Kárpátaljai dallamok Kassán
A szórványközösségek magyar azonosságtudatának erősítésére, a határon túli magyarság és az anyaországi magyarok közti kapcsolatok szorosabbá tételére, közösségépítő és -megtartó tevékenységek céljával hívta életre a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramot 9 éve a Nemzetpolitikai Államtitkárság. Az ösztöndíjasok, szeptembertől júniusig tevékenykednek őrhelyükön. A programba idén 5 kárpátaljai fiatal nyert felvételt, akik tevékenységük végéhez értek júliusban. Velük készült interjúsorozatunk zárásaként Pősze Attilával beszélgettünk, aki a felvidéki Kassán teljesít szolgálatot.
– Kérem, mutatkozzon be.
– Pősze Attila vagyok, Tiszacsomán születtem és ott is jártam iskolába. Ezután az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs hallgatója lettem. Tanulmányaimat a Munkácsi Állami Egyetemen folytattam, nemrég fejeztem be zeneelmélet, szaxofon, zenepedagógus szakirányon. 2020-tól 2022-ig tanítottam a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolában, mellette pedig voltak különböző fellépéseim is rendezvényeken, lakodalmakban.
– Hogyan került a látókörébe a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram?
– 2022-ben Pestre kerültem, majd miután meghirdették a programot, beadtam a jelentkezésemet. 2022 őszén kezdtem el tevékenykedni itt, Kassán. Befogadó intézményem a Rovás Polgári Társulás.
– Milyen kihívásokat lát két ösztöndíjas év után ebben a térségben?
– Azt látom, hogy sok a vegyes házasság, s az ezekből született gyerekeket szlovák tannyelvű iskolába íratják. Emiatt az otthoni nyelvhasználatból is kikopik a magyar nyelv, ennek következtében pedig a jövőben ez a fiatal nem magyar identitással rendelkezik majd. Jelenleg megközelítőleg 420 000-re becsülik a felvidéki magyarság létszámát. Ebből a kassai magyarok száma kb. 9 ezer főt tesz ki. Sajnos a magyarok lélekszáma folyamatosan csökken.
– Milyen programokat sikerült életre hívni ösztöndíjas tevékenységi minőségében?
– Hétközben hangszeroktatást tartok nagyoknak és kicsiknek egyaránt. A hétvégéken igyekszünk összehozni a magyarságot, zenélünk – mindig más stílusú zenészeket invitálok meg Kassára –, más-más repertoárral. Ezeken az alkalmakon a résztvevők száma 15–40 fő között mozog általában. Májusban részt vettem a Majális Napok megvalósításában is. Nemcsak Kassán, hanem Debrődön is tevékenykedem. Itt nyaranta egy nagyobb rendezvényt bonyolítunk le. Ezenkívül havonta két rendezvény megszervezésében veszek részt.
– Hogyan értékeli ezt az időszakot?
– Az első hónapok a beilleszkedésről, a „beletanulásról” szóltak. Mentoraim, Szabó Ottó és Gergely Papp Adrianna ebben sokat segítettek. Mára elmondhatom, hogy szakmailag, emberileg, zeneileg nagyon sok tapasztalatot szereztem. Hálás vagyok az itt eltöltött időért. Örülök, hogy kárpátaljai dallamokat is sikerült felcsendíteni a legtöbb alkalommal. Bár a zene nem úgy működik, hogy eljövök s hozok valami újat, hanem tiszteletben tartom ennek a vidéknek a zenei kultúráját. Mégis sikerült több ízben hazai szólamokat is integrálni.
– Tervez még ösztöndíjasként visszatérni?
– Vannak terveim, amelyeket szeretnék megvalósítani itt, Kassán. Emiatt valószínűnek tartom, hogy még egy ösztöndíjas évet eltöltök majd itt a jövőben.
LI
