A megelőző intézkedésekről

„Ismerősömet egy súlyos közlekedési baleset miatt gondatlanságból elkövetett ember­öléssel gyanúsítják, és előzetes letartóztatásba helyezték. Nem túl szigorú intézkedés ez egy büntetlen előéletű emberrel szemben, aki a balesetben vétlennek vallja magát, akinek korábban soha nem volt dolga a rendőrséggel? Milyen egyéb lehetőségei vannak a hatóságoknak a letartóztatáson kívül?”

– Az előzetes letartóztatásba helyezés egyike az úgynevezett megelőző intézkedéseknek, amelyeknek célja biztosítani a büntetőeljárás zavartalan lefolytatását.

A Büntetőeljárási törvénykönyv (Кримінальний процесуальний кодекс України – a továbbiakban: Betk.) 177. cikkelyének 1. pontja szerint ezek az intézkedések elsősorban arra irányulnak, hogy a gyanúsítottak és vádlottak eleget tegyenek a rájuk háruló eljárási kötelezettségeknek, valamint megakadályozzák, hogy:

• elrejtőzzenek az előzetes eljárást lefolytató szervek és/vagy a bíróság elől;

• a bűncselekmény körülményeinek megállapítása szempontjából jelentőséggel bíró tárgyakat vagy iratokat megsemmisítsenek, elrejtsenek vagy eltorzítsanak;

• jogellenesen befolyásolják az ugyanebben a büntetőeljárásban szereplő sértettet, tanút, más gyanúsítottat, vádlottat, szakértőt, szakembert;

• egyéb módon akadályozzák a büntetőeljárást;

• újabb bűncselekményt kövessenek el, vagy folytassák azt a bűncselekményt, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket.

A Betk. a következő típusú megelőző intézkedéseket ismeri: személyes kötelezettségvállalás (особисте зобов’язання), személyes kezességvállalás (особиста порука), óvadék (застава), házi őrizet (домашній арешт) és előzetes letartóztatásba helyezés (тримання під вартою). A szóban forgó intézkedések mindegyikének megvannak a maga sajátosságai, és a gyanúsított/vádlott által elkövetett bűncselekmény körülményeitől, súlyától függően alkalmazhatók. A mérlegelés ebben az esetben a bíró feladata, ám csak bizonyos keretek között. Az ukrajnai jogalkalmazási gyakorlatot tükrözi Ukrajna Legfelsőbb Speciális Polgári és Büntetőjogi Bíróságának 2013. április 4-i 511-550/0/4-13. számú levele A megelőző intézkedések alkalmazására vonatkozó eljárás egyes kérdéseiről a tárgyalást megelőző nyomozás és a bírósági eljárás során Ukrajna Büntetőeljárási törvénykönyvével összhangban, mely kimondja, hogy a vizsgálóbírónak, a bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a megelőző intézkedések valamely fajtájának alkalmazásáról szóló határozatnak, amely korlátozza a gyanúsított/vádlott jogait és szabadságait, meg kell felelnie az adott közérdek természetének, amely az ártatlanság vélelmére való tekintet nélkül érvényesül az egyéni szabadság tiszteletben tartásának elvével szemben.

A Betk. 177. cikkelyének 2. pontja is egyértelműen fogalmaz: a megelőző intézkedés alkalmazásának alapja a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja, valamint olyan kockázatok fennállása, amelyek alapján a vizsgálóbíró, a bíróság joggal feltételezheti, hogy a gyanúsított, vádlott, elítélt személy végrehajthatja a 177. cikkely 1. pontjában felsorolt cselekmények valamelyikét. A nyomozók és ügyészek nem jogosultak megelőző intézkedés alkalmazását kezdeményezni a Betk. által meghatározott indokok nélkül – szögezi le a törvény.

A legenyhébb megelőző intézkedés a személyes kötelezettségvállalás. Ennek lényege, hogy a gyanúsítottat/vádlottat kötelezik a Betk. 194. cikkelyében előírt, a vizsgálóbíró, a bíróság által rárótt kötelezettségek teljesítésére. Ilyen kötelezettség lehet például, hogy a gyanúsítottnak/vádlottnak rendszeresen meg kell jelennie a kijelölt hivatalos személy előtt, tilos elhagynia a települést, le kell adnia az útlevelét, kábítószer- vagy alkohol-elvonókúrának kell alávetnie magát, stb. A gyanúsítottal/vádlottal írásban ismertetik a ráháruló kötelezettségeket, amit ő az aláírásával tanúsít, és tájékoztatják, hogy amennyiben elmulasztja a teljesítésüket, szigorúbb megelőző intézkedés alkalmazható vele szemben, illetve a munkaképes személyek létminimuma 0,25–2-szeresének megfelelő összegű pénzbírsággal sújtható (lásd a Betk. 179. cikkelyét!).

A Rivnei Fellebbviteli Bíróság 2023. január 12-én az 572/3888/22. sz. ügyben a megelőző intézkedés személyes kötelezettségvállalás formájában történő megválasztása kapcsán – figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát – arra a következtetésre jutott, hogy a bíróságnak nemcsak a gyanúsított jogait kell biztosítania, hanem a közösségi jogok és érdekek magas szintű védelmét is. Ezeknek a normáknak a biztosítása – hangsúlyozta az EJEB – megköveteli, hogy a bíróság szigorúbban ítélje meg a társadalmi értékek megsértését.

A bíróságnak az eljárás törvényi előírásoknak megfelelő lefolytatása érdekében a Betk. 177. cikkelyében foglalt körülményeken kívül figyelembe kell vennie a személy életvitelével összefüggő tényeket, amelyek az igazságszolgáltatás előli elrejtőzés vagy a helytelen eljárási magatartás egyéb módjainak fokozott (vagy kisebb) kockázatáról tanúskodhatnak, valamint az ügy természetét, a feltételezett jogsértésért kiszabható büntetés súlyosságát és a jogellenes cselekmények elkövetésének következményeit.

A személyes kötelezettségvállalásnál szigorúbb megelőzési intézkedésnek minősül a személyes kezességvállalás, amelynek lényege, hogy a vizsgálóbíró, a bíróság által megbízhatónak ítélt személyek írásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy a gyanúsított/vádlott eleget tesz a Betk. 194. cikkelye alapján rárótt kötelezettségeknek, illetve vállalják, hogy szükség esetén az első ez irányú megkeresésre eljuttatják őt az előzetes vizsgálatot lefolytató szervhez vagy a bíróságra.

Az óvadék mint a büntetőeljárásban alkalmazott megelőző intézkedések egyik fajtájának  célja, hogy a gyanúsított/vádlott a rárótt kötelezettségeknek eleget tegyen, ellenkező esetben a letétbe helyezett pénzeszközök az állam tulajdonába mennek át. Az óvadék rendszerint az előzetes letartóztatásba helyezés alternatívája. Vagyis a bíróság elrendeli a gyanúsított/vádlott előzetes letartóztatásba helyezését, s óvadékot állapít meg a számára. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a gyanúsított/vádlott vagy valaki más leteszi a bíróság által meghatározott összegű óvadékot, az előzetes letartóztatásba helyezésre nem kerül sor. Amennyiben viszont a gyanúsított/vádlott nem él az óvadékfizetés lehetőségével, az előzetes letartóztatásba helyezést alkalmazzák vele szemben megelőző intézkedésként.

Ugyancsak az előzetes letartóztatásba helyezés alternatívájának tekinthető a házi őrizet (a gyanúsított, a vádlott eltiltása attól, hogy a nap 24 órájában vagy a nap meghatározott szakaszában elhagyja a lakóhelyét). Ehhez azonban a bírót meg kell győzni arról, hogy a gyanúsítottra/vádlottra rótt kötelezettségek teljesítése biztosítható a házi őrizet elrendelésével, tehát nem indokolt az előzetes letartóztatásba helyezés.

Az előzetes letartóztatásba helyezés a legsúlyosabb megelőző intézkedés a felsoroltak közül. Többnyire súlyos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazzák a gyanúsítottal/vádlottal szemben.

Vannak olyan esetek, amikor kizárólag az előzetes letartóztatásba helyezés alkalmazása jöhet szóba:

• hadiállapot idején a Büntető törvénykönyv 109–114-2-es, 258–258-6-os, 260., 261., 437–442. cikkelyeiben nevesített bűncselekmények elkövetésével gyanúsított/vádolt személyekkel szemben, a Betk. 177. cikkelyében meghatározott kockázatok fennállása esetén;

• hadiállapot idején a Büntető törvénykönyv 402–405., 407., 408., 429. cikkelyeiben szankcionálni rendelt bűncselekmények elkövetésével gyanúsított/vádolt katonákkal szemben (lásd a Betk. 176. cikkelyének 6., 8. pontjait!).

Mint látható, a fenti szabályozás mellett a vizsgálóbírónak, a bíróságnak bizonyos esetekben korlátozottak a lehetőségei a megelőző intézkedés megválasztása terén. Ennek ellenére a vizsgálóbírónak, a bíróságnak mégiscsak minden ügyben indokolt döntést kell hoznia, amely ellen a gyanúsított/vádlott fellebbezhet.

hk