Rezes Károly: „Reménykedünk a békében, és hogy végre azzal tudjunk foglalkozni, amit felvállaltunk”

A háború következtében kialakult és megváltozott társadalmi életviszonyok, a menekültáradat, a gazdasági recesszió és a demográfiai mutatók alakulása Kárpátalját, ezen belül a közigazgatásban, a járások vezetőségében dolgozókat is olyan új kihívások elé állították, amelyek gyors és határozott döntések meghozatalát kívánták. Ugyanakkor a viszontagságos helyzet arra is rámutatott, hogy az állami apparátus intézményei miképpen tudnak egymással és a társadalom önkénteseivel, civiljeivel közösen összefogni és jól működve együtt dolgozni mások megsegítéséért. Az elmúlt évről és a jövőbeli lehetőségekről Rezes Károlyt, a Beregszászi Járási Tanács elnökét kérdeztük.

– Hogyan reagált 2022. február 24-re a Beregszászi Járási Tanács?

– A 2022-es év elején tele voltunk tervekkel. Megtartottuk az első közgyűlésünket, megbeszéltük az elvégzendő feladatok, munkák jellegét. Aztán a február 24-ei oroszországi támadás azonnal keresztülhúzta a terveink felét. Át kellett terveznünk az egész évet, új kihívások jelentek meg, amelyekkel – mondjuk úgy – tapasztalat híján kellett szembenéznünk és megküzdenünk. Ugyanúgy folytattuk a munkát a képviselőkkel, viszont teljesen más célokat kellett kitűznünk magunk elé. Félretettük az év elején általunk megvalósítani kívánt terveket, és a háború által generált helyzetekre fókuszáltunk.

Először is nagyon gyorsan meg kellett alakítanunk a területvédelmi egységet, amelynek ellátását is biztosítani kellett. Aztán megjelentek az első menekültek, áttelepültek. A másik fontos feladat az volt, hogy összehangolt munkát tudjunk kialakítani a kistérségekkel, mert a kistérségekre hárult az a feladat, hogy elszállásolják a menekülteket, megszervezzék a beköltöztetésüket az iskolákba, óvodákba, különböző intézményekbe. Ezzel párhuzamosan a folyamatosan érkező humanitárius segélyek koordinálást is megkezdtük.

Mivel több ezer menekült költözött a Beregszászi járásba, ez nagyon nagy munka volt, amit hála Istennek közösen meg tudtunk szervezni a kistérségek vezetőivel. A tanácsi képviselők ezekből a munkákból szintúgy kivették a részüket, illetve a Beregszászi Járási Katonai Közigazgatás vezetőivel, munkatársaival is nagyon jól működő és összehangolt munkát tudtunk végezni.

– Hogyan valósult meg az összehangolt munka a gyakorlatban?

– Ha a megye, a járási közigazgatás, a járási tanács és a kistérségek együttműködése szemszögéből nézzük, akkor azt mondhatom, hogy tökéletesen működött a munka, és megvolt a kellő összhang. Azt tapasztaltam, hogy ha megyei szinten a kormányzóhoz, Viktor Mikitához vagy a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökéhez, Volodimir Csubirkóhoz fordultunk bármilyen kérdésben vagy kéréssel, azonnal reagáltak, és lehetőségük szerint rögtön segítettek is. A Beregszászi járás két városába, Beregszászba és Nagyszőlősre nagyon sok áttelepült érkezett, akik szinte mindenben segítségre szorultak. Ebbe a munkába bekapcsolódott a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása (KHÖT) is – ők a megyében is segítették a humanitárius segélyek megszervezését, amelyeket Belső-Ukrajnába kellett továbbítani –, akik ugyanúgy segítettek a menekültek ellátásában. Ezenkívül járási szinten nagyon sok önkéntes jelentkezett, akik szintén segítettek a humanitárius segélyek szervezésében, szétosztásában. Akik hozzánk fordultak, mindenkit támogattunk. December 6-án, az önkéntesek napján több mint 80 embert tüntettünk ki, akik egész évben segítettek ebben a munkában.

– Mindezek árnyékában milyen programokat sikerült megvalósítani?

– Ahogy említettem, az év elején sok tervünk volt. Én most is azt tartom a legfontosabb feladatomnak, hogy a Beregszászi Járási Tanács segítsen a kistérségeknek a különböző invesztíciók behozatalával. 2021 őszén sikerült megrendeznünk egy nagyszabású nemzetközi fórumot, amelyen több cég is képviselte magát. Emellett Magyarországról, Romániából meghívtuk az önkormányzatokat, hogy segítsenek abban, hogy számunkra milyen közös európai pályázatok érhetők el. Ezeknek a forgatókönyvét már előre megírtuk, de a háború meghiúsította a terveket. Idén aztán áttértünk azokra a tervekre, melyeket szerettünk volna megvalósítani a sporttal kapcsolatosan. Még 2021 elején újraszerveztük a Beregszászi Járási Labdarúgó Föderációt, sikerült forrásokat találni ehhez. Mezeket, felszereléseket, labdákat, kapuhálókat juttattunk el a csapatok számára. Minden körülmény ellenére ezt 2022-ben is tudtuk folytatni, a Beregszászi Járási Labdarúgó-bajnokság is sikeresen befejeződött.

A nyár is nagyon jól sikerült a gyerekeknek, mert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány segítségével több, élményekben gazdag nyári táborozást bonyolítottunk le Tiszapéterfalván – amit ezúton is nagyon köszönök nekik.

Még a sportnál maradva. Voltak terveink a kézilabdával kapcsolatosan is, s ezek a nyár végén be is indultak. Egy kézilabda-akadémiát szeretnénk létrehozni Beregszászban, ahol ennek a sportnak nagyon nagy hagyományai vannak. Ezzel kapcsolatosan megtettük az első lépéseket anyaországi finanszírozással és a „GENIUS” szervezésében, több iskolában beindítottuk – egészen fiatal korosztályokat is bekapcsolva – a kézilabda-oktatást. Erre a felhívásra több mint 800 gyerek jelentkezett. A kézilabda finanszírozása 2023-ban is folytatódik, nagyon reméljük, hogy ez egy sikerekben gazdag projekt lesz.

– Milyen változások történtek Kárpátalján a népességmozgás következtében?

– A háború miatt nagyon sok ember elköltözött Kárpátaljáról, és nagyon sok ember be is költözött a megyébe. Ezeket az embereket a háború szörnyűségei megviselték, így nem biztos, hogy azonnal munkába szeretnének állni. Továbbá a gyárak, amelyek áttelepültek Kárpátaljára Ukrajna belső régióiból, specifikus üzemek, gyárak, tehát ők képzett munkaérőt szeretnének foglalkoztatni, ezekből pedig hiányt szenvedünk. Azt látom, hogy a befektetési „klíma” Kárpátalján nehéz helyzetben van, a külföldre kiköltözés miatt pedig jelentős munkaerő-deficit alakult ki.

– Hogyan látja a jövőt, milyen lehetőségei vannak Kárpátaljának?

– Abban bízunk, hogy mihamarabb véget ér a háború, visszajönnek az emberek, hiszen 10 kistérség közül 3 vagy 4 van olyan helyzetben, amelyik annyi anyagi forrást képes előteremteni, hogy fejlesztésekre is tudjanak pénzt fordítani. A többi kistérségben nagyon nehéz a helyzet.

Kárpátalja – mivel határ menti övezet – jövőjét a jószomszédi kapcsolatok ápolásában látom, hisz azok már tagjai az Európai Uniónak, és ezen keresztül a pályázatokban látok nagy perspektívákat. Viszont nekünk ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását meg kell még tanulnunk, illetve el kell sajátítanunk a menetét. Nálunk ez még újdonság, és nincs bevett gyakorlata, de én akkor is nagy fantáziát látok benne. A pályázatok kiterjednek az infrastruktúrára, logisztikára, befektetésekre, vállalkozásfejlesztésekre stb. Határ menti vidékként nagyon fontos lenne a logisztikai és infrastrukturális fejlesztés a régióban. Nem biztos, hogy feltétlenül mindig abban kellene gondolkodnunk, hogy gyárakat és üzemeket telepítsünk be ide, hiszen – ahogy szinte egész Európában – nálunk is nagy az ember-, vagyis a munkaerőhiány is. Főleg azok a fiatal emberek vándorolnak el, akik képezhetők lennének valamilyen ágazatban.

A 2023-as évtől nagyon várom a béke eljövetelét és azt, hogy végre azzal tudjunk foglalkozni, amit felvállaltunk.

TV21 Ungvár/Dankai Péter