Vasárnapi üzenet: 2023. november 26.

„Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: »Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára…«” Mt. 25, 31–46

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves Testvérek!

Krisztus király vasárnapja van ma, az egyházi év vége. Nemsokára kezdődik az advent. Ilyenkor az egyházi év vége felé a szentmise olvasmányaiban, főként az evangéliumokban Jézusnak a világ végével, a végítélettel kapcsolatos példabeszédeit olvassuk, ahogy a mai evangéliumban is. Ez a mai példabeszéd úgy kezdődik, hogy „Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében”. Jézus az Ő második eljöveteléről beszél, arról, hogy vissza fog jönni. Ezt ígéretként is értelmezhetjük, vagyis biztosak lehetünk benne, hogy ez meg fog történni. Jézus él és vissza fog jönni. Isten csodálatos irgalma és türelme mutatkozik meg abban, hogy ezzel az eljövetellel vár még. Vár, szeretné, hogy az ember megváltozzon, megtérjen, visszatérjen hozzá; hogy elismerje: Jézus az Úr, szüksége van rá (Jézusra), és hogy Isten szereti az embert, és meg akarja menteni. De mindenképp vissza fog jönni.

Kedves olvasó, milyen gondolatokat, érzéseket ébreszt benned Jézusnak ez az ígérete? Várod az Ő eljövetelét? Készülsz rá, vagy halogatnád még? Esetleg nem akarsz foglalkozni ezzel a kérdéssel? Ha ez az eljövetel holnap lenne, mit tennél?

Az első keresztények úgy köszöntek egymásnak, hogy Marana tha!, azaz Jöjj el, Uram! Ebben a várakozásban éltek, ebben a várakozásban cselekedtek, dolgoztak, jártak-keltek.

Mi, mai keresztények sokszor úgy élünk, hogy a gondolkodásunk perifériájára szorítjuk ezt az ígéretet, nem szeretünk, nem akarunk rá gondolni. Megfeledkezve a mennyországról túlzottan az anyagi világ csillogásában élünk, berendezkedve egy földi „örök” életre. Ahogy az Égig érő című dalban halljuk:

„Eljátsszuk, hogy lehetünk / bármi, sírunk, nevetünk, / és égig ér a hangulat a világban. / Azt álmodjuk, hogy jó nekünk, / de hazavágyik a szívünk, / veled ébredni a mennyország kapujában.”

A szíve mélyén minden ember vágyik Istenre, és boldog szeretne lenni. Jézus szava a második eljövetelével kapcsolatban ilyen örömteli biztatás akar lenni számunkra: „Eljövök értetek.”

Ne fenyegetésként és félelemmel tekintsünk ezekre a szavakra. Ez örömhír, evangélium. Ha Jézus mellett döntünk, ha mellette döntve élünk, ha van élő kapcsolatunk vele, ha beengedjük Őt az életünkbe, nincs mitől félnünk. Ő megváltott minket, Ő szeret minket, feltétel nélkül. Nem azért, mert jók vagyunk, hanem mert Ő jó.

Megyesi László
állandó diakónus