Exkluzív interjú Debreceni Kamilla Junior Prima díjas riporterrel

2024. október 25., 14:38 , 1234. szám

Debreceni Kamilla, a TV21 Ungvár és az M1 csapi tudósítója, a Junior Prima díj friss nyertese különleges utat járt be, amely során a kárpátaljai magyarság egyik meghatározó hangjává vált. Az exkluzív interjúban Kamilla beszél a televíziózás iránti szenvedélyéről, a családi háttérről és a közösség támogatásának fontosságáról, valamint a nehéz időszakokban végzett áldozatos munkájáról, amely a kárpátaljai magyar közösség megjelenítését szolgálja.

Gratulálok a díjhoz, Kamilla! Hogyan élted meg a jelölésed és a díjátadó pillanatát? Mit szóltak a családtagjaid és kollégáid a sikeredhez?

– Nagyon meglepődtem, amikor egy hete értesültem a jelölésemről, majd hatalmas öröm töltött el. Külön köszönöm a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek a díjra való jelölést és a Hazajáró-csapat támogatását is. Bár már gondoltam erre a díjra, nem hittem volna, hogy valóban megkapom. Az ünnepi beszédemben is elmondtam, hogy édesapám és bátyám példája sokáig visszatartott ettől a pályától, hiszen úgy éreztem, hogy nem tudok felérni hozzájuk. Végül a férjemmel, Pujó Istvánnal találtunk rá erre az útra, és az eltelt öt év alatt rengeteg embertől tanultam, akik mind megerősítettek abban, hogy jó úton járok. A díj most olyan elismerés, amely számomra egy iránytű, és azt üzeni, hogy folytatnom kell a megkezdett munkát. Emellett hiszem, hogy ez az elismerés nemcsak rólam szól, hanem az egész kárpátaljai magyar sajtó erőfeszítéseiről, amit az elmúlt évek kihívásai alatt tettünk le az asztalra.

Öt éve dolgozol a médiában. Mi a fő célod a munkáddal? Mi ad erőt, hogy hű maradj hozzá?

– A díjátadón hatan kaptuk meg a Junior Prima díjat, mindannyian más-más szakterületről. Mi, kárpátaljai újságírók viszont nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag egy területre fókuszáljunk; nekünk mindenhez értenünk kell valamelyest. A célom, hogy bemutassam a kárpátaljai magyarság mindennapjait, kultúráját és helyzetét nemcsak az anyaországnak, hanem az egész Kárpát-medencének. Amikor például filmfesztiválokon veszünk részt, ahonnan sokszor díjjal térünk haza, mindig örömmel hallom, hogy a magyarországi kollégák figyelemmel kísérik a munkánkat. Úgy érzem, mi, kárpátaljai újságírók a közösség krónikásai vagyunk, és fontos, hogy a világ tudjon rólunk.

Ez egy kitartást igénylő feladat. Mi az, ami támogat téged ebben a munkában?

– A családom támogatása az első, ami mindig ösztönöz. Szerencsés vagyok, hogy ilyen háttérrel rendelkezem. A TV21 Ungvár csapata szintén erős támaszom, a kollégáimmal kiválóan együttműködünk. Szerencsémre Balla Béla személyében olyan munkatársat kaptam magam mellé, akitől nagyon sokat tanulhattam. Végül, de nem utolsósorban érzem, hogy a Jóisten is mellettem áll. Kárpátalján nincs közvetlen háborús konfliktus, de érezzük a front hatását. Mindezek ellenére ki kell tartanunk. Fontosnak tartom, hogy példát mutassunk, maradjunk, és tartsuk össze a közösséget azok számára is, akik külföldre kényszerültek.

Hogyan látod a kárpátaljai magyar média jelenét és jövőjét, különösen a háború árnyékában?

– Fontos a kitartás és az elkötelezettség részünkről. Szeretettel csináljuk, és hálásak vagyunk az anyaország támogatásáért. Bízom abban, hogy a két ország közötti viszony további javulásával az ukrán törvények sem fognak minket korlátozni, és a magyarországi támogatás is megmarad, hiszen nélküle nehéz lenne boldogulnunk.

Mesélj a díjátadóról! Hogyan élted meg az eseményt és a díj átvételét?

– A zsűritagok mind elismert médiaszemélyiségek, akiknek az értékelését meghallgatni különleges élmény volt. Vaszily Miklós, a TV2 elnöke mondta a laudációmat, és érdekes volt külső szemmel hallani magamról. Hosszú beszédet írtam, mert mindenkinek meg akartam köszönni a támogatást. Mivel ez a díj csak 30 éves korig adható, majdnem annyi idősen úgy érzem, méltóképpen zárom ezzel a húszas éveimet.

Van-e olyan jövőbeli célod, amit szeretnél még elérni?

– Szívesen mélyíteném a tudásom a közösségimédia-menedzsment terén, és szeretném a TV21 Instagram-oldalát is fellendíteni. Úgy vélem, a rövid, frappáns hírek formátuma lehetőséget ad, hogy a fiatalabb korosztály is megismerhesse a híreket.

Mit üzensz azoknak a fiataloknak, akik újságírói pályára készülnek?

– Több fiatalt is ismerek, akiknek megvan az adottságuk ehhez a szakmához, és örömmel foglalkoznék velük a jövőben. Szükség van rájuk, hiszen a fiatal újságírók száma kevés. Remélem, a háború után lesz lehetőségünk gyakornokokat fogadni, hogy átadhassuk nekik mindazt, amit megtanultunk. Ez a pálya lelkes, elkötelezett fiatalokat kíván, akik érdemesek arra, hogy a kárpátaljai magyar médiában dolgozzanak, és büszkén képviseljék a közösséget.

Simon Dávid