Megtalált (vagy ellopott?) telefon

„Ismerősöm talált az utcán egy telefont. Mivel a közelben lakik, felvette a földről, és hazavitte, hátha jelentkezik érte valaki. Néhány óra múlva megjelent nála a rendőrség, és azzal vádolták, hogy ellopta a készüléket. Most attól tart, hogy bíróság elé kell állnia. Így legyen az ember jóhiszemű megtaláló… Létezik, hogy valakit elítéljenek lopásért, mert talált egy telefont, és nem hagyta a földön?”

– Kétségtelenül nem túl gyakori, hogy az elveszett tárgy megtalálóját bíróság elé állítsák. Az viszont megtörténik, hogy a tolvajok utóbb azt állítják, „találták” a valójában ellopott tárgyat. Bizonyára innen ered a rendőrség gyanakvása az olyan esetekben, amikor a tárgy eltűnésének és a megtalálásának körülményei nem egyértelműek.

Nem véletlen, hogy a Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) részletesen tárgyalja a „megtalálást”. A Ptk. 337. cikkelyének 1. pontja szerint az elveszett tárgy megtalálója köteles haladéktalanul értesíteni a tárgyat elvesztő személyt vagy tulajdonosát, és visszaadni neki a tulajdonát. Amennyiben helyiségben vagy járművön találtuk a tárgyat, át kell adnunk annak a személynek, aki a helyiség vagy jármű tulajdonosát képviseli.

A Ptk. 337. cikkelyének 2. pontjából az is kiderül, hogy mi a teendő, ha nem tudjuk, ki a talált tárgy tulajdonosa. Ezek szerint, ha az elveszett tárgy visszaszolgáltatását követelni jogosult személy vagy annak tartózkodási helye ismeretlen, a megtaláló köteles a leletet bejelenteni a rendőrségnek vagy a helyi önkormányzatnak. Érthető okokból a jogalkotó nem írhatja elő pontosan, mennyi idő áll rendelkezésére a megtalálónak, hogy megtegye a bejelentést a rendőrségen, ám éppen a kényelmetlen helyzetek elkerülése végett érdemes ezt mielőbb megtenni.

A 337. cikkely 3. pontjából az is kitűnik, hogy a megtaláló jogosult az elveszett holmit birtokában tartani, esetleg átadni a rendőrségnek vagy a helyi önkormányzatnak, netán az általuk megjelölt személynek. Azaz miután bejelentettük a megtalálását a hatóságoknál, akár magunknál is tarthatjuk a tárgyat, amíg előkerül a tulajdonosa. Jó tudni, hogy a megtaláló csak szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetén felel a megtalált tárgy elvesztéséért, megsemmisüléséért vagy sérüléséért az értékének határain belül.

Felmerülhet, hogy megtartható-e a talált tárgy. A Ptk. erről is rendelkezik: a 338. cikkely 1. pontja szerint az elvesztett holmi megtalálója megszerzi a tárgy tulajdonjogát a megtalálásnak a rendőrségen vagy az önkormányzatnál történt bejelentésétől számított hat hónap elteltével, ha:

1. nem sikerül megállapítani a tulajdonos kilétét vagy más személyét, aki jogosult az elveszett tárgy visszaszolgáltatását követelni;

2. a tulajdonos vagy az elveszett tárgy visszaszolgáltatására jogosult más személy nem jelenti be a tárgyhoz való jogát a rendőrségnek vagy a helyi önkormányzatnak.

Most lássuk, mi a helyzet, ha valaki jóhiszeműen hazaviszi a megtalált telefont, s még azelőtt megjelenik a rendőrség vagy a tulajdonosa, hogy érkezett volna bejelenteni a megtalálását. Ez könnyen megtörténhet, hiszen közterületen láthatta valaki, amint felemeli a földről a telefont, esetleg olyan program van telepítve a készülékre, amely segít megállapítani a helyzetét. Ennek a programnak/alkalmazásnak a segítségével néhány órán belül rátalálhat a rendőrség az elveszett tárgyra. Csakhogy míg a rosszhiszemű emberek általában tudnak az ilyen programok létezéséről, s azonnal kikapcsolják a telefont, esetleg törlik a programot, a gyanútlan megtalálóra könnyen „lecsaphat” a rendőrség, s a helyzet akár kényessé is válhat.

Az olvasónak a fentiek alapján az a benyomása támadhat – nem alaptalanul –, hogy megtalálónak lenni akár veszélyes is lehet. Valójában minden azon múlik, közrejátszott-e a megtaláló valamiképpen a tárgy „elvesztésében”. Ha igen, akkor lopás történt, ha nem tett semmit, hogy kikerüljön a tulajdonos birtokából a tárgy, az illető csak egy személy, aki megtalálta más elvesztett tulajdonát.

Előfordulhat, hogy a rendőrség nem tud azonnal különbséget tenni tolvaj és megtaláló között, eljárást indít az ügyben, s gyanúsítottja a megtaláló lesz. Ilyen esetben ne feledjük, hogy a telefon – vagy bármilyen egyéb vagyontárgy – eltulajdonítása bűncselekménynek minősül. A Büntető törvénykönyv (Кримінальний кодекс України) 185. cikkelyének 1. pontja szerint „más tulajdonának elsajátítása titokban”, azaz a lopás a polgárok minimális nem adózó jövedelmének (17 hrivnya) ezerszeresétől a háromezerszereséig terjedő pénzbüntetéssel, vagy 80-tól 240 óráig terjedő közmunkával, vagy két évig terjedő javítómunkával, vagy hat hónapig terjedő elzárással, vagy öt évig terjedő szabadságkorlátozással büntetendő. Minősített esetben, például amennyiben a bűncselekményt személyek egy csoportja követte el, vagy a tettest nem először érték lopáson, a büntetés akár öt évig terjedő szabadságvesztés is lehet.

Mint látható, egyetlen telefon eltulajdonításáért legfeljebb minősített esetben ítélik szabadságvesztésre az elkövetőt. Azonban bizonyítottság esetén a bírák ítéletet hoznak, s az elítélt többé nem lehet „büntetlen előéletű”. Vagyis nem tanácsos félvállról venni a dolgot: akit lopással gyanúsítottak vagy vádoltak meg, haladéktalanul forduljon ügyvédhez!

Felmerülhet a kérdés: hol húzódik a határ a telefon megtalálása és ellopása között? Hogy a válasz nem mindig egyértelmű, az abból is kitűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság is tárgyalt már „közönséges” telefonlopási ügyeket.

Előszeretettel hivatkozott irányadás a Legfelsőbb Bíróságnak a 761/31918/14-к számú ügyben hozott 2019. július 18-i állásfoglalása. Ezek szerint az olyan tulajdon birtokba vételét, amely valójában nem került ki a tulajdonos birtokából, hanem bármilyen okból egy nem megfelelő, de számára ismert helyen található (elhagyták vagy ottfelejtették), egy olyan személy által, aki tudta, hogy kié a tulajdon, oka volt feltételezni, hogy a tulajdonos hol tartózkodik, és tudatában volt annak, hogy a tulajdonos visszatérhet érte, nem a megtalált tárgy birtokba vételének, hanem más tulajdona ellopásának kell tekinteni.

A Legfelsőbb Bíróság úgy vélte, hogy ha a vagyontárgy birtokba vétele hivatali helyiségben, pénztárban, más behatárolt terű közterületen történik, megállapítható a tárgy tulajdonosa általi „ottfelejtettségének” vélelme. Ilyenkor a tárgyat birtokba vevőnek tudatában kell lennie, hogy a külső körülmények, a környezet, a tárgy elhelyezkedése arra utalnak, hogy az valójában nem kikerült a tulajdonos birtokából, hanem csak elhagyta vagy ottfelejtette azt.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a birtokba vett tárgy akkor tekinthető megtaláltnak és nem ellopottnak, ha előzőleg:

• kikerült a tulajdonos birtokából;

• a tárgy helye ismeretlen a tulajdonosa előtt (ami kizárja az azonnali megtalálásának lehetőségét a tulajdonos által);

• a tárgy elvesztése és megtalálása között hosszabb idő telt el, ami okot adott a tulajdonosnak arra, hogy a tárgyat véglegesen elveszettnek tekintse;

• a tárgyat megtaláló személy nem volt szemtanúja a kár­eseménynek, és nem tett olyan aktív lépéseket, amelyek célja a tárgy eltávolítása a tulajdonos birtokából;

• a tárgy jogos tulajdonosának megtalálására (azonosítására) nincs lehetőség.

hk