Gondolatok a sötétben
Az immár hónapok óta tartó áramszünetek az elmúlt hét elejétől olyan mérföldhosszúak lettek, hogy már nem is azt lehet mondani, hogy az áramkimaradások szakítják meg az áramellátás jegyében telt órákat, hanem a villanyvilágításos időszakok szakítják meg az áramkimaradást. Ez teljesen rátelepedett mindennapjainkra, és nemcsak majdnem, hanem teljesen ellehetetleníti normális életvitelünket, órák hosszú sorára bezárva minket a sötétség börtönébe, amikor csak feltöltős villanylámpák vagy pislákoló gyertyák fénye próbálja kissé oszlatni a homályt…
És milyen gondolatok kavaroghatnak elménkben a sötétség hosszú órái alatt? Természetesen sötétek. Bár azért akasztófahumorral is nevethetünk siralmas helyzetünkön. Bizonyára sokan ismerik még a régi slágert: „Az utca fölött egy lámpa sem ég.” Melyet továbbgondolhatunk akképp, hogy nemcsak az utca fölött, hanem az utcát övező házakban sem ég egy szál árva lámpa sem.
De félretéve az ironizálást. Amikor még csak pár órán át szünetelt az áramszolgáltatás, kibírtuk. Amikor már mind gyakoribbak és mind sűrűbbek lettek az áramszünetek, mindinkább nyomasztani kezdtek minket azok a gondok, melyekről már korábbi cikkeimben írtam. A jelenlegi észvesztő áramkimaradások viszont már átlépik a tűréshatárunkat. És nem „csak” a hosszú, nyomasztó, sötét órák viselik meg az idegrendszerünket. Nem „csak” a filmnézéstől, a zenehallgatástól, az olvasástól: a kikapcsolódástól fosztanak meg a horribilis méretű áramszünetek. Többek munkáját is megnehezítik.
A postahivatalok működését ugyancsak roppant módon megnehezítik az észvesztő áramszünetek. Alig tudják fogadni a villany-, illetve a gázszámláikat befizetni akaró ügyfeleket, az ügyfelek pedig kínkeservesen tudják elvégezni a befizetéseket. A hűtőpultjaikat generátorral működtető vegyesbolt-tulajdonosok szintén gondban vannak, mivel az órák hosszú során át tartó áramkimaradások idején annyi benzint zabálnak meg az áramfejlesztők, hogy a boltosok inge-gatyája rámegy az aggregátorok működtetéséhez szükséges üzemanyag megvásárlására. Vevőik pedig izgulhatnak, hogy a maratoni hosszúságú áramszünetek miatt nem romlanak-e meg a hűtőszekrényeikben tárolt élelmiszerek.
A mikrohullámú sütők használatáról meg már szinte le is mondhatunk, hiszen a sötétség hosszú óráiban, amikor épp ebéd- vagy vacsoraidőben nincs áram, az ételt csak gáztűzhelyen lehet megmelegíteni, s így persze, még több pénzt kell fizetnünk a gázhasználatért…
De témát váltva, beszélhetünk azokról a feleségekről, édesanyákról, akiknek a férje, a gyermeke/gyermekei a határon túl dolgoznak, így amellett, hogy rövid időkre átruccannak hozzájuk, döntő mértékben az interneten tartják velük a kapcsolatot, csak hát most, amikor alig van áram, és így az internet sem működik, sokkal ritkábban tudnak velük kapcsolatba lépni, így még kínzóbb a szeretett hitvestől, gyermektől való fizikai távollét. Van, aki már nem is bírja. Egy asszonyismerősöm még az idén végleg kitelepül családostul a családfenntartóhoz, hogy együtt lehessenek. És ki tudja, hányan gondolkodnak így, mert már elegük van a távkapcsolatból…
Az iskolákban az irtózatos áramkimaradások miatt meghosszabbították a karácsonyi szünidőt, ami már a vízkeresztet is rég elhagyta. Ám a tananyagot mindenképpen át kell adniuk a pedagógusoknak, és át kell venniük a tanulóknak. A túlságosan hosszú téli szünet közepette viszont természetesen a nebulók jócskán felejtenek az első félévben átvett tananyagból, így majd ha egyszer ismét beindul az oktatás, nem egy tanóra fog eltelni az ismétlések jegyében. És természetesen a második félév is jócskán csúszni fog.
Egyszóval a jelenlegi áramszünetdömping rettentően megnehezíti a helyzetünket. Sötét időket élünk. És várjuk, repesve várjuk a hajnalt, hogy a mi felkelő napunk sugarai végre oszlassák el a homályt…
Lajos Mihály
