Végrendelkezés külföldön

„Idős édesapánk külföldön él, beteg. Azt mondja, többé nem akar hazajönni. Szeretne végrendeletet írni az itt hagyott vagyonjáról. Megteheti ezt külföldön?”

– Édesapjuk megteheti, hogy külföldön végrendelkezik, bár van néhány kérdés, amelyre érdemes odafigyelni.

Mindenekelőtt el kell dönteni, melyik ország jogszabályai szerint örököljenek az örökösök. Az alkalmazott jogtól függően ugyanis jelentősen eltérhet az örökösök köre s az általuk örökölt vagyonrész nagysága. Egyes európai országok például nem ismerik el a másik házastárs öröklési jogát, máshol pedig ismeretlen a kötelező örökrész fogalma.

Ukrajna törvénye A nemzetközi magánjogról (Закон України «Про міжнародне приватне право» – a továbbiakban: NM) 70. cikkelye kimondja, hogy az öröklési viszonyok tekintetében annak az államnak a joga az irányadó, amelyben az örökhagyó utolsó lakóhelye volt, hacsak az örökhagyó nem annak az államnak a jogát választotta, amelynek az állampolgára volt.

A személy utolsó lakóhelye szerinti jog alkalmazása az öröklési viszonyokban meglehetősen elterjedt az európai országokban, köztük Svájcban is. Ha az örökhagyó huzamosabb ideig az Európai Közösség valamely országában tartózkodik – Dánia és Írország kivételével –, ott vállalkozása, állandó munkahelye, egyéb megélhetési forrása van, és meghatározók kapcsolatai a tartózkodási helyével, úgy az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 650/2012/EU sz. rendelete (Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről) szerint az öröklési viszonyokra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amely az örökhagyónak a halála időpontjában állandó/szokásos tartózkodási helye volt.

Az ukrán jog azonban kivételeket állapít meg az általános szabály alól, az Ukrajnában kötelezően állami nyilvántartásba veendő vagyontárgyak, például ingatlanok öröklésére ugyanis az ukrán törvényi rendelkezések alkalmazását írja elő (lásd az NM 71. cikkelyét!).

Összefoglalva: az EU-országokban vagy Svájcban élő örökhagyó ukrán polgár vagyonának öröklésében az állandó (vagy szokásos) tartózkodási helye szerinti ország joga az irányadó, kivéve, ha az örökhagyó végrendelete rendelkezik az ukrán jog alkalmazásáról, vagy az örökség részét képező vagyontárgy kötelezően állami nyilvántartásba veendő Ukrajnában.

A végrendelet összeállítására gyakran előre nem látható körülmények között kerül sor, például betegség, hosszan tartó kezelés során, amikor nincs elég idő a végrendelet szövegének ügyvéd vagy közjegyző közreműködésével történő alapos előkészítésére. Ilyenkor abból kell kiindulni, hogy a végrendelet bizonyos formában (például közjegyző által hitelesítve, kézzel írva, tanúk jelenlétében) történő összeállításának és hitelesítésének eljárására annak az országnak a joga vonatkozik, ahol készül.

Ami a végrendeletnek a tartalmát illeti (az örökösök körének meghatározása és a vagyon megosztása közöttük), alkalmazható az ukrán jog, ha ezt külön kikötik az okirat szövegében. Ha az örökhagyó nem jelzi az ukrán jog alkalmazását a végrendelet tartalmának vonatkozásában, a közjegyző hallgatólagosan saját országa jogát alkalmazza mind a végrendelet formája, mind pedig tárgyi és jogi tartalma tekintetében.

A közjegyzőnek ez az eljárása a végrendelet hitelesítésekor nem teszi érvénytelenné azt az ukrán jogszabályok szempontjából. Ukrajna és a legtöbb euró­pai ország kollíziós öröklési jogának, valamint a végrendelet formájára vonatkozó kollíziós egyezménynek (Hága, 1961. október 5., Ukrajna tekintetében 2011. május 14-én lépett hatályba) megfelelően a végrendelet formailag érvényesnek minősül, ha betartják a készítésének helyén érvényes törvényeket. Ugyanezt írja elő az NM 72. cikkelye is.

A végrendelet közjegyző vagy más meghatalmazott személy, például egészségügyi intézményvezető általi hitelesítése az adott ország követelményeinek megfelelően az esetek többségében az egyetlen megoldás, hiszen az alternatív lehetőség, vagyis az ukrán konzulnak a felkeresése, aki Ukrajna közjegyzőkre vonatkozó jogszabályai szerint a végrendelet hitelesítésére jogosult, az örökhagyó tartózkodási helyének távolsága, a konzulok csekély száma és leterheltsége miatt korlátozott. Ezért jó tudni, hogy amennyiben egy ukrán polgár külföldön készít végrendeletet a tartózkodási helye szerinti ország jogszabályai által megállapított formában, ugyanakkor kötelező az ukrán jog alkalmazása – például ukrajnai ingatlan öröklésekor –, ez semmilyen módon nem befolyásolja az ilyen végrendelet érvényességét.

Például, amennyiben a helyi közjegyző hitelesíti egy Budapesten élő ukrán polgár végrendeletét, amelynek tárgya többek között egy beregszászi ingatlan, akkor a végrendelet egészére Magyarország jogszabályait kell alkalmazni. A Beregszászban található ingatlanra viszont az ukrajnai jogot fogják alkalmazni, például ami az arra jogosultaknak az örökség részét képező ingatlanból való kötelező részesedését illeti, még akkor is, ha a két ország jogszabályai eltérnek egymástól a köteles rész mértékét illetően. Ugyanakkor senki sem kérdőjelezheti meg az ingatlan örökösének jogosultságát, ami a lakás fennmaradó részét illeti.

Figyelembe kell venni, hogy az örökhagyó végrendelkezésre való alkalmasságának megállapítása azon ország eljárási normái szerint történik, amelyek a végrendeletet hitelesítő személy tevékenységét szabályozzák. A végrendeletet hitelesítő közjegyzőnek vagy más illetékes tisztségviselőnek általában fel kell jegyeznie az örökhagyó végrendeletét az örökösök körére és a vagyon megoszlására vonatkozóan, ellenőriznie kell az örökhagyó állapotát, cselekvőképességét tekintettel a személy viselkedésének sajátosságaira, szükség esetén szakértőt, fordítót, tanúkat hívhat. Az okirat érvényességéhez elegendő, ha a végrendelet hitelesítése során a kellő orvosi végzettséggel nem rendelkező közjegyző (a hitelesítésre jogosult egyéb személy) eleget tesz jogszabályi kötelezettségeinek. Ám ez nem jelenthet abszolút biztosítékot egy másik országban azon személyek minden lehetséges kétségével szemben, akik nem értenek egyet az örökhagyó végrendeletével.

Ha az örökösök, akik a végrendelet kedvezményezettjei, okkal feltételezhetik, hogy az örökségből nem részesülő személyeknek kétségeik támadhatnak a beteg örökhagyó cselekvőképességét illetően a végrendelet aláírásakor – például a megállapított diagnózisára való tekintettel –, és erre való tekintettel meg kívánják előzni a jogvitát, az örökhagyó cselekvőképességét végrendelkezéskor bírósági szakértő véleményével is indokolt megerősíttetni. Az ilyen szakértő általában pszichiáter, pszichoterapeuta vagy más olyan orvos, aki kompetens egy adott betegség emberi magatartásra gyakorolt hatásának felmérésében, s akit közjegyző, ügyvéd vagy más érdekelt kér fel.

Az ilyen szakértő következtetése az örökhagyó végrendelkezési képességéről a lehető legnagyobb mértékben alkalmas rá, hogy megvédje az örökösöket más örökösöknek a végrendelet megtámadására tett kísérleteitől, mivel a szakértő objektív feltételek között alakította ki véleményét, közvetlen kapcsolatban az örökhagyóval abban a pillanatban, amikor az végrendeletét összeállította.

hk