„Orbán 11 követelése”. Hol tartanak az ukrán–magyar egyeztetések a kisebbségi jogokról?

Zsarolásnak és ultimátumnak nevezte a kárpátaljai magyarság jogaival kapcsolatos budapesti felvetéseket „Orbán 11 követelése. Hogyan lépett át Magyarország ismét piros vonalakat Ukrajna zsarolásában az EU felé vezető úton” című írásában Szerhij Szidorennko, a Jevropejszka Pravda szerkesztője, aki a magyar kéréseket tartalmazó 11 pontot is közölte.

„Jelen helyzet szerint őszintén elköteleztük magunkat amellett, hogy megoldjuk és ennek alapján maradéktalanul megvalósítsuk a 11, a magyar fél által is felvetett, a nemzeti kisebbségi jogok védelmének erősítésére irányuló kérdést, valamint folytassuk Magyarországgal a kétoldalú egyeztetéseket ebben az irányban” – jelentette ki Olha Sztefanisina európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes, az európai uniós csatlakozási tárgyalások kezdetét jelentő kormányközi konferencián részt vevő ukrán delegáció vezetője július 25-én Luxemburgban.

Szidorenko azonban úgy véli, hogy a kormányfőhelyettes szavait a kényszer szülte.

„A Jevropejszka Pravda már beszámolt Magyarország különleges szerepéről, amely előbb gátolta Ukrajna mozgását ezen esemény (a csatlakozási tárgyalások megkezdése – a szerk.) felé, majd zsarolásra használta fel. Orbán Viktor magyar miniszterelnök csak abban az esetben támogatta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, ha Ukrajna nyilvánosan vállalja, hogy teljesíti Budapest 11 követelését a kárpátaljai magyar kisebbség jogaival kapcsolatban.

Sztefanisina a magyar ultimátum teljesítése érdekében kénytelen volt megtenni a fenti nyilatkozatot” – állítja.

A probléma azonban az, legalábbis a szerző szerint, hogy ennek a 11 „követelésnek” a tartalma még mindig nem nyilvános.

„Ukrajna ezt a listát még januárban kapta meg a magyar Külügyminisztérium vezetőjétől, Szijjártó Pétertől; azóta öt hónapja folynak az egyeztetések ezzel kapcsolatban, de a magyar fél egész idő alatt ellenzi a lista közzétételét.

Az EU-hoz intézett magyar ultimátum azonban semmissé tette ezt a kívánságot. A Jevropejszka Pravda kategorikusan elfogadhatatlannak tartja, hogy Ukrajna nemzetközi kötelezettségeket vállal, amelyek tartalmát nem hozzák nyilvánosságra. A magyar koordinátarendszerben ez talán lehetséges, de Ukrajna demokrácia, ahol jelentősége van a kormány elszámoltathatóságának.

Tekintettel a történet rendkívül nagy társadalmi súlyára, közöljük a magyar álláspont részleteit és legproblémásabb elemeit.

Hangsúlyozzuk, hogy a követelések egy része magyar értelmezésükben Ukrajna számára kategorikusan elfogadhatatlan. A parlament és az ukrán társadalom is garantáltan elutasítja őket. De egy részük logikus és megvalósítható” – írja Szidorenko.

„Magyarország lényegében a kisebbségi törvényekben a Méltóság Forradalma után végrehajtott változtatások egész komplexumának eltörlését követeli” – állapítja meg.

„Magyarország elképzelése a Janukovics alatt működő normák visszaállítása” – teszi hozzá.

Mint fogalmaz, a magyar illetékesek – köztük Szijjártó Péter külügyminiszter is – nyíltan beismerik ezt, és – szerinte nem egészen korrekt módon – az állítják, hogy azóta Ukrajna állítólag csökkentette a kisebbségek jogait, amit tiltanak Ukrajna Alkotmánya és a nemzetközi normák.

Budapest persze nem követeli „az összes 2014 óta elfogadott törvény hatályon kívül helyezését” – ismeri el. A lista lényegében 11 problémát határoz meg, amelyek megoldására Magyarország úgy tekint majd, mint a kisebbségi „jogok helyreállításának” mutatójára. Ráadásul a magyarok ragaszkodnak a kijevi döntések konkrét részleteihez és terjedelméhez minden pontban – nehezményezi Szidorenko.

A konzultációk a 11 pontról folytatódnak, tudatja a szerző. A magyarok szerinte már több engedményt is tettek a „legtoxikusabb” megfogalmazásokat illetően. Például az a budapesti követelés, hogy a „kulturális autonómia” fogalmát be kell vezetni az ukrán jogszabályokba (ez a norma valóban létezett 2023-ig), „Kijev részéről kategorikus »nem«-be ütközött – állítja.

A cikk kitér rá, hogy amikor Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter Ungváron januárban átadta a 11 pontot, Ukrajna alábecsülte, hogy Magyarország milyen tartalommal tölti meg azokat, s milyen jelentőséget tulajdonít nekik. Kuleba akkor „megígérte, hogy elmagyarázza magyar kollégájának, miért hisszük, hogy a magyar kisebbség védelme már megvalósult, és hogy a kárpátaljai magyar ajkú ukránokat már megilletik azok a jogok, amelyeket Budapest kér”.

„Ez azonban nem vált be. Budapest nem engedett, és törvénymódosítást követelt. A magyar kormány meglehetősen abszurd követeléssel állt elő, miszerint a kisebbségi, oktatási stb. jogszabályok minden részletét törvények, és ne a kormány vagy az oktatási tárca döntései formájában fogadják el” – panaszolta.

A szerző hosszas fejtegetéseit összefoglalva teljességgel elfogadhatatlannak tartja a 11. pontot, amely a kárpátaljai magyarság politikai képviseletének biztosítását kéri, illetve kéri, hogy töröljék el a magyar nyelvnek a közéletben való használatára vonatkozó korlátozásokat. A szerző szerint azonban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy Magyarország szeretné, ha a tősgyökeres nemzeti kisebbség esetében nem kötnék a kisebbségi jogok gyakorlását a lakosságon belüli részarányukhoz.

Ugyanakkor Szidorenko is elismeri, hogy „a magyar igények egy részének valós alapja van”.

„Például a törvényi pont az ukrán nyelv kötelező ismeretéről a választott tisztségviselők által.

Kijevből nézve ez a követelmény megkérdőjelezhetetlennek és sérthetetlennek tűnhet, de a Beregszászi járás egyes falvaiban más lehet a helyzet. Ha a faluban szinte minden lakos magyar nemzetiségű, akkor hogyan lehet ott ukrán nyelvű községi tanácsot választani? És mi a gyakorlati értelme a szabálynak, hogy az ülést ukrán nyelven kell vezetni? Ez irreális. Ezért az ukrán fél beleegyezett a kivételekbe e szabályok alól a helyi tanácsok képviselői számára” – írja.

Szidorenko írása végén közzétette a 11 pontot. Nem tudhatjuk, hogy valóban az eredeti szövegről van szó, vagy annak egy változatáról, hogy a szerkesztő a teljes szöveget publikálta-e, s azt sem, hogy mennyire pontos a fordítás. A tartalomból ítélve azonban valószínűsíthető, hogy valóban a magyar kérésekről van szó. Miután – tudomásunk szerint –eddig sehol sem láttak napvilágot ilyen részletesen az elmúlt hónapokban folytatott kétoldalú ukrán–magyar megbeszélések témái, úgy gondoltuk, a szöveg még ebben a formájában is igényt tarthat a kárpátaljai magyar olvasók érdeklődésére. 

Íme a 11 pont!

1. Törvényi szinten biztosítani, hogy ne legyen az iskolaigazgatók kizárólagos joga dönteni az egyes tantárgyak ukrán/magyar nyelvű oktatásáról (kivéve az ukrán nyelv, ukrán irodalom és Ukrajna története tantárgyakat, amelyek ukrán nyelvű oktatásáról törvény rendelkezik).

2. Biztosítani a magyar nyelv használatát a teljes oktatási folyamatban, beleértve a magyar nyelv használatának lehetőségét minden egyéb rendezvényen, találkozón, ülésen, foglalkozáson, valamint az intézmény arculatának kialakítása során (reklámban, honlapon stb.).

3. A magyar tannyelvű „nemzeti kisebbségi iskola” státusz visszaállítása törvényi szinten.

4. Biztosítani az oktatási nyelv megválasztásának jogát a felsőoktatási és szakképzési intézmények számára, beleértve a magánintézményeket is.

5. Biztosítani, hogy a végzősök kérésükre megkapják a ZNO és az NMT feladatainak magyar nyelvű fordítását (kivéve az ukrán nyelv és irodalom, idegen nyelv feladatokat).

6. A nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának területi hatálya nem a „közigazgatási egység”, hanem a „település” (amely jogilag nem közigazgatási egység). Kérjük a „település” és „közigazgatási egység” fogalmat használni az alkalmazás területi hatályára.

7. A lakosság megfelelő százalékának jelenléte nem biztosítja automatikusan a nyelvhasználat jogát, ehhez a helyi hatóságok döntése is szükséges. Kérjük, hogy a nyelvi jogok alkalmazását a szükséges népességarány betartása mellett ne kössék semmilyen testület (például önkormányzati képviselő-testület) döntéséhez, hanem törvény alapján (a legutóbbi – pillanatnyilag a 2001-es – népszámlálási adatok figyelembevételével) biztosítsák azokat a nemzeti kisebbség részére. 

8. A nyelvi jogok érvényesülésének feltétele a „hagyományosan” (legalább 100 éve) az adott területen élő nemzeti kisebbség esetében a lakosságon belüli legalább 10%-os, a „jelentős számú” kisebbség esetében 15%-os arány. Kérjük a „hagyományosan” (legalább 100 éve) az adott területen élő nemzeti kisebbség esetében eltörölni a nyelvi jogok gyakorlásának feltételéül szabott 10%-os lakosságon belüli arányt.

9. Nyelvi korlátozások a mindennapi életben és aránytalan büntetés a nyelvi szabályok megsértéséért. Törvényi szinten kérjük a nyelvi korlátozások teljes megszüntetését a helynevek és földrajzi nevek nemzeti kisebbség nyelvén való feltüntetésében, az állami hatóságokkal és egészségügyi intézményekkel való kapcsolattartásban, sportrendezvények idején, a turizmus területén, valamint ami az információ ukrán nyelvű kötelező feltüntetését vagy a feliratozást illeti bármilyen nyilvános információ terjesztésekor (például moziban, színházban, plakátokon, reklámokban).

10. A kulturális autonómia fogalmának eltörlése. A kulturális autonómia fogalma kerüljön be a jogrendszerbe. Kérjük, biztosítsák a nemzeti jelképek szabad használatának és a nemzeti ünnepek szabad ünneplésének jogát.

11. A magyar nyelv politikai életben való használatának korlátozása, az államnyelv kötelező ismeretének bevezetése a közéletben, az önálló politikai képviselet lehetőségének eltörlése. Kérjük, biztosítsák a szabad nyelvhasználatot a parlamenti és önkormányzati választások, népszavazások idején, töröljék el a nemzeti kisebbség nyelvhasználatára vonatkozó feltételeket a közéletben, biztosítsák a parlamenti képviseleti jogot.

(eurointegration.com.ua/Kárpátalja)