Viseletes szakmai nap Nagydobronyban

2024. szeptember 1., 10:42 , 1226. szám

A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja számos, a néphagyományok ápolására és népszerűsítésére irányuló képzést szervez. A népzene- és néptáncoktatók, a kézművességgel foglalkozók mellett, a 2021-ben életre hívott viseletvarró tanfolyamának folytatásaként nagydobronyi viseletes szakmai napot tartott a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet és a Nagydobronyi Református Líceum közreműködésével.

Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja hálózati szakreferensétől megtudtuk: „Ma egy nagyon speciális rendezvényt szerveztünk a Nagydobronyi Református Líceumban, ugyanis az adta az apropóját, hogy a táncház napján májusban tájházlátogatást tettünk a Nagydobronyi Református Líceum igazgatónőjével, Gál Erikával és kincsekre bukkantunk: nagydobronyi autentikus ingvállakat találtunk a tájház szekrényében, és innen jött az ötlet, hogy egy viseletes szakmai napot szervezzünk ide. Tulajdonképpen ez nem egy tervezett esemény ma, hanem úgy adta magát. A viseletvarró tanfolyam is úgy indult el, hogy Kárpátalja viseleteit próbáljuk felkutatni és rekonstruálni. Mivel itt is találtunk, ahogy említettem, egy autentikus darabot, most ezt próbáljuk rekonstruálni, és igazából bármelyik kárpátaljai viselettel szeretnénk foglalkozni, de a nagydobronyiról tudjuk, hogy van, létezik, adott, ezért azzal különösen.”

A szakmai nap első részében Badó Margit, a Nagydobronyi Református Líceum történelemtanára egy időutazásra invitálta a jelenlévőket: előadásában Nagydobrony történetéről, hagyományairól és a viselet sajátosságairól mesélt, majd a tájházban a tárgyi emlékekkel ismertette meg a résztvevőket. „A résztvevők számára érdekes, hogy ezek a családok, hogy tudtak ilyen házat építeni. Most egy nagydobronyi portán vagyunk, ez a régi Misák-porta. Ez már egy módos parasztcsaládnak a lakóhelye, szép nagy fundamentumra épült a ház, az utcára három ablak tekint, és egy kicsit csalóka ez, mert az egyik ablak a kamrát rejti, a másik pedig az első szobát vagy a tisztaszobát, amit Dobronyban elsővéginek is nevezünk. A ház tornácos, nagyon szép oszlopokkal, illetve ahogy bemegyünk, van egy pitvar, amit konyhaként használtak, vagy napközben ott telt az idő, és van egy hátsóvégi, egy hátsó szoba, ahol most egy szövőszék áll, illetve kézműves-foglalkozásokat szoktak itt tartani a gyerekeknek. A népviselet nagyon színes, ami egy kicsit furcsa, hogy amolyan kivagyiságot tükröz, holott konzervatív református emberek élnek Nagydobronyban. Nem szeretnek feltűnősködni, de úgy látszik, bennük volt az a virtus, hogy legalább ünnepnapokon megmutassák, hogy nekik van tisztes ruhájuk, fel tudnak öltözni, tudnak mulatni. De természetesen mindezt csak az istentisztelet után, ugyanis minden vasárnap azzal kezdődött, hogy elmentek a templomba, és csak délután éltek társadalmi életet.

Sajnos eredeti népviselet nem maradt fenn, mert az bekerült a ládába, a gyerekek pedig szerettek kutakodni, és ha kellett nekik egy gyöngy vagy egy kaláris, akkor szépen lebontották ezeket a díszítéseket, vagy varrtak belőle valami más dolgot, vagy egyszerűen csak megette a moly, és kidobták. Ami megmaradt, az már csak az alsó ingváll vagy a férfiing, ami elhordódott, nem kellett senkinek, foltosan maradt meg. Ezt meg lehet nézni, de eredeti népviselet már nincs” – zárta gondolatait a tanárnő.

 Az alkalom gyakorlati foglalkozással folytatódott. A női felső, az ingváll szabásának, varrásának fortélyaival Tajti Erzsébet, a Hagyományok Háza szakoktatója ismertette meg a viseletvarrókat, de előtte elmondta: „Harmadjára járunk már Nagydobronyban, a tanfolyam alatt volt egy úgynevezett tanulmány kirándulás, azután a táncház napja alkalmából hoztunk ide az idén egy szép viseletkiállítást, és akkor újra felfigyeltünk ennek a településnek a nagyon ritka és nagyon értékes viseletkultúrájára. Ez adta az ötletet, hogy egy kicsit mélyebben is foglalkozzunk az itt élő viselettel, illetve ehhez mindig hozzákapcsoljuk a díszítőművészetet, a hímzéseket, a rojtkötést, tehát mindent, ami textil, a szövésnek a fellelhető értékeit, nyomait. Így született az ötlet a mai napra.”

A nagyszőlősi Tóth Márta viseletvarró minden lehetőséget kihasznál, hogy gyarapítsa szakmai tudását. Elmondása szerint missziójának a régi motívumok felhasználását tartja. A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja által szervezett, hiánypótlónak számító viseletvarró képzés célja nem csupán a népi hagyományok és örökség megőrzése, hanem a készségek és a mesterségbeli tudás átadása.

TV21 Ungvár/V. I.