbe állatot az emberek közül, mint amennyien magára hagyják őket, és bizony, a menhelyek lehetőségei is végesek, így előbb-utóbb megtelnek. Továbbá a menhelyeket nem lehet a végletekig fenntartani. Erre a feladatra mindig megfelelő és lelkes önkéntesekre van szükség, illetve állatorvosi segítségre és főleg támogatókra. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor az állatok sorsa még rosszabb lehet egy nem megfelelő körülményeket biztosító, illetve rosszul működtetett telephelyen. Ezért is nagyon fontos, hogy tudatosan döntsünk arról, képesek vagyunk-e egy állat gondozására, nevelésére, tudjuk-e vállalni az ezzel járó felelősséget, kötelezettségeket. Ha viszont az állat már az utcára került, akkor kívülállónként segítenünk kell az állatvédők munkáját, valamint az állatmenhelyek támogatásával is sokat segíthetünk.

A hontalan állatok világnapja kezdeményezést 1992-ben az egyik legrégebbi amerikai állatjogi társaság, az International Society for Animal Rights (ISAR, Nemzetközi Állatjogi Társaság) nevű szervezet indította útjára. Ezen a napon emlékezünk meg azokról a háziállatokról, amelyek gazdi nélkül, ám mégis a közvetlen környezetünkben élik mindennapjaikat.

Kárpátalján a kóbor állat – sajnos – általános jelenség, és ez bizony, nem tegnap kezdődött. A számukat pontosan senki sem tudja. Sokszor érthetetlen, hogy a hosszú évek során miért nem tudtak még erre a társadalmai problémára megoldást találni. A legfőbb ok, amit mindig hangoztatnak akár az állam, akár az emberek részéről, ami már lózungként terjedt el és megszokott nálunk, az erre a célra szánt anyagi források hiánya. Viszont a másik végletet, a felelősségtudatos állattartás hiányát kevesen hangoztatják. Pedig ezek az állatok évezredek óta szolgálnak bennünket, és a háziasításukkal, azzal, hogy a társunkká fogadtuk őket, nem valamiféle kegyet gyakoroltunk. Felelőséggel tartozunk értük, és kötelezettségeink vannak velük kapcsolatban.

Nem mindenkinek van lehetősége örökbe fogadni. Viszont összegyűjtöttünk három fontos dolgot, amelyek által az örökbefogadás nélkül is segíthetünk az állatokon:

1. Megtaníthatjuk, segíthetjük, miért és mennyire fontos a kutyák és macskák ivartalanítása. Túl sokan vannak ezek az állatok ahhoz, hogy mindegyikük megfelelő otthonra találjon.

2. Másokat is ösztönözhetünk a segítségre, adományozásra (közösségi finanszírozás).

3. Lehetünk ideiglenes befogadók is – bár ez nem mindig jó az állatnak, könnyen hozzászoknak az emberhez −, ám a szakirodalom úgy tartja, hogy az ideiglenes befogadással kétszer is tudunk segíteni. Egyszer azon az állaton, amelyet hazaviszünk, másszor pedig azon, amelyik így helyet kaphat a menhelyen.

Mint már említettük, nagyon fontos a prevenció, vagyis a felelős állattartás. Amennyiben pedig még nincs jószágunk, akkor arra kell ösztönöznünk egymást, hogy a menhelyekről, esetleg az utcáról − persze megfelelő állatorvosi kivizsgálás után – fogadjunk be állatokat. Ha a mi és a gyermekeink a megoldásra törekszünk, amikor meglátjuk egy kóbor kutya elgyötört, mégis reménykedő tekintetét, és megtapasztaljuk azt a végtelen hálát, melyet a legkisebb törődéssel is kiválthatnak, már biztosak lehetünk abban, hogy jó munkát végeztünk.

Dankai Péter