Háború, gazdasági válság, szeszélyes időjárás

Kiutat találnak-e a szemestermény-termesztők?

A szántóföldi gazdálkodás terén eddig a legtöbb gazda, farmer a kalászosok – búza, árpa, tritikálé, zab – vagy kukorica termesztéséből igyekezett megélni. De miként boldogulnak most, a háború harmadik esztendejében? Az ő helyzetükről beszélgetett el lapunk munkatársa Molnár Ildikóval, az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány falugazdászával, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársával.

– Csökkent-e, és ha igen, mennyivel a gabonafélék termőterülete? – indítom a beszélgetést.

– Kárpátalján, de talán egész Ukrajnában rendkívül nehéz helyzetben vannak a kalászostermesztő gazdák. A problémák eredője a háború és a gazdasági válság, melyek a mezőgazdaságot sem kímélik, s nagy tiszteletet érdemel, aki a számtalan hátráltató tényező ellenére is folytatja a termelést. Megyénk viszonylatában jelentősen csökkent a kalászosok termőterülete. Ez a visszaesés régiónkét eltérő, de a terület 50–70 százalékáról beszélhetünk, ami nagyon jelentős mennyiség. Ugyancsak fogyatkozik a gabonatermesztők száma is: a háború kitörése után a 40–50 százalékuk hagyott fel a mezei gazdálkodással, vagy tért át más növények termesztésére. Azért a helyi gazdák kitartásáról árulkodik az a tény, hogy egyre többen térnek át a kalászosokról a napraforgó vagy a szója termesztésére, melyek viszonylag jövedelmezőbbek, mint a többi szemes termény. Emellett egyre többen fordulnak a fóliás hajtatáshoz vagy a szántóföldi zöldség- és gyümölcstermesztéshez.

– Milyen hatással volt az idei változékony időjárás a vetésekre?

– Az enyhe tél és a téli időszakban lehullott, viszonylag elegendő csapadékmennyiség jó hatással volt a megkésett vetésekre is. Ráadásul nem volt sem jelentős belvíz, sem jelentős fagykár. A tavaszi időjárás pedig kimondottan kielégítő volt, rendkívül meleg és csapadékos volt, az eredményeként a kalászosok jól megerősödtek. Április vége körül még szép reményekkel tekintettek a jövőbe a gabonatermesztők, ám az aratás nagy csalódást okozott. Ennek ez lehetett a magyarázata, hogy az előző 2-3 évben az inputanyagok költségei jelentősen megemelkedtek, így a gazdák egyre kevesebb műtrágyát használtak. A kevés táp­anyag-utánpótlást a jobb földek pár évig pótolni tudták, s viszonylag jó terméseredmények születtek. Ám sok termelő nem gondolt vagy inkább nem akart gondolni arra, hogy a talaj kimerül, s előbb-utóbb vissza fog ütni a műtrágyák hiánya. A problémát már májusban láttuk: az állomány sűrű volt, de a kalász apró, s ekkor a gazdák már gyorsan próbálták pótolni a tápanyagokat, ám az özönvízszerű esőzések könnyedén kimosták a növények alól a megkésve „bevetett”, főleg nitrogént tartalmazó hatóanyagot. Ráadásul a kései esős időjárás a kalászbetegségek, a fuzárium és a rozsdabetegségek terjedését is segítette. Mindez tovább rontotta az amúgy sem jó kilátásokat, így a termelőknek rossz előérzetük volt az aratás előtt, ami be is igazolódott.

– Mekkora termésmennyiségeket takarítottak be a gazdák a különböző gabonafélékből?

– Idén igen alacsony, 3-4 tonna/ha terméseredményeket értek el a búza- és a tritikálétáblákon, az árpa esetében pedig a 2 tonna/ha is szerencsésnek volt mondható. Talán a zab teljesített viszonylag jól, 3 tonna/ha körüli terméssel, de a vetésfehérítő bogár itt is nagy károkat okozott.

– A nyári aszály mennyire sújtotta a kukoricatáblákat? Milyen kilátások elé néznek a gazdák az aratás előtt?

– A kukorica idén talán kétszer lesz betakarítható, és ezt nem jó értelemben mondom. Az enyhe tél miatt sok termelő a tengerit csak tavasszal aratta le, ami hatalmas veszteséget és problémát okozott. Természetesen ebben az esetben a vetésforgót sem tudták tartani, s már sokadszorra követte a kukorica a kukoricát, ami további problémákhoz – a kukoricabogár, a talajlakó kártevők és a rágcsálók tömeges jelenlétéhez – vezetett. Az aszály pedig nagy pusztításokat okozott, a táblák igen gyengének mutatkoznak. Viszont akik idejében, április első felében elvetették a drágább és jobb fajtákat, s megfelelő technológiát alkalmaztak (alaptrágya, vetés utáni hengerezés, sorközművelés, jó gyomirtó szer stb.), azok esetében egyelőre biztatók a képek, de várjuk ki a betakarítás végét.

Fontos még említést tenni a napraforgó-, illetve a szójatermesztés helyzetéről is. Mindkét növénykultúrát alternatívaként kezelik, mivel jobban és könnyebben el lehet adni ezeket, mint a többi szemes terményt, legalábbis az elmúlt háborús évben. Az aszály a napraforgót nem kímélte, a táblák siralmasak. A termésátlagok nálunk – Ukrajna belső területeihez képest – amúgy sem kiemelkedők, de Kárpátalja viszonylatában is alacsony termés­eredmények várhatók, és a minőség is gyenge lesz. A megkésett csapadék pedig már nem fog javítani a terméseredményeken, sőt a betakarítást fogja hátráltatni, emellett pedig a minőségnek is kárt okoz.

A szójával kicsit más a helyzet. Ennek termesztésénél nagyon kevés a nem GMO-fajta. Ukrajnában szinte mindenhol a GMO-s fajtákat termesztik, melyek Kárpátaljára is átterjedtek. S ahol ezek a fajták vannak, ott szép termés mutatkozik. A hagyományos fajták viszont az aszály következményét nyögik. A termés betakarításáig még pár hét hátravan, de a kilátások jók. Az őszi csapadék azonban nem sokat segít, sőt talán hátráltatja is valamelyest a betakarítást.

– Jövedelmező-e a szemesek termesztése?

– Az elmúlt években hatalmasat emelkedtek az inputanyagok árai. A háború kitörése előtt is megfigyelhető volt a gyors befektetési költségemelkedés, de a konfliktus kitörése után ez hatványozottan és gyorsan ment végbe. A gabona­export nehézségei és bizonytalansága, a határsávengedély, a mozgósítás, a munkaerőhiány, a gazdaság akadozása mind-mind szöget vert a termesztés koporsójába. Vidékünkön az export és a gazdaság mostanára valamelyest talpra állt, ám a gazdák mégsem estek neki újból a termelésnek. Ennek a legnagyobb oka a jövedelmezőség. Jelenleg a búza, az árpa, a zab, a tritikálé 5-6 hr/kg áron mozog, s bár a kereslet viszonylag jó, az eladási ár háromszorosan elmarad az önköltségi ártól. S ha figyelembe vesszük, hogy 2019–2021 táján hasonló terményárak voltak, azonban a termesztés költségei – vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, alkatrészek stb. – közel feleannyiba kerültek, mint ma, akkor már érthető a probléma. Ehhez még hozzájárulnak a logisztikai útvonalak akadályai, a munkaerőhiány, a munkabérek, sőt még az időjárási körülmények is, máris rájövünk, hogy nagyon ráfizetéses a szemesek termesztése. Akkor miért foglalkoznak vele? Jó kérdés, s talán a válasz is mindenki esetében más és más. Az viszont tény, hogy a háború kitörése óta a szántóföldi termesztés nagymértékben hanyatlik.

A gazdák is szomjúhozzák a békét.

Lajos Mihály