Kovács András Ferenc: Karének – Szophoklésztől

Rabságra vetsz te,

legyőzhetetlen Erósz,

ki érchálódnak

rácsait fölénk vonod,

s lányok arcán fölragyogsz.

Tengereket jársz,

földi tanyákat! Isten

sem, halandó sem

menekülhet előled –

eléred, eszeveszett

lesz minden igaz

lény... A jószívűeket

rossz útra viszed,

bűnbe gyalázod, lelkük

megzavarod, letiprod,

békét s családot

bontasz, tébolyítsz! Győzzön

a vágy, mit a lány

égszín szeme keltett – fényt,

szerelmet sem ígérve...

Hogy örök törvény

trónjára fölhágjon – így

játszik, mert nincs ki

legyőzze, az isteni

Aphrodité, a szépség

mézes végzete,

vadult szeszélye vélünk!

S a férfigőg fut,

vakon, mert minden élő

közös nászágya várja.

Jól emlékszem a napra, 2023. december 30-a volt, aznap nyertem a tippmixen egy számomra jelentősebb összeget. A világhálón beszélgettem néhány barátommal, az volt a téma, hogy ki hol fogja töltetni és költeni a szilvesztert. A válaszokra várva a híreket böngésztem, amikor ráakadtam egy szomorú halálhíre: meghalt az ismert erdélyi költő. Aztán egyre több cikket töltöttek fel, és egyre több ismerős irodalmár osztotta meg a gyászhírt: elhunyt Kovács András Ferenc, azaz KAF! Személyesen sajnos nem ismertem, bár a művei olvasása miatt nem volt számomra ismeretlen. Sokszor azt veszem észre, ha jobban beleásom magamat egy szerző munkásságába, egy idő után úgy tekintek rá, mint régi ismerősre.

Úgy éreztem akkor is, hogy egy régi ismerős halt meg, megint. Különben is, amióta átléptem az ötvenet, egyre jobban megráznak ezek a halálesetek, még akkor is, ha az elhunyt nem tartozott a közvetlen ismerőseim közé. Úgy érzem, ezekkel az emberekkel lassan, de biztosan eltűnik az a világ, amit ismerek, szeretek, aminek a része vagyok. A minap Richard Chamberlain hunyt el, majd Val Kilmer hagyott itt minket, no meg egy feleség, egy anya, András barátom édesanyja, Beregszászban.

De térjünk vissza a költőhöz és a vershez! Kovács András Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, szerkesztő, műfordító, esszéíró Szatmárnémetiben született 1959. július 17-én. A negyedik Forrás-nemzedék tagja és vezéralakja volt. 1984-ben magyar–francia szakos diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. A rendszerváltoztatást követően a marosvásárhelyi Látó című folyóirat rovatvezetője volt, majd 2008 és 2019 között főszerkesztője. Több tucat kötete jelent meg, munkásságát számos rangos díjjal jutalmazták.

Érdekessége, hogy a saját neve mellett más írói álneveken is publikált, nevezhetjük ezeket afféle költői alteregóknak. Ilyen a fiktív római költő Caius Licinius Calvus, John Coleman szabadfoglalkozású amerikai költő és Lázáry René Sándor költő, francia szakos tanár.

A Karének – Szophoklésztől című versének témája mi is lehetne más, mint a szerelem, a férfi és a nő örök vágya és egyben harca, ahol mindkét fél győzni akar, birtokolni kívánja a másikat. Mi, férfiak úgy hisszük, e harcban miénk a győzelem, a mi oldalunkon van az erő, miközben: „…a férfigőg fut, / vakon, mert minden élő / közös nászágya várja.”

Lengyel János