Panyi Miklós: Van mire büszkének lennünk, van miért összekapaszkodnunk, van miért dolgoznunk és van miért bizakodnunk

Az aradi vértanúkra emlékeztek Beregszászban

Megható megemlékezésre került sor Beregszászban a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) szervezésében az aradi vértanúk emléknapján.

A rendezvény a főiskola átriumában kezdődött, ahol az egybegyűltek először Vári Fábián László Útban Törökország felé című költeményének megzenésített változatát hallhatták, melyet Ferku Szilveszter, a Filológia Tanszék laboránsa adott elő.

Október 6-a gyásznap a magyar nemzet számára, ezen a napon a világ magyarsága az Aradon hősi halált halt tizenhárom honvéd főtisztre és a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független felelős kormányának miniszterelnökére emlékezik – emelte ki ünnepi beszédében Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára. „Ők legdrágább értéküket, az életüket adták a hazáért és a szabadságért” – tette hozzá.

„A Habsburg Birodalom megtorlása a magyar, szerb, horvát, örmény, német, osztrák származású honvédtiszteket kötéllel és golyóval forrasztotta egyetlen, a magyar történelem emlékezetéből kitörölhetetlen egységgé, s tette őket a magyar szabadság örökös mártírjaivá, a magyar szabadságharcosok népes társaságának örökös tagjaivá” – jelentette ki az államtitkár, hozzátéve: egy közösség addig nem szűnik meg létezni, amíg vannak, akik megtartják ünnepeiket, amíg vannak, akik megemlékeznek őseik tetteiről, ugyanis „nemzeti ünnepeink az összetartozásunk kifejezésének fontos eseményei”.

„Bár 1849. október 6-a gyásznap a magyarság történelmében, mégis szívünket ne csak a gyász, hanem a büszkeség, a hit, a tenni akarás, a remény, az erő is hassa át. Mert van mire büszkének lennünk, van mibe kapaszkodnunk, van mire támaszkodnunk. Van mögöttünk történelmi, politikai, kulturális és tudományos teljesítmény. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is” – szögezte le Panyi Miklós, folytatva: ezzel az örökséggel, a világ legkülönlegesebb nyelvének és egyik legcsavarosabb gondolkodásának a birtokában lelkiismeretes, szívós munkával és Istenbe vetett hittel ezt a teljesítményt a következő generációk is el tudják, el fogják érni.

„Amíg él magyar a Földön, kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. A szabadság nem magától értetődő. Megszerzése, megőrzése küzdelmes, sokszor áldozatokat kíván, vértanúkat is, akik életük árán figyelmeztetik az utókort, hogy becsüljük és őrizzük, amiért elődeink annyit küzdöttek, amit elértek és aztán elvesztettek, majd azt újra kivívták, majd megint elvették tőlük, de aztán azt újra visszaszerezték. A szabadság nem magától értetődő. Azt óvnunk, védelmeznünk kell Magyarországon és a határon túl, a Kárpát-medencében és Európában is, a mindennapok és a következő évszázadok során is” – hangsúlyozta a szabadság fontosságát a miniszterhelyettes.

Az emlékezőkhöz szólva Panyi Miklós aláhúzta: „Egyetlen magyar sincs egyedül.  Itt vagyunk önökkel Kárpátalján. Kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett az Ukrajnában zajló háború közepette is. Támogatjuk szervezeteiket, oktatási intézményeiket, közösségeiket, egyházaikat, hogy megőrizzék és továbbadják magyar identitásukat. Támogatjuk, hogy szülőföldjükön tudjanak boldogulni, hogy legfőbb értékeinket, nyelvünket és kultúránkat meg tudjuk tartani. […] Minden magyarnak joga anyanyelvének használata és identitásának megélése, ahogyan ezt a Magyarországon élő kisebbségek is akadálytalanul megtehetik. Emellett azt se felejtsük, hogy a külhoni magyarok mindig is különleges erőforrásai maradnak a magyar nemzetnek, mert fontos hidat alkotnak otthonuk országai és az anyaország, Magyarország között. Ezt a rendkívüli lehetőséget egyre több ország ismerte és ismeri fel, mint ahogyan azt is, hogy a helyi magyar közösségekre nem teherként, hanem értékként kell tekinteni, különösen, ha ezeknek a helyi magyar közösségeknek a tagjai az életüket is áldozzák a szabadságért és az országukért” – tette hozzá.

A miniszterhelyettes beszédének elhangzását követően a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének diákjai léptek színpadra, akik szívszorító percekben idézték fel az 1849. október 6-i eseményeket. Ezután Orbán Viktória magyar nyelv és irodalom szakos hallgató elszavalta Aranyosi Ervin Az aradi vértanúk emlékére című versét.

A megemlékezés a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán folytatódott, ahol Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Emlékeztetett arra, hogy báró Perényi Zsigmond – aki szintén az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírja – 1783. november 18-án éppen az esemény helyszínéül szolgáló épületben látta meg a napvilágot.

„Akinek nincsenek erős gyökerei a történelemben, azt elfújja a szél – szokták mondani, és ez teljesen így van. A gyökereket pedig táplálni kell. Míg a természetben a gyökereket a víz táplálja, a társadalom szempontjából a tudat táplálja azokat, az, hogy emlékszünk-e és milyen messzire emlékszünk vissza” – nyilatkozta a sajtónak Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke. „Az ember egy olyan 150 évet tud beélni, mert emlékszik még dédnagyapjára, meg valószínűleg rá is emlékezni fognak a dédunokái. A mi történelmünk ennél mélyebbre nyúlik, ezért a nemzet történelmének gyökereiig le kell nyúlni és minden olyan momentumra oda kell figyelni, amely segíti a megkapaszkodásunkat itt, a Kárpát-medencében, ahová születtünk. Erről szólnak az ünnepeink, és erre tanítjuk a főiskolásokat is” – fűzte hozzá.

A rendezvény részeként a II. RF KMF Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai verses-énekes összeállítással idézték meg az aradi vértanúk emlékét, majd a jelenlévők elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit a kultúrkúria falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá, s végül elénekelték a Himnuszt.

CsA