Dsida Jenő: Utolsó vacsora

Kezében megtörik az ostya.

Az arca ólomszürke már.

(Szétzilált ágyán Mária töpreng:

Merre jár, jaj merre jár?)

Júdás éjsötét szemébe

kapzsi vágyak karvalya ül ki.

(Mária sóhajt csendesen;

Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

– Bizony mondom, az Atyához megyek,

mielőtt a Vigasztalót hoznám –

(Mária susogva fohászkodik:

Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre,

az olajfák furcsán összesuhognak...

(Mária egyedül sírdogál:

Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül,

a Cedron morajlón felrian –

(Mária belesikolt az éjbe:

Meghal, meghal a fiam!)

Amikor Darcsi Karolina főszerkesztő asszony megkért, hogy mivel a keresztény világ egyik legfontosabb ünnepe közeleg, válasszak alkalomhoz illő verset, legalább két tucat költő húsvéti versét olvastam el, aki már korábban szerepelt a rovatban, az eleve kiesett. Végül Dsida Jenő Utolsó vacsora című költeményét választottam, hiszen az erdélyi költőnek van kárpátaljai, pontosabban beregszászi kapcsolata is. Egy ideig Beregszászban lakott, a vasútállomás épületében, amiről egy emléktábla is tanúskodik.

A költő Szatmárnémetiben született 1907-ben, Binder Jenő Emil néven. A szülei szeretett városunkban, Beregszászban találkoztak, ugyanis édesanyja, a jómódú földbirtokos családból származó Csengeri Tóth Margit itt élt. Édesapja, Dsida Aladár katonatisztként vetődött a városba. A két fiatal szerelmének és házasságkötésének regényes története van. Édesapja a „nagy háborúban” orosz hadifogságba került, nagybátyja pedig elesett. A háború után a családja tönkrement, ezért a fiatal Jenőnek is nehéz éveket kellett megélnie. Iskoláit Beregszászban, Szatmárnémetiben és Budapesten végezte. Az érettségi után egy ideig a kolozsvári egyetem jogi karán tanult.

Már gyermekkora óta költőnek készült, Benedek Elek fedezte fel és indította el a pályáján. 1923 és 1927 között rendszeresen publikált a Cimbora című folyóiratban. A saját versek mellett idővel műfordítások is kikerültek a tolla alól. Leselkedő magány címmel 1928-ban jelent meg az első kötete, 1933-ban a második, Nagycsütörtök címmel. Az Angyalok citeráján című harmadik kötete már halála után jelent meg. Dsida Jenő súlyos szívbetegségben szenvedett, ami rányomta bélyegét egész rövid életére. 1937-ben vette feleségül nagy szerelmét, Imbéry Melindát, de sajnos, nem sokáig tartott a boldogságuk. A költő 1938 elején megfázott, a kolozsvári kórházban ápolták hónapokig, de az orvosok nem tudtak segíteni rajta, június 7-én meghalt. Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben nyugszik, a kriptájánál 2019-ben én is leróhattam a kegyeletemet.

Dsida Jenő 1938-ban ugyan meghalt, de a verseiben tovább él, itt van közöttünk, a magyar irodalom élő része, mint ahogy Jézus Krisztus is itt van közöttünk, mindennapjaink részese. Áldott, békés ünnepet kívánok mindenkinek!

            Lengyel János