Miért szeszélyes az idei nyár?

Hideg esőzések, villámárvizek, hőség, erdőtüzek…

Mi itt, Kárpátalján is megtapasztaltuk az idei nyár szélsőségeit. A június eleji természetesen meleg nyári időt még a hónap első felében egy kifejezetten hűvös, esős időszak követte, majd egy kellemes felmelegedést követően ránk csapott egy óriási hőhullám, mely csak az utóbbi napokban enyhült. E sorok írásakor, július 21-én a hideg eső után kimondottan hűvös, majd később kellemes meleg lett az idő, ám éjszakára nagyon lehűlt a levegő, s bár egy meteorológiai előrejelzés szerint a következő napokban a július végén megszokott időjárásra számíthatunk, ki tudja, mit várhatunk a következő hetekben. Ám nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte is szeszélyes időt hozott az idei nyár. Okkal merül fel a kérdés: Miért?

Júniusban és július elején az időjárás kettéosztotta világrészünket. Északon és északnyugaton a hőmérséklet az átlag alatt volt, viharok és villámárvizek követték egymást, az ott élők még csak várták, mikor köszönt be a nyár. Belgiumban a június a kilencedik egymást követő hónap volt, amikor a szokottnál több eső esett, ami rekordnak számít az ország éghajlattörténetében. Az alpesi területek közül Svájcban és az olasz Alpokban, konkrétan Észak-Piemontban pusztító viharokra, sárlavinákra és földcsuszamlásokra került sor, akárcsak Franciaországban, az utóbbi országban viszont később beállt a hőség, s a párizsi olimpia szervezői lehetővé tették, hogy a részt vevő országok saját költségükön hordozható légkondicionáló berendezéseket rendeljenek az atlétáiknak.

Világrészünk középső, keleti és déli tájain ellenben már akkor hőség uralkodott, amikor északon és északnyugaton még fáztak az emberek, mi pedig – mint fentebb írtam – a szó szoros értelmében kaptunk hideget, meleget. Dél-Európa egyes részein, Dél-Olaszországban, Cipruson és Görögországban a megszokottól hamarabb, már júniusban beköszöntöttek a hőhullámok, ráadásul volt, ahol a hőmérséklet tíz Celsius-fokkal meghaladta a havi átlaghőmérsékletet, Athén környékén pedig a hőség és az erős szél következtében erdőtüzek tomboltak. Spanyolországban a hatóságok új időjárási térképet adtak ki a szélsőséges időjárási események – hőhullámok, heves esőzések, aszályok, havazások, pusztító jégesők – előrejelzésére. Nem is csoda, hiszen például 2023-ban Valencia közelében egyetlen jégeső 40 millió eurós kárt okozott a farmereknek. És általában véve is Európában egyre szélsőségesebbé válik az időjárás. Az Inverto Ügynökség kutatása szerint 2021 és 2023 között a világrészünkön tapasztalt szélsőséges időjárási események száma 11 442-ről 16 956-ra nőtt.

De miért ennyire szeszélyes az idei nyár? Ez részben az El Nino, valamint a La Nina éghajlati jelenségre vezethető vissza. Az előbbi ún. „meleg esemény”, mely a Csendes-óceán keleti és középső, trópusi részén az átlagosnál magasabb tengerfelszíni hőmérsékletet és megnövekedett csapadékmennyiséget okoz, míg az utóbbi ún. „hideg esemény”, amikor is a Csendes-óceán Egyenlítő környéki részén a meleg tengervíz nyugat felé mozog, helyébe pedig a mélyből hideg tengervíz áramlik fel. A két anomália nem rendszeres jelleggel jelentkezik, általában hétévente váltja egymást, a Föld most a két jelenség között van, s mindkét esemény szeszélyes időjárást vált ki a tőlük távol eső Európában is. Amellett a globális felmelegedésre is visszavezetik a hőhullámokat (bár a globális felmelegedés helyett mi itt, Kárpátalján inkább lokális éghajlat-összezavarodást érzékelünk, enyhe telekkel, de többnyire hűvös tavaszokkal, hűvös vagy meleg ősszel, a tavalyi nyár igen szeszélyes volt, s eddig az az idei is). A Kopernikusz Ügynökség felmérése szerint a Föld egészét tekintve az idei június volt a rendszeres hőmérsékleti mérések óta mért legmelegebb június, a 2023 júliusa és 2024 júniusa közötti időszak a valaha mért legmelegebb időszak volt, a hőmérséklet 0,76 Celsius-fokkal haladta meg az 1991 és 2020 közötti átlagot, az Atlanti-óceán északi részén pedig a tengerfelszíni hőmérséklet az elmúlt több mint négy évtized legmagasabb hőmérsékleti értékét érte el. Európa pedig összességében véve a leggyorsabban melegedő világrész, a 30 legnagyobb hőhullám közül huszonháromra 2000 után került sor, ötre pedig az elmúlt három évben. Mind az Inverto, mind a Kopernikusz Ügynökség szerint földrészünkön jelentősen többet kell tenni a károsanyag-kibocsátás csökkentése és a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás érdekében. Megjegyzendő viszont, hogy messze nem Európában bocsátják ki a légkörbe a legtöbb szén-dioxidot (már ha valóban ez váltja ki a globális felmelegedést), hanem Kínában és a gyorsan iparosodó Indiában…

A globális felmelegedés leállítása végett a Fehér Ház egy ötéves kutatási tervet koordinál annak felmérésére, hogy a napsugárzás csökkentésével miként lehetne hűteni a Föld éghajlatát. Vannak tervek, melyek szerint egyrészt aeroszolokkal fényesítenék ki a felhőket, hogy azok visszaverjék az űrbe a napsugárzás jelentős részét, másrészt magasan szálló repülők fecskendeznének aeroszolokat, például kén-dioxidot a légkörbe, így egy napsugárzást visszaverő köd alakulna ki. A Yale Egyetem kutatói szerint 125, magasan szálló sugárhajtású repülőgép permetezné az aeroszol-részecskéket az atmoszférába az északi és a déli szélesség 60. foka mentén, a szelek aztán a sarkok felé fújnák azokat, s számításaik szerint így 2 Celsius-fokkal csökkentenék a Föld hőmérsékletét. Ugyanakkor viszont a terv végrehajtása érdekében évente 175 ezer aeroszol-permetező repülésre lenne szükség, a repülőgépek pedig hajtóműveik működésével több millió tonna üvegházhatású gázt bocsátanának ki a légkörbe. Emellett az sem ismert, hogy milyen hatással lenne az emberi szervezetre az aeroszolok atmoszférába való permetezése. A hamburgi Max Planck Meteorológiai Intézet irányításával dolgozó európai kutatócsapat pedig arra a következtetésre jutott, hogy bár a világűrbe telepített, napsugárzást visszaverő tükrök vagy a légkörbe permetezett aeroszolok révén a globális hőmérséklet a felmelegedés előtti értékre csökkenne, ám egyúttal jelentős mértékben csökkenne a csapadék mennyisége is. Európában és Észak-Amerikában 15 százalékkal szárazabbá válna az éghajlat, mint amilyen a felmelegedés előtt volt, az Amazonas-medencében pedig 20 százalékkal kevesebb eső esne. Amellett a Föld mesterséges hűtésével nem lehetne visszaállítani a bolygó egyetlen korábbi éghajlatát sem, hanem egy azoktól eltérő klíma alakulna ki. A kutatók négy éghajlati modellel vizsgálták a mesterséges hűtés hatásait. A szimulációk során addig csökkentették a napsugárzást, míg ellensúlyozni nem tudták a többlet-szén-dioxid miatt felerősödött üvegházhatást. Majd a szimulációk eredményeit összehasonlították az ipari forradalom előtti földi éghajlattal. És mind a négy modell szerint a mesterséges hűtés következtében szárazabbá vált a klíma. A csapadékmennyiség globálisan 4,8 százalékkal maradt el az összehasonlítási (tehát az ipari forradalom előtti) értéktől, különösen pedig Eurázsia északi része, Észak-Amerika és Dél-Amerika klímája vált szárazabbá. A trópusok hőmérséklete pedig valamivel jobban csökkent, mint a sarkvidékeké.

A Föld mesterséges hűtése tehát nem célravezető módszer a felmelegedés megállítására vagy csökkentésére, sőt inkább káros hatásai lennének. Nem csoda, hogy az amerikai Tennessee állam szenátusa betiltott minden próbálkozást a mesterséges hűtésre. Ugyanakkor a naperőművek, a napelemek, a szélerőművek – legalábbis ma még – nem tudják kiváltani a fosszilis energiahordozókat. Az atomerőművek kiégett fűtőelemeinek a tárolása kényes dolog. A legjobb megoldást a hatékonyan működő termonukleáris reaktorok kifejlesztése jelentené, amin már dolgoznak, és remélhetőleg célt érnek.

Lajos Mihály