Erdőügyek Salánkon

Fakitermelés, vadállomány, szemétproblémák

A Beregszászi járás északkeleti részén fekszik a 3 411 hektár kiterjedésű, de több különálló részből összetevődő salánki erdő, melynek legnagyobb kincse a faállomány mintegy 70 százalékát kitevő tölgyfa. Újabb kincsei pedig a hosszú évtizedek elteltével újból megjelent, nemrég visszatelepített szarvasok. A fa- és a vadállomány helyzetéről Brilinszkij Artúrral, a Salánki Erdészet főerdészével beszélgetett el lapunk munkatársa.

– Mikor válnak vágásérettekké a különböző fafajok, és mekkora mennyiséget termelnek ki?

– Az erdő legnemesebb fája, a tölgy 100-110, a bükk 110, a kőrisfa mintegy 70 évesen, a gyertyán pedig 50 éves kortól válik vágáséretté. Évente 6 000 köbméter tölgyfa tarvágása engedélyezett. De legtöbbször nem termeljük ki a teljes megengedett mennyiséget. Például az idén 5 000 köbméter tölgyet vágtunk ki 15 hektáron, és ugyanolyan területen tölgyfacsemetéket ültetünk el (500db/ha). S bár meg volt engedve összesen 4 000 köbméter vágásérett bükk, kőris, gyertyán kivágása, ezekből a fajokból semennyit sem termeltünk ki. Emellett egészségügyi vágásokat is végzünk, kivágjuk a kiszáradt, valamint a viharok miatt károsodott, például töréseket szenvedett fákat, kórokozók miatti károsodás – vagyis megbetegedés – viszont nem jellemző, s a viharkárokból is az utóbbi tíz évben csak kisebbek estek.

– Korábban nem termeltek ki több fát, mint most?

– Volt, amikor nagyobb, volt, amikor kisebb volt a megengedett mennyiség. A Kijevi Erdőrendészeti Központ tízévente állapítja meg, mennyi vágásérett fa van, és mennyit lehet kitermelni. Az egészségügyi vágás előtt pedig a Kárpátaljai Megyei Erdőgazdaság szakemberei vizsgálják meg a kárt szenvedett fákat, és ők adnak engedélyt a kivágásukra.

– A Kárpátaljai Megyei Állami Környezetvédelmi Felügyelőség ökológusai milyen gyakran szállnak ki, és nem kaptak még büntetést túlzott mértékű kivágás miatt?

– Különböző időintervallumokban szállnak ki, évente egyszer vagy kétszer, de nem túlzott mértékű vágás, hanem az erdőben található szemét miatt kapunk pénzbüntetéseket. Falusi lakosok is dobnak ki háztartási hulladékot az erdőben, emellett, amikor a Borzsa folyó kiönt, elárasztva ezer hektárt, az is lerakja a magával sodort szemetet. A bírságok minimális összege 750 hrivnya, de megjegyzem, hogy a szemét miatt 90 százalékban nem mi vagyunk a felelősek.

– Kinek lenne a feladata a szemét eltakarítása?

– A szemétlerakás megakadályozása a mi feladatunk, de mit tehetünk a (finoman fogalmazva) felelőtlen, tiszteletlen emberekkel, akik az autókból kidobálják a szemetet? Ezeket rajtakapni és felelősségre vonni szinte lehetetlen. És érthető, hogy a folyót sem tudjuk megállítani, aminek a szennyezéséért is a lakosok a felelősek. Az eltakarítás nem tartozik a feladatkörünkbe, meg hát ennyi munkással nem is tudnánk elvégezni. De azért igyekszünk legalább az út menti területeket, pihenőhelyeket rendben tartani.

– Milyen mértékű az illegális fakivágás?

– Most nem jellemző. Az 1990-es és a 2000-es években voltak rá inkább példák, de nem nagy mennyiségben termeltek ki fákat eladás céljából, hanem csak saját maguknak vágtak ki egyet-kettőt. A 2001-es nagy árvíz idején meg csónakon eveztek be az erdőbe és vágtak ki fákat, a nyomokat, a tönköket pedig csak az árhullám levonulása után vettük észre.

– Témát váltva… Hány erdészük, erdőmunkásuk van, és elegendő-e a számuk?

– Hat erdészünk van, három munkás és egy traktorkezelő végzi a kitermelést, négy további erdőmunkás pedig ültet, gondozza az erdőt, a facsemetéket. Szükség is van a kiültetett tölgycsemeték gondozására, mivel a fűz, a nyárfa, az akác, a gyertyán sokkal gyorsabban nő, így az utóbbiak növendékfáit ki kell vágni, hogy jól tudjanak nőni a tölgyek. Ami pedig az erdészek és munkások számát illeti, a 2000-es években még 12 erdészünk volt, aztán fokozatosan hatra csökkent a számuk. Kijevben úgy döntöttek, hogy ezer hektárra elég egy erdész, ami igaz is, ha az egész erdő egy tömbben terül el, és 2-3 út vezet bele. Csakhogy a mi erdőnk különálló részei tíz különböző területen helyezkednek el, így a hat erdész kevés a bejárásukhoz. Legalább nyolcra-tízre lenne szükség. A kitermelést végző munkások száma elvben elegendő, az erdő, a csemeték gondozását, az ültetéseket végző négy munkás helyett viszont hat-nyolc munkás szükségeltetne. Ám sajnos, a háború miatt mi is munkaerőhiányban szenvedünk...

– Végezetül pedig szóljunk az erdő vadállományáról.

– Körülbelül 70-80 vaddisznó, 100-120 őz, 18 róka, hat borz, négy vadmacska, 20 nyest, ugyanennyi hód, 11, Magyarországról behozott gímszarvas, nyolc dámvad járja az erdőt. Az utóbbi években pedig feltűntek az aranysakálok, jelenleg nyolcan vannak, a magányos ragadozó rókával ellentétben falkában vadásznak (4-6 sakál alkot egy falkát), s őzeket, sőt szarvas-, illetve dámvadborjakat is elejthetnek, míg a róka a vadnyúlra és az annál kisebb vadakra vadászik. E két ragadozóra limit nélkül lehet vadászni, míg a borzok esetében, melyek kikerültek a Vörös Könyvből, mivel megnőtt az egyedszámuk, illetve mert megeszik a földön fészkelő madarak tojásait, az állomány tíz százalékát lehet kilőni. A fácánok száma az utóbbi két-három évben 50 százalékkal megnőtt, a vadnyulaké viszont 10 százalékkal csökkent a szántókon való vegyszerezés, gyomirtózás következtében. (Jó lenne hát megtalálni az egyensúlyt a növényvédelem és a vadvédelem között. – L. M.) Emellett a Borzsa tavaszi kiöntései is veszélyt jelentenek a fiatal fácánokra és nyulakra, az első fészekaljakra, illetve almokra. Nincs ugyanis töltés, ami az elárasztást megakadályozná, és vannak, akik szerint szükség lenne gátra, viszont az elöntés pozitív hozadéka, hogy a folyó – üledékével – megtermékenyíti az ártéri erdő talaját, így jobb, ha hagyjuk, hogy a Borzsa elárassza az ártéri erdőt.

Lajos Mihály