Náci őrültségek

Az árja faj kitenyésztésétől az ereklyevadászatig

Mint több más szélsőséges ideológia, a nácizmus is egyszerre volt ijesztő és – abszurditásai révén – nevetséges, akárcsak a totalitárius rezsimek, illetve azok több vezetője. Ismerkedjünk hát meg a nácizmus abszurd oldalával.

Köztudomású, hogy a nácik teljesen bele voltak „pistulva” a csak a hitleri (rém)álomvilágban létezett felsőbbrendű, magas, szőke, kék szemű tiszta árja fajba, mely köré még egy kis mitológiát is szőttek. Az ógörögök és nyomukban a rómaiak, majd a középkori tudósok úgy vélték, hogy valahol az észak-atlanti vizeken létezik Thule szigete, melyet az ismert világ legészakibb pontjának tartottak. A legendát aztán a nácik a saját szájuk íze szerint továbbalakították. Eszerint valamikor a régmúltban az Atlanti-óceánban, csak az ógörög filozófus, Platón által megénekelt Atlantisztól jóval északabbra létezett Thule szigete, és ott éldegéltek a magas, szőke, kék szemű tiszta fajú árják, akik az atlantisziakhoz hasonlóan fejlett civilizációt építettek fel, ám akárcsak Atlantiszt, Thulét is elnyelték a habok. (Ha Platón még élt volna, beperelhette volna a nácikat plagizálásért.) De mi történt a tiszta fajú árjákkal? Az emberiség legnagyobb szerencséjére sokuk megmenekült a katasztrófából, áthajóztak Észak-Európába, majd terjeszkedni kezdtek déli irányban, és mindenütt civilizálták az alacsonyabb rendű népeket (maguknál mindenkit alacsonyabb rendűnek tartottak). Természetesen ők építették fel az óegyiptomi civilizációt. És akkor miért látunk csupa barna bőrű, fekete hajú nőt és férfit az óegyiptomi falfestményeken? Nos, sajnálatos módon az árják a legtöbb helyen összekeveredtek az alacsonyabb rendű, sötétebb színkomplexumú emberekkel, és csak az északi germánoknál maradtak fenn, ha töredékesen is. De sebaj, az SS vezetője, Heinrich Himmler 1935-ben létrehozta a Lebensborn szervezetet (a német kifejezés jelentése: az élet forrása), mely célul tűzte ki a tiszta árja faj újbóli létrehozását. Árja típusú lányokat, a világháború idején még asszonyokat is, akiknek a férje harcolt vagy megszállói feladatot látott el, rávettek, hogy vegyenek részt e nagyszabású programban, SS-tagokat, illetve árja típusú Wermacht-tiszteket pedig a náci vezetők arra biztattak, hogy létesítsenek kapcsolatot a fentebb említett hölgyekkel. Lebensborn-otthonoknak nevezett leányszállásokat, szülőotthonokat – szleng kifejezéssel: babagyárakat – hoztak létre, ahol a nők megszülték a gyermekeiket, a szőke, kék szemű gyermekeket többnyire SS-tagok családjai fogadhatták örökbe, felnevelésük költségeit az állam biztosította, s felnőve ők alkották volna a náci-árja nemzet és az összekovácsolandó náci világbirodalom vezető rétegét. Megjegyzendő: SS-tagok csak azok lehettek, akik megfeleltek az árja kritériumoknak, legalább 180 cm magasak voltak, legalább három nemzedékre visszamenőleg igazolták tiszta német származásukat, és teljesen egészséges fizikummal rendelkeztek. Így elég abszurd dolog volt, hogy vezetője az a barna hajú, a 180 cm-es magasság közelében sem járó, szemüveges Himmler volt, aki az SS-tagság kritériumai szerint még közlegény sem lehetett volna az általa irányított szervezetben. De az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) vezetőjét, majd a Cseh–Morva Protektorátus ügyvezető protektorát, Reinhard Heydrichet leszámítva az árja fajért rajongó többi, legmagasabb rangú náci vezető is messze állt az árja eszménytől…

Ám a Harmadik Birodalom irányítói nemcsak embertenyésztéssel foglalkoztak. A nemzetiszocialisták szeme előtt ott lebegett a régi germán-árja világ újjáélesztésének az álma, melybe az ősi Germánia erdőségeiben nagy számban élő hatalmas őstulkok, a mai szarvasmarhák ősei is beletartoztak. Heinrich Himmler és Hermann Göring, a Luftwaffe (légierő) újjáépítője, majd főparancsnoka, porosz belügyminiszter, majd porosz miniszterelnök, a náci Németország második számú vezetője megindította az őstulok újjáélesztésének a projektjét. Két elismert zoológust, Lutz és Heinz Hecket (testvérek voltak) bízták meg a terv megvalósításával, a fivérek pedig ősi jellegű szarvasmarhafajták – spanyol, dél-francia, korzikai marha, afrikai zebuk, a skót-felföldi marha és a magyar szürke marha – célzott pároztatásai révén az 1930-as évek derekára ki is tenyésztettek egy, az őstulokhoz nagyon hasonlító állatot, melyet ma Heck-marhának neveznek. A szenvedélyes vadász Göring viszont már a háború alatt az élőhelyét is újjá akarta teremteni a jelenleg Lengyelország és Belorusszia határán terpeszkedő Bialowieza-őserdő bázisán. Úgy tervezte, hogy kialakít egy, a Balti-tengertől az ukrán sztyeppvidékig terjedő óriási erdőséget (a helyi lakosságot egyszerűen el akarták űzni), ahol ő, illetve más náci vezetők vadásztak volna az ott szabadon engedett majdnem-őstulkokra. Göring a régi germánokhoz hasonlóan még egy vadászlándzsát is magával akart vinni a vadászatokra – de csak dísznek. Esze ágában sem volt egy szál lándzsával kiállni a hatalmas és agresszív bikák ellen, ehelyett a korban modernnek számító vadászpuskáival lőtte volna le azokat. A tervet aztán meghiúsította a világháborús náci vereség, a Heck-marhákból azonban mintegy kétezer példány megmaradt, több vadvédelmi területen tovább tenyésztik, sőt jelenleg is kísérletek folynak az őstulok teljes mértékű kitenyésztésére – de már tisztán tudományos célból…

A vadászatnál persze sokkal jobban érdekelte a nácikat a hadviselés, a német mérnökök ki is fejlesztettek megannyi fejlett haditechnikai eszközt, a miszticizmussal áthatott vezetőket, főleg Hitlert és Himmlert viszont a varázserejűnek tartott (vagy csak általuk annak tartott), szerintük fegyverként alkalmazható szent ereklyék is érdekelték, s a Führer az 1930-as években több expedíciót irányított a felkutatásukra. Ezen tárgyak közé tartozott a Frigyláda is, melyet pusztító erejű fegyvernek tekintett, akárcsak több más magas rangú náci, s be akarták vetni ellenségeik ellen. Hitler emellett a legendás Szent Grált is meg akarta találni, melyet különböző hagyományok különböző alakban képzeltek el, de ami Hitler szerint óriási misztikus hatalommal ruházta volna fel őt. Ám sem a Frigyládát, sem a Szent Grált nem találták meg. Ugyanakkor 1938-ban, Németország és Ausztria egyesülésekor – valójában az utóbbi országnak az előbbibe való beolvasztásakor – kezébe került az előbb német-római, majd osztrák császárokként uralkodó Habsburgok által birtokolt, egy bécsi múzeumban őrzött Szent Lándzsa, mellyel Krisztus keresztre feszítése után egy római katona oldalba szúrta Jézust, s mivel vér mellett már víz is folyt ki a sebből, megállapították, hogy meghalt. Nem egy német-római császár még a középkorban szentül hitte, hogy a Szent Lándzsa birtoklása segítette győzelemre, Hitler pedig a XX. században ugyancsak azt tételezte fel róla, hogy segít neki megnyerni a háborút. El is vitette a náci nagygyűléseknek otthont adó Nürnbergbe, és csak a város amerikaiak általi bevétele után került vissza Bécsbe.

A talán legabszurdabb náci terv pedig összefüggött az üreges Föld áltudományos hipotézisével, amit viszont Hitlerék nagyon is igaznak tartottak, sőt úgy vélték, hogy óriások és természetfeletti lények lakják az üregeket. A háború vége felé pedig, amikor már fűhöz-fához kapdostak, megkezdték egy alagút fúrását, mellyel be akartak jutni valamelyik feltételezett üregbe, hogy segítséget kérjenek a tündérektől és egyéb természetfeletti lényektől a világháború megnyeréséhez. Ám a vereség miatt leállt az alagútfúrás, amivel persze semmire sem mentek volna. Maga az ötlet azonban ékes bizonyítéka a nemzetiszocialista vezetők elmebaj határát súroló miszticizmusának.

Lajos Mihály