A paradicsom klavibakteres betegsége

Az utóbbi néhány évben vidékünkön egyre több olyan kórokozóval és kártevővel találkozhatunk a paradicsomállományokban, amelyek eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán voltak észlelhetők egy-egy gazda fóliasátrában. Alábbi írásunkban egy, a paradicsomot támadó baktériummal ismerkedhetünk meg, amely teljesen tönkre tudja tenni az állományt a megjelenésével.

Az első tüneteket a fóliasátor azon oldalán észlelhetjük, amelyiken melegebb van, amelyet jobban ér a nap, ugyanis a kórokozó számára a magas, 24–28 °C léghőmérséklet a kedvező. Legjellemzőbb tünete a növény fokozatos hervadása és elszáradása. A leveleken előbb féloldalas hervadást figyelhetünk meg, amely először az alsó, középső leveleken mutatkozik, majd innen terjed fokozatosan egyre feljebb. Végül a növény részben vagy teljesen elszárad. További tünetek a száron és a levélnyélen megjelenő barna csíkok és hosszanti repedések. Az edénynyalábok és a belső szövetek barnák, üregesek. A későbbiekben, ha a szárat és a levélnyelet megnyomjuk, akkor világosbarna baktériumnyálkát préselhetünk ki belőlük. A terméseken a fertőzés fehér foltok formájában jelenik meg, amelyek aztán barna varas foltokká válnak. Ezeket a foltokat fehér gyűrű veszi körül, ami madárszemszerű megjelenést kölcsönöz nekik. A termés e tünetei hajtatásban gyakoriak.

Az elsődleges fertőzési források a talajba került növényrészek, amelyeken a kórokozó öt évig is életképes marad. A másik fontos fertőzési forrás a vetőmag. A kórokozó a mag belsejében és a mag felületén is elhelyezkedhet. Ennek következtében a fertőzött magból fertőzött palánták lesznek. A talajban hagyott növénymaradványokról a kórokozó a paradicsom gyökerein keresztül jut a növénybe. A baktérium az edénynyalábokon belül rendkívül gyorsan terjed. Továbbterjedése, vagyis az átjutása az egyik növényről a másikra a művelőeszközökkel történik, de a kacsolás és levelezés során ejtett apróbb és nagyobb sebeken keresztül vagy akár a szedés során is megtörténhet. A magvak úgy fertőződnek, hogy a kórokozó vagy az edénynyalábokon keresztül jut a bogyóba, és a mag köldökén át annak belsejébe, vagy a bogyó héjáról magnyeréskor kerül a mag felületére.

A legjobban úgy védekezhetünk a betegség ellen, ha megelőzzük. Az első és legfontosabb, hogy igyekezzünk rezisztens fajtákat választani. Fajtaválasztáskor vegyük figyelembe a betegséggel szembeni ellenállóságot. Amennyiben megjelentek a tünetek, a fertőzött növényi részeket semmiképpen ne hagyjuk érintkezni a talajjal. Vagyis ne dobáljuk le, és ne hagyjuk a fóliasátor sorai között, hanem azonnal semmisítsük meg. Igyekezzünk a fitotechnikai munkákat száraz növényfelület mellett elvégezni. A műveléshez használt eszközöket folyamatosan fertőtleníteni kell, lehetőleg minden sor végén, de a legjobb minden tő után. Azokon a fertőzött területeken, ahol megjelent a kórokozó, indokolt a totális talajfertőtlenítés, vagy legalább termesszünk más kultúrát ott a következő években. Megelőzésre és a betegség továbbterjedésének megakadályozására vegyszeres kezelésként réztartalmú szerek használata javasolt.

Tihor-Sárközi Mónika,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa