Kölcsey Ferencnek állítottak emléktáblát Badalóban

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Badalói Alapszervezete jóvoltából november 26-án a badalói református templom falán Kölcsey-emléktáblát avattak. Az emléktáblával a helyiek szerettek volna méltóképpen megemlékezni a Himnusz bicentenáriumáról, valamint a költőóriásról, aki nem messze a Tisza bal partján, Szatmárcsekén élt és alkotott közel húsz éven át.

Az esemény ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, melyen Sápi Zsolt helyi református lelkész hirdette Isten igéjét. Ezt követően az ünnepi köszöntők hangzottak el. Jakab Lajos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke elmondta: „Régi álmunk vált valóra, hiszen Kölcseynek számos emléktáblája van Kárpát-medence-szerte, a mai naptól immár Badalóban is. Azt tudjuk, hogy Kölcsey járt Badalóban, bár nincs róla feljegyzés.” Mint fogalmazott, a közösségnek hiányérzete volt, hogy a reformkor egyik kiemelkedő alakjának nem volt még emlékhelye a községben. Az emléktáblával egyben a Himnusz bicentenáriumának is szerettek volna méltóképpen adózni: „Mi, Tisza-partiak különösen büszkék vagyunk arra, hogy Kölcsey itt, a Tisza másik partján, Szatmárcsekén írta meg élete fő művét, nemzeti imánkat, a Himnuszt.”

Cziptákné Gyetkó Ilona, a Szatmárcsekei Polgármesteri Hivatal irodavezetője köszöntőjében megjegyezte: „Bár nehéz idők járnak, különösen Kárpátalján, hiszen a családok szétszakítva, a háború árnyékában élnek, azonban a badalóiak fontosnak érezték, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek gyökereinkre, hiszen egy tőről fakadunk.” […] „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs” – idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait. Mint mondta: „Talán születésekor Kölcsey sem sejthette, hogy az általa megírt nemzeti imánk mára országhatárokat semmibe véve kovácsolja össze nemzetünket. A himnusz sorait hallva egyszerre dobban meg minden magyar szíve. Kívánom, hogy a jövőben is lehetősége nyíljon a kárpátaljai magyarságnak megélni magyarságukat úgy, ahogyan azt szeretnék.”

„Kölcsey Ferenc a XIX. század nagyjai közé tartozott” – hangsúlyozta Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára. A titkár szerint minden kornak vannak nagyjai. Kölcsey korán jutott árvaságra, így hamar kellett felnőnie, azonban kiváló államférfi és hazafi lett belőle. Kevesen tudják róla, hogy a parlamenti szónoklatot ő emelte művészi-irodalmi szintre. Kossuthékkal együtt neki is nagyon nagy szerepe volt az 1848-as szabadságharcot eredményező eseményekben. A mai kornak is vissza kell tekintenie, és emlékezni azokra az emberekre, akik hátukon vitték a nemzet sorsát. Ezért nagy jelentőséggel bír az emléktábla-avatás. Kölcsey számára kiemelten fontos volt a hit, ami tükröződik a Himnuszban is. „Nem ismerek olyan nemzetet, ahol a himnusz egy fohász lenne. Kölcsey az Istenre bízta nemzetünk sorsát. Azt kívánom, hogy itt, Badalóban is a magyar nemzetet Kölcsey szellemisége lengje körül.”

Matl Péter szobrászművész, az emléktábla készítője megosztva gondolatait a megjelentekkel elmondta: „A magyar nép tudatába, a népművészetbe, a népdalainkba belefonódik a címer, a Himnusz, s mindez egyfajta jelképpé is vált. Mindez a határon túlon hatványozottan, nagyobb fajsúllyal bír.” A szobrászművész nagy megtiszteltetésnek vette, hogy ő készíthette el az alkotást, mely emléket állít a költőóriásnak. Elmondta, hogy az isteni gondviselés úgy hozta, hogy amikor Bacskai főkonzul úr megtekintette a szentmiklósi alkotóházukat, akkor figyelt fel a félig elkészült táblára. Mivel nem volt a helyieknek elegendő forrása arra, hogy bronzból készüljön el a táblán a Kölcsey-képmás, a főkonzul felajánlotta segítségét, így a konzulátus támogatásával mindez megvalósult.

Papp Ferenc ungvári magyar konzul kérdésünkre elmondta: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mindig is támogatta a magyar kultúrát. Ezúttal az ungvári magyar konzulátus is hozzájárult az emléktábla létrehozásához.”

Az ünnepségen elhangzó köszöntőgondolatok között Ferku Szilveszter, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszékének munkatársa előadásában több éneket hallhattak, míg Orosz Viktória, a badalói iskola diákja Majzik Ilona A magyar kultúra napjára című költeményét szavalta el. A köszöntőket követően a megjelentek leleplezték az emléktáblát.     

VE