Az erkölcsi kár megtérítéséről

„Hallottam, hogy egy férfinak mindössze 10 ezer hrivnya erkölcsi kártérítést ítélt meg a bíróság egy súlyos sérülésért, s még annak is be kellett fizetnie egy részét perköltségként. Mi az az erkölcsi kár, és miért lehet/érdemes kérni?”

– Az erkölcsi vagy nem vagyoni kár (моральна/немайнова шкода) legegyszerűbb definícióját Ukrajna Legfelsőbb Bírósága Plénumának egy „ősrégi”, de ma is gyakran hivatkozott állásfoglalásában találjuk („Про судову практику в справах про відшкодування моральної (немайнової) шкоди”, постанова Пленуму Верховного суду України від 31. 03. 95 № 4). Az állásfoglalás Ukrajna Alkotmányának rendelkezéseire, többek közt a 32., 56., 62. cikkelyekre és a hatályos jogszabályokra hivatkozva kimondja, hogy a magán- és jogi személyeknek joguk van a jogaik és szabadságaik, valamint jogos érdekeik megsértésével okozott erkölcsi (nem vagyoni) kár megtérítésére. „Erkölcsi káron olyan nem vagyoni jellegű kárt kell érteni, amely erkölcsi vagy fizikai szenvedésből, más negatív jelenségből ered, melyet jogellenes cselekmény vagy jogellenes tétlenség okozott magán- vagy jogi személynek.”

A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései határozzák meg az erkölcsi kár fajtáit, vagyis jelzik, hogy mely esetekben kérhető a megtérítése. Eszerint az erkölcsi kár megnyilvánulhat:

• fizikai fájdalom és szenvedés formájában, amelyet a személy sérüléssel vagy más egészségkárosodással kapcsolatban tapasztal meg;

• a személy által az ellene, családtagjai vagy közeli hozzátartozói ellen elkövetett jogellenes magatartás következtében megtapasztalt lelki szenvedésként;

• a személy által tulajdonának megsemmisülése vagy megrongálása miatt elszenvedett lelki szenvedés formájában;

• a magánszemély becsületét és méltóságát ért sérelemként, valamint a magánszemély és jogi személy üzleti hírnevének sérüléseként.

Jogos a kérdés, miként lehet pénzre „átszámítani” az erkölcsi kárt. A Ptk. rendelkezései szerint az erkölcsi kár mértékét a bíróság a jogsértés természetéből, a testi-lelki szenvedés mélységéből, a sértett képességeinek romlásából, a személy bűnösségének mértékéből, valamint egyéb releváns körülményekből kiindulva határozza meg.

Az erkölcsi kárért kiszabandó összeg megállapításához pszichológiai szakvélemény is felhasználható. A szükséges ismeretekkel rendelkező szakértő nemcsak objektív körülményeket, hanem az adott személy szubjektív tulajdonságait is figyelembe veheti a kárösszeg kiszámításakor. Létezik egy idevágó utasítás („Інструкція про призначення та проведення судових експертиз та експертних досліджень”, затверджено наказом Міністерства юстиції України від 08. 10. 1998 № 53/5), amely még egy tájékoztató jellegű kérdéslistát is megad a szakértőnek, amely alapján a bíróság meghozhatja döntését.

Külön felhívnám a figyelmet a bizonyítás fontosságára. A bíróságok gyakran azonosnak vagy közel azonosnak tekintik a bizonyítási eljárást anyagi és erkölcsi kár esetén. Vagyis a bíró okmányokkal, tárgyi bizonyítékkal, tanúvallomásokkal kéri alátámasztani mind a károkozás tényét, mind a kár mértékét.

Amennyiben az erkölcsi kár megtérítését bűnvádi eljárás keretében kezdeményezi a sértett, viszonylag könnyű dolga van, hiszen a vád elvégzi helyette a munka javát, amennyiben összegyűjti a szükséges bizonyítékokat az adott ügyben. Polgári perben a bizonyítás teljes egészében a felperesre hárul. Sokszor éppen azért nem ad helyt a bíróság az erkölcsi kár megtérítése iránti keresetnek, mert a sértett nem tudja megfelelően bizonyítani a károkozás tényét, sem a kár mértékét, ami igényét indokolttá tenné.

Jó tudni, hogy bűnvádi eljárás esetén a kártérítést kérő sértettnek nem kell bírósági illetéket fizetnie, polgári per esetén viszont igen, méghozzá a per összegének, vagyis a kártérítésnek egy bizonyos százalékát. Ha viszont a felperes fogyasztói jogainak megsértése miatt perel, A fogyasztó jogainak védelméről („Про захист прав споживача”) szóló törvény 22. cikkelyének 3. pontja értelmében nem kell bírósági illetéket fizetnie.

A Legfelsőbb Bíróság Plénumának fentebb említett 4. számú állásfoglalása egyértelműen meghatározza a bizonyítandó körülményeket. Erkölcsi kártérítés igénylésekor igazolni kell:

• az erkölcsi kár létét;

• a kárt okozó személy cselekedeteinek jogellenességét;

• az okozott kár és a jogellenes cselekmény közötti ok-okozati összefüggést;

• a kárt okozó személy vétkességét.

Ezt a sémát néha az erkölcsi károk képletének is nevezik. Ez a képlet sem nevezhető azonban univerzálisnak. A Ptk. 1167. cikkelye 2. pontjának 1. alpontja szerint például az erkölcsi kárt vétkességtől függetlenül meg kell téríteni, ha azt fokozott veszélyforrás okozta magánszemély sérülésével, egyéb egészségkárosodásával vagy halálával. A gépjármű is ilyen fokozott veszélyforrásnak számít. Az általa okozott erkölcsi kárt a tulajdonosa téríti meg. Ha azonban a sértett súlyos gondatlansága hozzájárult a kár bekövetkezéséhez vagy mértékéhez, akkor a sértett bűnösségének mértékétől függően a kártérítés összege csökkenhet bizonyos esetekben (lásd a Ptk. 1193. cikkelyének 2. pontját!).

Az erkölcsi kártérítésre vonatkozó bírósági gyakorlattal kapcsolatos sajtóinformációk alapján következtethetünk az egyes esetekben megállapított átlagos kártérítési összegekre:

• az üzleti hírnéven esett csorbáért – 10 000 hrivnyáig;

• közúti balesetben elszenvedett sérülésekért – 20 000–30 000 hrivnya, halálos kimenetelű balesetért átlagosan 200 000 hrivnya;

• törvénytelen elbocsátásért – 3 000–5 000 hrivnya;

• a fogyasztói jogok védelmével kapcsolatos ügyekben – 1 000-től 2 000 hrivnyáig.

Mint látható, nem egyszerű megválaszolni a kérdést, hogy mennyit ér az erkölcsi kár, s érdemes-e egyáltalán perelni. Egyesek szerint az időnként jelképesnek tűnő kártérítési összegek arra vallanak, hogy a bírák nem veszik elég komolyan az erkölcsi kárt. Mások szerint a bírák bizonyos fokig a bérből, fizetésből élők pénztárcájához szabják a kártérítési összegeket – a mérlegelést egyébként lehetővé is teszi számukra a törvény, ha nem bűncselekménnyel okozott kárról van szó (lásd a Ptk. 1193. cikkelyének 4. pontját!). Az ügyvédek azt szokták javasolni ügyfeleiknek, hogy minél nagyobb összeget igényeljenek kártérítésként a bíróktól, de maradjanak a „realitás” talaján, vagyis az igények adott esetben igazodhatnak a bírói gyakorlathoz. Mindez csak megerősíti a nyilvánvalót, hogy az erkölcsi kár a legjobb szándékkal sem számszerűsíthető oly módon, ahogyan a vagyoni kár.

hk