A gyermekelhelyezésről

2023. március 21., 14:25 , 1150. szám

„A lányomat megfenyegette a válóban lévő férje, akivel már nem élnek együtt, hogy elveszi tőle a közös gyermeküket erővel, ha nem adja át jószántából. A lányom szerint viszont azt sem érdemli meg, hogy láthassa a kislányt. Fontos ember a vőm, attól félek, hogy még kitalál valamit, és elveszik tőlünk a gyereket. Mit tegyünk, hogy törvényesen az anyjával maradhasson a kislány?”

– Napjainkban – sajnos – továbbra is gyakoriak a gyermekelhelyezési ügyek. Felhívnám a figyelmet, hogy a Családi törvénykönyv (a továbbiakban: Cstk.) 157. cikkelyének 1. pontja egyértelműen leszögezi, hogy a gyermek nevelésének kérdéseiben a szülők közösen döntenek, kivéve az ugyanezen cikkely ötödik pontjában említett kivételes eseteket. Vagyis akár tetszik, akár nem, az apát nem lehet kihagyni a gyermeke életéből – hacsak a bíróság meg nem fosztja a szülői jogaitól –, és ő sem fenyegetheti az anyát. Ennek a szemléletnek az egyik folyományaként a 157. cikkely 4. pontja kimondja, hogy a szülőknek joguk van megállapodást kötni a gyermekétől külön élő szülő jogainak és kötelezettségeinek gyakorlásáról. Az ilyen megállapodás írásban köttetik, és közjegyzői hitelesítést igényel. Megállapodás nemcsak a válás után köthető, hanem abban az esetben is, ha a házasságot még nem bontották fel, de a házastársak már külön élnek.

Csak amennyiben a szülőknek nem sikerül családon belül megállapodni a gyermek elhelyezéséről, vonható be a kérdés rendezésébe a gyámhatóság vagy a bíróság – lásd a Cstk. 161. cikkelyét! Ugyanezen cikkely lefekteti, hogy a gyámhatóságnak vagy a bíróságnak milyen szempontok alapján kell rendeznie a kiskorú gyermek elhelyezésével kapcsolatos vitákat. Íme a mérlegelendő szempontok: a szülők hozzáállása szülői kötelességeik teljesítéséhez; a gyermek személyes kötődése a szüleihez; a gyermek életkora, egészségi állapota; egyéb jelentőséggel bíró körülmények.

A jogszabály ugyancsak kimondja, hogy a gyámhatóság vagy a bíróság nem helyezheti el a gyermeket önálló jövedelemmel nem rendelkező, szeszes itallal vagy kábítószerrel élő szülőnél, illetve akinek erkölcstelen magatartása árthat a gyermek fejlődésének. Ha a gyámhatóság vagy a bíróság megállapítja, hogy a gyermek neveléséhez és fejlődéséhez egyik szülő sem tud megfelelő feltételeket biztosítani, a nagymama, nagyapa vagy más, az ügyben érintett hozzátartozója kérelmére a gyermek átadható egyiküknek. És végül nem szabad elfelejteni, hogy amennyiben a gyermek e személyek egyikének sem adható át, a bíróság a gyámhatóság kérelmére határozhat a gyermek elválasztásáról a személytől, akivel eddig élt, és a gyámhatóságra bízhatja őt. Szerintem a szülőknek ezeket a lehetőségeket is mérlegelniük kellene, amikor nem látnak lehetőséget a megállapodásra a gyermek elhelyezését illetően.

Persze tudjuk jól, hasonló esetekben gyakran az érzelmek vezérlik a szülőket, akik hajlamosak lehetnek meggondolatlan lépésekre ragadtatni magukat, kilátástalannak ítélve a helyzetüket, illetve mert rosszul mérik fel, hogy szülőként milyen jogokkal rendelkeznek, s mi szolgálja a gyermek javát. Ilyenkor hallhatunk azután „gyermekrablásokról”, amikor az egyik szülő önkényesen magához veszi a közös gyermeket.

A törvény azonban nem tolerálja az ilyen megoldásokat. A Cstk. 162. cikkelye szerint, ha az egyik szülő önkényesen jár el, azaz a másik szülő vagy más olyan személyeknek, intézményeknek a beleegyezése nélkül, akiknél a kiskorú a törvények, a gyámhatóság vagy bíróság határozata alapján élt, a gyermek lakóhelyét megváltoztatja – beleértve az elrablását is –, a bíróság az érdekelt keresete nyomán haladéktalanul határozhat a gyermek visszaviteléről korábbi lakóhelyére. A gyermeket csak abban az esetben nem lehet visszavinni, ha a korábbi lakóhelyén maradása reális veszélyt jelentene életére és egészségére, vagy a körülmények oly módon változtak, hogy a visszaküldés érdekei ellen való lenne. A törvény azt is kimondja, hogy aki önkényesen megváltoztatta a kiskorú gyermek lakóhelyét, köteles megtéríteni azt az anyagi és erkölcsi kárt, amelyet annak a személynek okozott, akivel a gyermek együtt élt.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a gyámhatóság bevonása a gyermekelhelyezésbe elfogadhatóbb megoldás, mint a bíróság, azonban az elhelyezési ügyekben jártas ügyvédek véleménye megoszlik e tekintetben. Többen rámutatnak: ahhoz, hogy a gyámhatóság döntsön a gyermek elhelyezéséről (illetve a gyermekláthatásról a külön élő szülő vonatkozásában), annak a szülőnek, aki szeretné, hogy gyermeke vele éljen, be kell nyújtania egy sor dokumentumot, például a pszichiátriai és narkológiai szakrendelők bizonylatait, valamint a szülői kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos információkat/véleményeket egészségügyi intézményektől és a gyermek oktatási-nevelési intézményétől stb. Ez pedig sok szülő esetében akadálya lehet a gyámhatósági határozat megszerzésének, illetve bizonyos helyzetekben elrettentően hathat. Annál is inkább, mivel a Cstk. 158. cikkelyének 2. pontja értelmében a gyámhatóság határozata kötelező érvényű. Aki e határozatot kijátssza, köteles megtéríteni a gyermekétől külön élő szülőnek okozott vagyoni és erkölcsi kárt.

Ha a gyermekelhelyezést, esetleg a gyermekláthatás rendezését kérő szülő nem ért egyet a gyámhatóság döntésével, lehetősége van a bírósághoz fordulni. Mivel a bíróság harmadik félként amúgy is bevonja ezekbe az ügyekbe a gyámhatóságot, több egybehangzó vélemény szerint praktikusabb megoldás a vita rendezésére mindjárt a bírósághoz fordulni.

Ehhez keresetet kell benyújtani, mellékelve a szükséges dokumentumokat. A sokéves bírósági gyakorlat kialakította a keresethez csatolandó dokumentumok listáját:

• bizonylat a bírósági illeték befizetéséről, amely jelenleg 1 063,4 hrivnya;

• a felperes személyi igazolványának és az adózói nyilvántartási kártyája regisztrációs számáról kiadott igazolás másolata;

• a felperes és a gyermek lakóhely-bejelentéséről készült kivonat másolata;

• munkahelyi igazolás másolata a felperes jövedelmének feltüntetésével;

• a felperes munka- vagy lakóhelyi jellemrajzának másolata;

• a gyermek születési bizonyítványának másolata;

• a gyermek oktatási-nevelési intézménye (ha van) által kiadott igazolás másolata;

• a házassági anyakönyvi kivonat vagy a válást kimondó bírósági határozat másolata;

• a tartásdíj megállapításáról és a tartásdíjfizetési hátralék (ha van) törlesztéséről szóló igazolás másolata;

• az alperes személyi igazolványának és az adózói nyilvántartási kártyája regisztrációs számáról kiadott igazolás másolata (ha rendelkezésre áll).

Előfordul, hogy a szülők már a válókeresetben kérik, hogy a bíróság döntsön a gyermekelhelyezésről. Ezt nem minden bíró tartja helyesnek, de elvben nincs jogi akadálya.

Ami a gyermekelhelyezési perek kimenetelét illeti, a bíróságok leggyakrabban az édesanyjuknál hagyják a gyermekeket. Annál is inkább, hiszen az Ukrajna által is ratifikált Gyermekjogi Nyilatkozat 6. elve szerint nem ajánlott a kiskorú gyermekek elkülönítése anyjuktól egyértelmű és sürgető szükség nélkül. De a felsőbb bíróságok gyakorlata azt mutatja, hogy születnek pozitív döntések az apa javára is.

hk