Látnivalók és finomságok Komáromban, Jókai városában

2025-öt Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából emlékévvé nyilvánította a Magyar Országgyűlés. Mint ismeretes, Jókai Mór 1825. február 18-án Komáromnak azon a részén született, amely napjainkban Szlovákiához tartozik. A nagy magyar író gyerekkora jelentős részét is ott töltötte, így a Duna bal partján elterülő Révkomárom Jókai-emlékhelyekben gazdag.

Kiss Réka sajtókapcsolatokért felelős referenstől megtudtuk: azon gondolkoztak, hogyan tudnák összekapcsolni Jókait a Kárpát-medence magyarságával a lehető leghatékonyabb módon. Így jött az ötlet, hogy hívjanak meg újságírókat az emlékév kapcsán, és gazdag programmal próbálják őket lenyűgözni.

Észak-Komárom város önkormányzata és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ kezdeményezésére a múlt hét végén 40 magyarországi, vajdasági, erdélyi, muravidéki és kárpátaljai újságíró érkezett a szlovákiai városba, hogy egy különleges tanulmányúton vegyenek részt a Jókai 200 emlékév keretében. A kétnapos program során szinte minden Jókai Mórról szólt, lehetőségünk nyílott megtekinteni Komárom kulturális gazdagságát és belekóstolni a Jókaihoz kötődő helyi finomságokba.

Szombaton – miután a Klapka Étteremben elfogyasztottuk Jókai kedvenc ételfogásait és megkóstoltuk az emlékév apropóján Bott Frigyes borász által készített Jókai200 bort – Szabó Csekei Tímea helytörténész várt ránk, hogy egy tartalmas városnéző sétát tartson nekünk, amit Jókai Mór idézeteivel kezdett a Klapka téren. Tímea végigkalauzolt minket azokon a helyszíneken, amelyek a Jókai család életében jelentősek voltak. Megnéztük azokat az épületeket, szobrokat, amelyekről regényeiben olvashatunk. Köztük a Klapka térnél látható Szentháromság-szobrot, a város legrégebbi köztéri szobrát, amelyet az 1710–1711. évi pestisjárvány után 1715-ben hálaadásként állítottak fel. Megtekintettük az egykori megyeházát, néhány méterrel tovább pedig azt az emléktáblát, amely azt a helyet mutatja, ahol egykoron Jókai szülőháza állt, s melyet a szomszédok „néma háznak” neveztek, mert bár két utcára is szolgált ajtaja, ablakai mind befelé, a kertre nyíltak. A vallásüldözés korában buzgó protestánsok építették a Kacz-házat, s ott tartották titkos istentiszteleteiket (azért rejtették el lombos fák közé). A házat Jókay József 1812 augusztusától bérelte, amikor nőül vette a 13 évvel később megszületendő Móric édesanyját, Pulay Máriát. A házat 1826-ig bérelte a családfő. Az épület az 1848-as komáromi tűzvész martalékává vált. Ezután a későbbi Jókai családi házhoz mentünk, majd a Jókai utcába, a református templomba, ahol Kelemen István és Virág László, a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület tagjai meséltek felmenőikről és Jókairól, s elmesélték a leghátsó pad mint az Isten előtti egyenlőség örök szimbólumának történetét. Megtekintettük a kollégiumot, ahol egykoron Jókai tanult, illetve az író egész alakos szobrát is, amely a Duna Menti Múzeum előtt kapott helyet. A séta során arról is szó esett, hogy mi köti össze Klapka Györgyöt, Egressy Bénit és Thaly Kálmánt Komárommal és Jókaival.

A délután folyamán színházbejáráson vettünk részt, ahol Gál Tamás színházigazgató, színművész, rendező néhány kollégájával végigkalauzolt az intézményen és meséltek az intézmény életéről.

Ezt követően betértünk a Tiszti Pavilon udvarába, ahol a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó zajlott.

Vacsora után a polgármester, Keszegh Béla fogadta a csoportunkat a Tiszti Pavilonban, s egy bor- és csokoládékóstoló keretében mesélt lelkesen a településen folyó munkáról és a tervekről.

– Komárom a világ legjobb helye! Bocsánat, a világ második legjobb helye az önök szülőhelye után – kezdte köszöntőjét és elmondta, hogy bár Jókai Mórt sokan Komárom leghíresebb szülötteként említik, de ugyanennyire büszkék azokra is, akik itt éltek, alkottak, kötődtek a városhoz, mint például Lehár Ferenc, Egressy Béni vagy Seress Rezső. Megemlítette Selye Jánost, akinek neve számtalanszor felvetődött a Nobel-díj várományosai között, s azt is, hogy az első szlovákiai vérátömlesztést Lipscher Mór sebészprofesszor hajtotta végre a komáromi közkórházban, s ugyanott ő végezte Magyarországon az első agyműtétet 1900-ban.

– Szeretnénk, hogy Komárom újra a régió meghatározó városa legyen. Büszkén mutatjuk meg, hogy itt van Európa egyik legnagyobb erődrendszere. A történelem nálunk meghatározó, olyan adottságaink vannak, amelyekre büszkék lehetünk – emelte ki a polgármester, majd kitért Jókaira, a borra és a csokoládéra.

Vasárnap a Bottéka kávézó és borbárban elfogyasztott reggeli után a komáromi központi erődbe vezetett az utunk, ahol Andrej Ozimy igazgató személyesen mutatta meg az erődöt, szlovák nemzetiségűként választékos magyar nyelven mesélt érdekességeket a komáromi erődrendszerről. Az erődrendszer legrégebbi része, az ún. Öregvár a XVI. században épült az egykori középkori vár helyén. A XVII. században az ún. Újvárral bővült ki. A XIX. század elején felújították és kibővítették, így az Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb erődrendszerévé vált, amely akár 200 000 főnyi hadsereg elszállásolását is biztosítani tudta. Az erőd 2003-ban került Komárom város tulajdonába. A teljes erődrendszer máig megőrzött elemeinek beépített területe Szlovákia területén megközelítőleg 465 000 m², csaknem 50 ha. Az igazgató kitért a páratlan műemlék helyreállításának és újjáélesztésének nehézségeire, és megmutatta az egykori szovjet lőszerraktár lepusztult zugait is.

Délben Lakatos Róbert, az Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatója és a Bott-borászat vezetője, Bott Frigyes üdvözölte csapatunkat, és megkóstolhattuk Felvidék egyik legismertebb borászának természetes borait, amelyeket a Garam menti Muzsla-hegyen található birtokon biodinamikus módszerekkel készítenek.

Az ismerkedésekben, élményekben és ízekben gazdag ismeretgyarapító hétvége zárásaként a Komáromi Jókai Színházban megnéztük Az elátkozott család című előadást. Az 1858-ban megjelent, kevésbé ismert regény egy komáromi történet, mely a nagy földrengés pillanatában kezdődik. A darabban három Jászai Mari-díjas művész, Mokos Attila, Gál Tamás és Fabó Tibor is szerepet kapott. A katolikus és a református gyülekezet belső háborúját örökíti meg a katasztrófa árnyékában és a helyzet rendeződését követően. Az 1763. évi földrengés rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad egy rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de ahogy halványul a katasztrófa emléke, máris le akarja bontatni a templomot, sőt ő maga kezdi a rombolást. Cselekedetével fejére vonja a református lelkész, Gutai Thaddeus átkát. Sok évvel később gyermekeiknek ezzel a teherrel kell megtalálniuk a maguk útját – olvasható az ajánlóban.

– Azt üzenjük, hogy Jókai még mindig él, abszolút élvezhető, s remélem, hogy a fiatalságnak is ez a véleménye. Nagyon büszke vagyok, hogy sikerült az előadás. Az volt a legnagyobb félelmem, hogy a mai kor színházlátogatóit le tudja-e kötni, de Jókai ismét bizonyított – mondta Gál Tamás színházigazgató a sokadik alkalommal telt ház előtt játszott darab kapcsán.

Összegezve a két sűrű napot, a főszervező Kiss Réka szavaival élve elmondhatjuk, tervük sikerült: a lehető legszínesebb műfaji megközelítésben került terítékre Komárom város és Jókai Mór, s aki ott volt, az otthon elolvas majd egy Jókai-művet, és biztosan visszatér még a Duna-parti városba, amely belopta magát szívünkbe és mély nyomot hagyott ízlelőbimbóinkban.  

rv