Vasárnapi üzenet: 2022. október 2.
„És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni.” I Sámuel 17, 47
Ez a történet a hívő ember harcának szimbólumává vált. A győzelemnek a célja: „hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene” – mondja Dávid. A mi harcainknak is ez a célja: Isten mindenek feletti hatalmának és az övéi iránti szeretetének kiábrázolása. Akkoriban a csatákat gyakran két vitéz összecsapása döntötte el. A filiszteusok oldaláról Góliát csaknem három méter magas, páncéljának súlya mintegy 80 kg, dárdájának hegye is 6 kg volt. Dávid ekkor érkezik meg, élelmiszert hozott a három bátyjának. Számára Góliátnak a gúnyolódása másat mondott, mint a többieknek. Dávid számára egyértelművé vált, hogy itt Góliát meg fog bűnhődni, mert Isten népét és Istent gyalázta. Ezért jelentkezett Dávid, hogy megmérkőzik Góliáttal. Mindenki féltette. De Dávid komolyan vette Isten munkáját, így győzedelmeskedett.
Három megállapítás a győztes Dávidról (a teljesség igénye nélkül)
Mert Istenre számítani. A teljes valóságot látta, és nem csak az anyagi világot. Vagyis: „a láthatatlanokra nézett, nem a láthatókra”. A filiszteust csak egy pogánynak látja, aki felett Isten bőségesen felette áll. Isten mellett Góliát nevetségesen kicsinyke volt. Dávidnak teljes hite volt. A teljes hit jellemzője, hogy számít Istenre. A többiek sem tagadják Istent, de nem számítanak Isten cselekedetére. A hívő ember minden körülmények között (sőt azok ellenére is) számít Isten ígéreteinek beteljesülésére. A dicsekvő a láthatókra néz, de aki a láthatatlanokra is néz, tudja, hogy milyen kegyelem, ami rá következett.
Aki a láthatatlan Istenre számít, az bírja a feszültséget is. Saul katonái már idegileg kimerültek, ezért visszahúzódtak, amikor Góliát megjelent. De Dávidnak volt Istentől megerősített idegrendszere, ezért bírja ezt a gyilkos idegjátékot, melyet Góliát vív. A mai időben nagy szükség van ezekre az erős idegzetű, józan, Isten erejéből folyamatosan táplálkozó emberekre. Mert a bizonytalanság rémítése hatalmas teher. Lehet Istentől erőt kérni. Isten mindig helyre fogja állítani a lelki egyensúlyunkat, még akkor is, ha nem változnak a külső körülmények. De a megerősített ember jobban fogja bírni a körülményeket, és a megerősített ember által fog majd rendeződni a körülmény.
Mert nem az ellenség szerint harcolni. Ez mindenkit meglepett. Dávid mert nem az elképzelések szerint, hanem a maga pásztor módján harcolni. Mert számít rá, hogy Isten győzedelmeskedik, és nem emberi fegyverek, erők döntik el a harcot. Itt a zsidók is csak úgy képzelték el a harcot, hogy egymással megvívnak (kard kard ellen, dárda dárda ellen, erő erő ellen). De ez egy ellenséges provokáció: olyan harcmodorra akar kényszeríteni, melyben ő a jobb. Még Saul is csak ezt a harcmodort látta egyedülinek, ezért ajánlotta fel a páncélját. De ebben Dávid járni sem tudott, főleg nem harcolni. Ezért a patakból köveket vett, és parittyájával ezt lőtte ki. Pont azt a helyet találta el Góliátnál, amely nem volt védve, a halántékot. Mert Isten vezette ezt a követ. Az ellenség provokál: haragszik, hogy haragudjunk; kiborít, hogy kiboruljunk; dühít, hogy dühösek legyünk; megrágalmaz, hogy megrágalmazzunk; bánt, hogy bosszút álljunk, stb. Talán még mások is erre biztatnak. De ez nem a mi fegyverünk, ebben mi nem tudunk mozogni, és főleg nem tudunk győzni. Meg kell tanulni Isten fegyvereivel harcolni – ami mindig kéznél van, és amire mások nem is gondolnak.
Mert magányosan is a harcba menni. Dávid nagyon magányos volt. A testvére is visszautasította, és nem akart neki válaszolni. Nem ismerték a táborban. Amikor a csatába indult, nem kísérték semeddig (még a patakig sem). A keresztyén ember csatái gyakran ilyen magányosak. Amit nem ért meg és nem vállal fel más. Aztán majd egy egész népre terjed ki a jótékony hatás. De ezeket a csatákat előbb nekünk kell felvállalnunk.
Dávid Jézus előképe volt. Mert Jézus mindig számított az Atyára, amikor szidalmazták, akkor áldást mondott, és egymaga hordozta el valamennyiünk nyomorúságát és terhét. Jézus is győzött a Golgota keresztjén, és a győzelme miránk is kihat.
Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor
