Európai Unió: Reformokkal nehezített bővítés?

Az Európai Unió (EU) bővítésre készül, de minden tagország tisztában van vele: ha anélkül szeretnék befogadni az új tagokat, hogy azzal kárt okoznának maguknak, reformokat kell végrehajtaniuk. A reformok akár fel is gyorsíthatják Ukrajna csatlakozását, de meg is akaszthatják.

Változások kora

Az EU két hosszú évtizedig nem bővült – hívja fel a figyelmet összeállításában a korrespondent.net. A hosszú szünet nemcsak a tagjelöltek felkészületlenségének a következménye, hanem az EU-n belüli nézeteltéréseké is: az Unióban sokan egészen a közelmúltig nem hitték, hogy negatív következmények nélkül folytatható a terjeszkedés. Ma egyre többen hangoztatják, hogy eljött a változás ideje, a bővítés elkerülhetetlen.

Charles Michel, az Európai Tanács (ET) elnöke ugyanakkor minap rámutatott, hogy nem lesz könnyű az új tagok integrációja az Unióba.

„Ez hatással lesz politikánkra, programjainkra és a költségvetéseikre. Ehhez politikai reformokra és politikai bátorságra lesz szükség. Az EU területe és népessége növekedni fog” – figyelmeztetett a tisztviselő a Jevropejszka Pravda szerint.

Alberto Alemanno professzor, akit a korrespondent.net idéz, szintén azt hangsúlyozta: a kilenc új ország, köztük Ukrajna minél hatékonyabb befogadása érdekében az EU-nak komoly szerkezeti változásokon kell átesnie.

„Két évtized után először az EU kormányainak hamarosan készen kell állniuk olyan reformok megkezdésére, amelyek felismerhetetlenné teszik az EU-t, amelyhez hozzászoktunk” – írta a professzor a The Guardian-ben.

Véleménye szerint a kilenc új állam csatlakozásával, ami összesen mintegy 60 millió új lakost jelent, nem folytatódhat minden úgy, ahogyan most van. Önmagában Ukrajna mérete és lakossága, ha a jelenlegi szabályok szerint csatlakozna az EU-hoz, nemcsak tovább desta­bilizálná a napi brüsszeli döntéshozatali folyamatokat, hanem zűrzavarhoz vezetne a közös politika legfontosabb területein, például az agrárszektorban.

Kiútkeresés

Az Európai Tanács (ET) legutóbbi, a spanyolországi Granadában tartott ülésén francia és német szakértők egy csoportja konkrét javaslatokat terjesztett elő az EU reformjára vonatkozóan. A bővítés az Unió működésének számos területét érinti, elsősorban a döntéshozatali folyamattal és az intézményi struktúrával, a költségvetés méretével, az agrár- és a kiegyenlítési politikával, az unió belső piacának működésével, valamint a biztonsággal kapcsolatban merülnek fel aggályok. Az ET elé került reformdokumentum érinti az uniós országokat foglalkoztató legtöbb kérdést. Ezek közül talán az ET döntéshozatali mechanizmusa a legfontosabb.

A jelentés e téren az egységes döntéshozatalról a minősített többségi szavazásra való átállást javasolja minden uniós politikánál, kivéve bizonyos eseteket a kül- és a biztonságpolitika, valamint a védelem területén. A minősített többségi szavazást javasolják alkalmazni a csatlakozási tárgyalások keretében hozandó közbenső döntéseknél is, s csak a tagjelölt ország csatlakozását lezáró végső szavazásnál maradna meg az egyhangúság követelménye.

Az EU befolyásos politikusai és tisztviselői között vannak, akik támogatják ezt az elképzelést, és vannak, akik nem. Olaf Scholz német kancellár például úgy véli, hogy az EU-nak modernizálnia kell döntéshozatali struktúráit és folyamatait. Véleménye szerint nem mindig lehet majd mindent egyhangúlag eldönteni abból, ami ma egyhangú szavazást igényel.

Michel ugyanakkor óvatosabban fogalmaz.

„Az egyhangúság kényes és összetett kérdésével kapcsolatban úgy gondolom, hogy az egyhangúságról való teljes lemondás elkerülhető hiba” – vélekedik.

A korrespondent.net rámutat, Ukrajna esetében egy ilyen jellegű változás az EU döntéshozatalában hozzájárulhat az ország európai integrációjának felgyorsításához, mivel védelmet nyújt egyes tagországok esetleges vétójával szemben. Ugyanakkor a portál elismeri, vannak olyan uniós országok, amelyek ellenzik ezt a megoldást. Közéjük tartozik Lengyelország, ahol úgy látják, hogy az egyhangúság követelményének megszűnése a szuverenitásukat fenyegetné. Ugyanez vonatkozik Közép- és Kelet-Európa több országára, köztük Magyarországra is.

A portál nem említi, ám tény, hogy az egyhangúság megszüntetése amiként felgyorsíthatja, úgy el is odázhatja Kijev csatlakozását az EU-hoz. Az a szándék ugyanis, hogy az Unió bővítésében lemondjanak az egységes döntéshozatalról a végszavazástól eltekintve, továbbá az a szintén felmerült elképzelés, hogy a reform keretében lehetővé tennék a demokratikus értékektől „eltérő” tagországok hatékonyabb/könnyebb szankcionálását, csak megerősíti az egyhangúság híveinek gyanúját, hogy az ellentábor (értsd: az európai nagyhatalmak) az egységes döntéshozatal megszüntetésével csupán a megkerülésükre törekszik, meg akarja fosztani őket egyetlen fegyverüktől, a vétójoguktól. Ez a gyanakvás viszont a konstruktív tárgyalások helyett a makacs ellenállásra sarkallhatja az érintetteket, ami lehetetlenné tenné a reformok gyors végrehajtását, és végeredményben késedelmet szenvedne a bővítés.

Európaiak és európa­iabbak?

Ezen a ponton merül fel ismét a „többsebességes” Európa elképzelése. Mivel a tagállamok jelenleg nem értenek egyet abban, hogy milyen mélységű legyen az EU-integráció (például legyen-e vétójog nélküli közös külpolitika), a szakértők négy koncentrikus körből álló modellt javasolnak. Az első, belső körbe tartoznának az eurózóna és a schengeni zóna azon országai, amelyek készen állnak a szorosabb integrációra. A második kör lenne a tulajdonképpeni EU. A harmadik körbe tartoznának a társult tagok (köztük az Európai Gazdasági Térség országai, Svájc és Nagy-Britannia). Ez a tagsági forma biztosítaná a hozzáférést a közös piachoz, a felszólalási lehetőséget az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság ülésein, de szavazati jog, valamint az EU költségvetéséhez való hozzájárulás nélkül. A negyedik kört az európai politikai közösség jelentené. Ezen elképzelés értelmében a tagjelölt országok kezdetben ennek a struktúrának a külső körébe kerülnének. Kiötlői szerint javaslatuk előnye, hogy minden jelentkező számára lehetővé tenné a gyors csatlakozást felkészültségének szintjétől, illetve integrálódási hajlandóságától függően.

Érthető, ha Ukrajna nem lelkesedik ezért a megközelítésért. Denisz Smihal ukrán miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Kijev nem egyezik bele a másodosztályú státuszba.

„Az Európai Unió teljes jogú tagjává akarunk válni, mert ma Ukrajna az egyetlen ország a világon, amely ilyen nagy árat fizet európai perspektívájáért. Egyetlen más belépésre jelentkező országban sem akkora a támogatás az egész társadalom részéről, mint Ukrajnában (90%)” – fogalmazott.

Az ukrán miniszterelnök szavai jogosak, ám ebben az esetben aligha játszik majd szerepet a méltányosság. Minden azon fog múlni, hogy az Unió tagországai megállapodásra tudnak-e jutni egymással: a kicsik a nagyokkal, a gazdagok a szegényekkel, a magukat a nyugati demokrácia letéteményeseinek tekintő alapító tagországok a későbben csatlakozottakkal, akiknek esetenként saját elképzeléseik vannak a demokráciáról. Akár egyfajta érettségi vizsgának is tekinthetjük, ami az elkövetkező hónapokban–években következik reform címszó alatt, s ha Európa megbukik a vizsgán, annak nagyon magas lehet az ára.

(ntk/korrespondent.net/euroinegration.com.ua/bbc.com)