A vöröshagyma gyomirtása

2022. november 22., 12:34 , 1134. szám

A vöröshagyma termesztése során nagyon fontos feladat az állomány gyommentesen tartása. Mivel a hagyma gyakorlatilag semmilyen gyomelnyomó képességgel nem rendelkezik, ezért a gazdának kell erről gondoskodnia a termesztés során. Alábbi írásunkban a hagyma megfelelő gyomirtásával foglalkozunk.

A hagyma gyomnövényzetének összetételét a termesztésre kijelölt terület gyomosodási viszonyain túl a termesztés módja határozza meg.

A hagymamag tavaszi vetése, valamint a dughagymából termesztett étkezési hagyma esetén a táblákban elsősorban a tavasszal csírázó és nyár elején magot érlelő tavaszi, valamint a tavasszal vagy nyár elején csírázó és nyár végén magot érlelő nyári, rendszerint magas termetű, egyéves fajok okozhatnak kárt az állományban. Gyakran a nehezen irtható évelő egy- és kétszikű gyomnövények is nagy számban fordulnak elő a táblákban.

Ha a hagymamagot nyár végén vetjük, a kelést követően szinte csak a nyári gyomnövények megjelenésére kell számítani, amelyek a tél folyamán ki is fagynak. Azonban az őszi eső hatására tömegesen csíráznak az áttelelő egyéves fajok, melyek közül a tyúkhúr a legveszélyesebb, mivel nagy tömegben csírázik, és vegetatív úton is szaporodik.

A hagymának alaktani sajátossága miatt nincs természetes gyomelnyomó képessége, ezért a termesztés során folyamatosan kell a gyomnövények ellen védekeznünk. Bár a gyomok mint károsítók főként a vegetáció kezdetén, a hagyma kelését, illetve kihajtását követően okozzák a legnagyobb problémát, a jó minőségű és piacképes hagyma termesztése mégis csak a tiszta, az egész termesztés során gyommentes területen érhető el.

A gyomnövények elleni védekezésre már a hagyma termesztése előtt gondolni kell. Fontos a terület kiválasztása, amelynek lehetőleg évelő tarackos gyomnövényektől mentesnek kell lennie. Előveteménynek sűrű vetésű, jól gyomirtható növény javasolt. Amennyiben szükséges, az elővetemény betakarítását követően az évelő, nehezen irtható gyomnövények ellen speciális, az évelő gyomok ellen is hatékony tarlókezelést végezhetünk. Erre a célra glifozát hatóanyagú készítmény (pl. Glialka Star) alkalmazható. A hagymatermesztés során az egész vegetációra kiterjedő gyommentességet csak gyom­irtó szerek alkalmazásával megoldani nem célszerű, mivel a hagyma egészséges fejlődésének biztosítása indokolttá teszi a talaj felszínének időnkénti lazítását. A vöröshagyma vegyszeres gyomirtását alapkezeléssel (preemergens) és kiegészítő, esetenként 2-3 alkalommal végezhető állománykezeléssel (posztemergens) oldhatjuk meg.

A magról vetett, étkezési célra termesztett hagyma és dughagyma előállítása során a vegyszeres gyomirtás megegyezik. A magról kelt hagyma a gyomirtó szerekre nagyon érzékeny. A vöröshagyma vetése után (4-5 nappal), de még a kelése előtt (preemergensen) lehetőségünk van a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen a pendimetalin hatóanyagú (pl. Stomp) készítményekkel védekezni. A készítményt bedolgozni nem szabad, a megfelelő gyomirtó hatás elérése érdekében a kijuttatást követő két héten belül 10–20 mm bemosó csapadék szükséges. Ahogy telik majd az idő, csökkenni fog a preemergens gyomirtás hatása, ezért indokolt lehet az állományban a mechanikai védekezés, amelyet sorközművelő kultivátorokkal végezhetünk el. 

Állományban a vöröshagyma 3-4 leveles állapotában a kétszikű gyomok ellen például a piridát hatóanyagú készítmények (pl. Lentagran WP) használhatók. A fent említett hatóanyagú készítményeket tilos 25 °C felett kijuttatni (nagy melegben a hagyma perzselődhet), valamint tilos a permetléhez nedvesítőszer és műtrágya hozzáadása. Csapadékos időjárás esetén vagy öntözés után három napsütéses napot követően végezhetjük el a kezelést, amikor a vöröshagyma levelét védő viaszréteg újra megerősödött.

A vöröshagyma esetében állományban a magról kelt és évelő egyszikű gyomok ellen Fluazifop-P (pl. Fusilade Forte) és kletodim (pl. Select Super) hatóanyagok alkalmazhatók. A növényállományban a magról kelt egyszikűek ellen a gyomok 1-3 leveles fejlettségénél, míg az évelő egyszikű gyomok ellen azok 15–20 cm-es magasságánál a leghatékonyabb a védekezés.

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza