A viski reformáció

500 éves Huszton és Visken a reformáció – 2. rész

Visk az öt koronaváros egyik legjelentősebb települése volt, s a máramarosi magyarság szempontjából nézve ma is az. Az öt közül Visknek van az Árpád-korból legkorábban, 1271-ből kelt írott emléke. V. István királynak a csehekkel vívott harcában a Bihar vármegyében lakó Hun Pázmán nemzetségbeli Marcell ispán három fia: Achilles, Mikó és Csépán jelesül vitézkedett, Achilles az életével is fizetett, s hálából a király a két testvérnek az akkor még Ugocsa vármegyéhez tartozó Visk földjét adományozta. Az elmúlt száz évben több, Viskkel kapcsolatos publikáció görcsösen ragaszkodik az 1270-es évszámhoz, minden alapot nélkülözve – ehhez a dátumhoz kötik a ma is meglévő református templom épülését. Az 1271-ben kelt királyi okirat ugyan elveszett, mert IV. Béla király veje, Leó halicsi herceg 1281-ben orosz népeivel az ország keleti részeibe rontott, Viskre is betört; a Marcell fiak ekkor már itt laktak, a ma is Vár-hegynek nevezett magaslaton kőházat építettek, s innen rabolták el a királyi adománylevelet. Ezt Kun László király kárpótolta egy másik adománylevéllel, melyben az 1271-es adomány újíttatik meg, s ebben már a Villa (ami alatt a várszerű kőházat értjük), a tiszai vám és tartozékai is szerepelnek.

III. Endre, az utolsó Árpád-házi király csere folytán áttelepíti a Hun Pázmán fiakat Ugocsának más részébe, Nyírtelek gyéren lakott vidékére, a mai Nagyszőlőst és Tiszakeresztúrt felölelő területre, melyen már Fancsikán ugyanebből a nemzetségből származók korábban kaptak birtokot. Az Úrnak 1300. esztendejétől Visk a megalakuló Máramaros vármegyéhez került. A várszerű kőépületre volt szükség, melyben a megyeközpont létesült. Ekkor még a huszti vár nem létezett. Amikor 1350/53-ban ez is felépült, rövid időre a vármegye itt rendezkedett be, s miután Sziget is elnyerte a városi rangot, az lett a megye központja.

Az öt koronaváros lakói, szász és magyar népessége az 1300-as évek elején telepíttettek ide. 1308-ban egy francia útleíró már említi Visket, Técsőt és Szigetet; Husztot, Hosszúmezőt nem. 1326-ban papjairól is tudunk: 1329-ben, a privilégium elnyerésekor György nevű a viski pap, 1333-ban a pápai tizedjegyzékben Gergely szerepel, 1346-ban szintén György nevű a pap, aki a szigeti vikáriussal megesküszik, hogy nem az erdélyi, hanem az egri püspököt ismeri el felettesének. 1373-ban János viski pap a szőlősivel együtt szerepel egy ügyiratban. 1423-ban Pellifex János, az egri püspökség papja a pápához nyújt be kérelmet aziránt, hogy a Visken elhunyt Asszonypatakai László pap helyébe ő kerülhessen. Nagybánya városát a régi írások Asszonypatakának nevezik. Hogy a kérelemnek lett-e foganatja, nem tudjuk, azt viszont igen, hogy az 1329-es privilégium egyik pontja szerint e városok maguk választhatják meg papjaikat. A reformációt megelőző századról, sajnos, semmi írott adat nem maradt fenn. A mostani templom építési jegyei szakértők szerint a XIV. sz. végéről vagy a XV. sz. első feléből valók lehetnek. Nemrégiben értékes, középkori freskómaradványokat tártak fel, melyek nyilván a római katolikus időből maradtak fenn. A templom nagy befogadóképessége arra enged következtetni, hogy amikor építették, már jelentős népességgel bírt a koronaváros, az 1550-es összeírás szerint 500–600 tagja lehetett a gyülekezetnek.

A reformációról Peleskey Sándor egykori viski lelkipásztor 1925-ben kiadott, A Viski Református Egyház Története című könyvében az írja, hogy 1524-ben Nagyszebenből érkezett egy szász ajkú reformátor Viskre – a helyiek is többségében még ez időben szász ajkúak lévén –: Surdaster János, aki Ramasi Mátyásnak volt a tanítványa. Ramasi 1516-ban a bécsi egyetemre iratkozott be. Szebenben a reformáció terjedését 1521-ben a város önkormányzata mintegy elősegítette. Ramasi Mátyás tanulmányai után Brassóban tevékenykedett, ahol Honterus János (1488–1549) neves humanista, iskolamester a reformáció hatása alatt állott. Hon­terus 1533-ban került Szebenbe, Ramasi pedig az ő befolyására, csak 1536-ban lett szebeni prédikátor. 1524-ben – valószínűleg már előbb is – a szebeni Erzsébet-templomban egy szürke barát, Surdaster János hirdette az evangélium magvait. 1526-ban ugyanitt egy Ambrus nevű prédikátorról tudunk, elképzelhető, hogy ez előtt való időben került Surdaster János Viskre. Hogy meddig maradhatott itt, nem tudjuk, annyit azonban igen, hogy a fentebbi Ambrus pap később Németországba ment és Luther mellett tevékenykedett. Szebenben utána György nevű papról olvashatunk. Ramasi Mátyás 1536–1546 között, haláláig volt szebeni prédikátor, utána ismét Surdaster János a szebeni pap.

Viskre pedig Surdaster után jöhetett Huszti Lovász Tamás, Pe­leskey írja, hogy 1547-ben. Ugyancsak Peleskey írja, hogy 1556-ban Pál nevű papjával az egész gyülekezet elfogadta a kálvini irányzatot, ami az 1552-es beregszászi zsinat végzése értelmében történhetett. Máramarosszigeten lakó Szász nevű família családfáján ez időben szerepel Pál presbiter és utódai. Néha a presbiter titulus plébánosokra is vonatkozott, de e Pálnak családja volt, eszerint protestánsnak kellett lennie. Egyik leányági utóda, Szász Anna Igyártóné lett – a ma is szép számmal élő viski Igyártók őséről van szó, s a mai lelkész, Jenei Károly is leányágon Igyártó-leszármazott. Nem lehetetlen, hogy ez a Pál vagy ennek fia, szintén Pál az, aki 1597-ig volt viski lelkész, bár erre nézve konkrét információval nem rendelkezünk.

A huszti reformáció kapcsán említettük, hogy 1526-ban Técsőn Ambrus nevű prédikátorról tudunk, aki egy, a városi tanács által kiadott levélben szerepel mint egyik hitelesítő. Vajon nem arról az Ambrusról van-e szó, akiről fentebb olvastunk? Szebenből Németországba ment Luther mellé, az ekkor Visken lévő Surdaster Jánost kitérőleg felkereshette, s rövid ideig Técsőn működhetett, de ez csak feltételezés. Tény az, hogy a reformáció mind az öt koronavárosban meggyökeresedett, s hosszú ideig csak református gyülekezet élt csaknem mindegyikben, Sziget kivételével, mert itt – mint megyeközpontban – ruszin és román lakosok is éltek. Visken kb. 150 évig a városi vezetőség képezte a gyülekezet világi vezetőségét is, a város főbírája egyben a főgondnoki tisztet is betöltötte. A ruszinság az 1700-as évek elején már megjelenik Visken, a Viski István vezette kuruc csapatban 1703-ban ruszin nevűvel is találkozunk. Az 1730-as években már gyülekezetként szerepelnek, amikor is a városi elöljáróságtól temetőhelyet kérnek, melyre meg is kapták az engedélyt, az Oroszvégnek elnevezett utcájuk végén, a hegyek alatt.

Római katolikusok az 1770-es–80-as években jelennek itt meg ismét. Mária Terézia ideje alatt Máramarosba is jelentős számú szepességi szász és más német ajkú családot telepítettek be, így Viskre is, kelet felől pedig örmény kereskedőcsaládok települtek be. Időközben magyar családok is kerülnek ide, s mindegyik rétegnek ma is élnek utódaik. Czébely Lajos tanár, kántor a közelmúltban megjelent monográfiájában részletesen ír a város több száz éves életéről, mozgalmas változásairól.

Isten iránti hálával hordozom szívemben, hogy 29 évig – Visken, Huszton – máramarosi lelkész lehettem, s alkalmasint a többi koronavárosban több alkalommal is hirdethettem Istennek Igéjét; az viszont elszomorít, hogy az elmúlt évtizedekben, de különösen e mostani megpróbált időben mindegyikben megfogyatkoztak a reformátusok, s ahol az fogy, ott a magyar fogy.

Józan Lajos
ny. huszti lelkipásztor