Hagyományos receptjeink nyomában – gasztronómiai workshop Nagydobronyban

Március 21-én a „Pro Agricultura Carpatica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány gasztronómiai workshopot tartott Ízek és hagyományok címmel.  Az esemény keretében a hagyományos kárpátaljai receptek szerint készítettek el öt ételt. Az alkalom célja a kultúránk részét képező gasztronómia ápolása, továbbadása volt, a közösségi élmény megélésével egybekötve.

Az esemény kezdetén Szanyi Éva, a program szervezője ismertette a nap eseményeit. Majd Hidi László, a jótékonysági alapítvány elnöke mondta el, hogy az agráriummal foglalkozó alapítvány nyitása a gasztronómia felé már korábban elkezdődött. Erre felfigyelve a TV 21 Ungvár egyik műsorának keretében is készítettek ételeket a régi kárpátaljai receptek szerint. Majd az alapítványhoz tartozó gazdaasszony tagozat megalakulásával egyre több hagyományos ételre igyekeztek felhívni a figyelmet egy-egy rendezvényen. Idén egy nemzetközi pályázat keretein belül ezt a tevékenységet hónapról hónapra még jobban ki tudják hangsúlyozni.

A gasztronap során 4 különböző hagyományos, vidékünkre jellemző recept szerinti derelyét készítettek el: lekvárost, túróst, krumplist és húsost. Továbbá rántott paszuly is az asztalra került az alkalom végén. Az 5 étel 5 különböző csoportban készült. A tapasztalt gazdaasszonyok a Kárpátaljai Magyar Líceum nagydobronyi bázisán tanuló szakácsnövendékekkel osztották meg sokrétű tudásukat, ezáltal is átadva a hagyományos értékeket. A közös elkészítés ideje alatt gyermekfoglalkozásokat is tartottak, ahol szintén a hagyományokról tanulhattak játszva a gyerekek.

A nap végén az elkészült ételeket együtt tálalták fel, majd fogyasztották el a jelenlévők. S végül egy kötetlen beszélgetés keretében osztották meg a nap tapasztalatait.

Hidi László elnök hetilapunknak adott interjújában aláhúzta: „Annak idején, amikor megterveztük a programot, úgy gondoltuk, hogy azok az általunk felgyűjtött receptek, amelyekből nagyon ízletes, köznapi, úgymond paraszti ételek főnek, gyakran kikopnak a mostani fiatalasszonyoknak vagy gazdasszonyoknak a látóteréből, és nagyon fontosnak érezzük, hogy ezek visszakerüljenek a mindennapi életbe, a mindennapi asztalra. Ugyanis ezek az ételek helyben készült alapanyagokból készülnek, és mindenkor szezonálisak. […] Azt gondoljuk, hogy a mi ételeink is értékesek, mert mindegyik a kultúránknak a része, lelkünknek része, mindenképpen fenn kellene ezt tartani. Akik itt összegyűltek, diákok vagy tapasztalt asszonyok, azzal a céllal vannak itt, hogy tanulják vissza vagy pedig tanulják meg, sajátítsák el azokat a fogásokat, amelyeket eleink ismertek vagy esetleg most is ismernek.”

Varga István, a program projektmenedzsere kiemelte: „A program egy határon átnyúló európai uniós pályázat, az Interreg keretein belül, két szomszédos megyének a közös pályázásából valósul meg. Itt az egyik partner az Európai Uniónak a tagja, a másik pedig az Európai Unión kívüli megye. Szatmár megye és Kárpátalja megye pályázott, együtt egy román és egy ukrán partner. Ezen a pályázaton belül több projektet is megvalósítunk. Az egyik – talán a legnagyobb volumenű – egy receptes könyvnek az összeállítása, amelyben régi hagyományos recepteket jelenítünk meg, de úgy, hogy Kárpátalja teljes területéről gyűjtünk recepteket, és ezenkívül a szomszédos Szatmár megyének a hagyományos receptjeit is átvesszük, bemutatjuk, hogy melyek ugyanazon ételeknek az eltérő elkészítési módjai. A partnerszervezettől is el fognak jönni, hozzák ők is a receptjeiket, és nemcsak hozzák, hanem megtanulják a mi receptjeinket is. Azért is gondoltuk fontosnak megfőzni a gyakorlatban is, hogy amiket a szakácskönyvben összefoglalunk, azokat a tapasztalat alapján tudjuk leírni, mert ezeknek a recepteknek egy része jelen van akár a kárpátaljai konyhában is, most is főzik a gazdasszonyok, de vannak olyanok talán, amelyek egy kicsit már feledésbe kerültek, vagy lehet olyan is, hogy Kárpátaljának egyik részén jelen van, másutt nincs. Én Benéből érkeztem, van olyan recept, amit nálunk nem készítenek, de itt, Dobrony környékén készítik, és fordítva. Ezeket szeretnénk, hogy megismerjék a gazdasszonyok: egymásnak a fortélyait, a praktikáit, ezt tanulják meg, s majd tudjuk kiadni egy receptes könyvben is.”

LI