Nyugati tuja
A nyugati tuja (Thuja occidentalis) gyakori dísznövény a kertekben, parkokban. Ezek az örökzöldek viszonylag igénytelenek, mégis nagy a díszítőértékük. Az utóbbi években azonban számtalanszor hallhatjuk a kérdést, hogy mi lehet a baj a tujákkal? Cikkünkben végigvesszük a tujákat gyengítő tényezőket, a lehetséges betegségeket, kártevőket, valamint az ellenük való védekezés lehetőségeit.
Mi lehet a baj a tujákkal?
Tudnunk kell, hogy a tuják nem őshonosak az európai kontinensen, bár alkalmazkodtak valamelyest az itteni klímához. A baj csak az, hogy egyre jellemzőbb a melegebb és szárazabb időjárás, ami nem kedvez a tujáknak, a kártevőknek és a kórokozóknak viszont annál inkább.
A klímaváltozás és az ezzel járó stressztényezők láthatóan megviselik ezeket az örökzöld növényeket, a kártevők sajnos egyre inkább terjednek és pusztítanak. Ahhoz, hogy a tujánk sokáig díszítse kertünket, s ellenállóbbá váljon a betegségekkel és kártevőkkel szemben, fontos, hogy gondoskodjunk a növény igényeinek megfelelő feltételekről, biztosítsuk számára az optimális víz- és tápanyagellátást.
A tuja legyengülését okozó tényezők
Nem kap elég vizet a tuja. Főként a száraz, meleg nyári időszakok viselhetik meg a tujákat, ezért nem szabad megfeledkezni az öntözésről.
Nem megfelelő talajba ültetjük a növényt. Ha a talaj tápanyagban szegény, magas sótartalmú, száraz és köves vagy éppen pangó vizes, az szintén árt a tujának.
Kártevő rágja a tuja gyökerét. Ha lótücsök vagy pajor rágja a tuja gyökerét, az vízfelvételi problémákat okozhat, ilyenkor a tuja a száradás jeleit mutatja.
Légköri aszály lép fel. Emiatt is jelentkezhet a sárgulás, ilyenkor gondoskodjunk a megfelelő párásításról is.
Megelőzésképpen tehát fontos, hogy a tujákat egészségesen tartsuk, megerősítsük. Ennek egyik módja, hogy ültetéskor, valamint ezt követően évente kétszer (ősszel és tavasszal) tápanyagot juttatunk ki, lehetőség szerint folyékony formában. Ezzel erős, kiterjedt gyökérrendszer nevelésére ösztönözhetjük növényeinket.
Ha gondoskodtunk a tápanyag-utánpótlásról, megfelelő helyre ültettük a tuját, rendszeresen öntözzük, de mégsem tűnik egészségesnek a növényünk, akkor jó eséllyel gyanakodhatunk kártevőre vagy gombás betegségre. Ebben az esetben a tavaszi kertészkedés során érdemes kiemelt figyelmet szentelnünk a tujának, a tuja növényvédelmének.
Első lépésként slaggal jó alaposan mossuk ki a tuja ágai közül az elhalt ágrészeket és leveleket. Másnapra szépen megszárad a tuja, ekkor kell sort keríteni a permetezésre. A lemosó permetezéshez rezes készítményt válasszunk (ezt a permetezést egy-két havonta elvégezhetjük, így megelőzhetjük a gombás megbetegedéseket). A permetezést reggel vagy este végezzük el. Fontos tudnunk, hogy nemcsak a saját tujáink fertőzhetnek, hanem a közelben lévő kertek beteg növényei is, ezért sem szabad megfeledkeznünk a növényvédelemről és a tuják ápolásáról.
A tuja betegségei
Didimaszcellás pikkelylevél-barnulás. A tuja leggyakoribb gombás megbetegedése. A tünetek leginkább a legfiatalabb hajtásokon jelentkeznek, ezek a részek elkezdenek barnulni, kifakulni, és el is száradnak. A gomba az előző évben megfertőződött hajtásokon telel át a leveleken, kora tavasszal pedig jelentkeznek a tünetek: a fertőzött leveleken apró, ovális, fekete termőtesteket láthatunk. Az elhalt hajtások idővel lehullnak, az ágak pedig csupaszon maradhatnak. Ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk, akkor mindenképpen vágjuk vissza erősen a fertőzött részeket, és permetezzünk visszavágás, valamint esős időszak után mankoceb, kaptán, tribázikus vagy miklobutanil rézszulfát hatóanyagú szerekkel.
Kabatinás gombabetegség. Hajtáselhalást, ágpusztulást okoz ez a betegség, tünetei közé tartozik, hogy a hajtáscsúcs és az egyéves ág megsárgul, a növényen élesen elkülönül az egészséges és a beteg rész. Ez a gombafertőzés leginkább ősszel üti fel a fejét, de csak február környékén válik láthatóvá. A kórokozó a sebzéseken keresztül jut be a növénybe, de kedvez neki a magnézium- és a mangánhiány is. Védekezésként minden esetben el kell távolítani a fertőzött részeket, és kerülni kell a sűrű növényállományt. Jelentősebb fertőzés esetén 1-2 hetente permetezzünk réztartalmú gombaölő szerrel. (Folytatjuk.)
Nadimova Erzsébet,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány
falugazdásza