Fejlett érzelemvilág, intelligencia, öntudat

Azok a fantasztikus elefántok

Az elefántok a legnagyobb szárazföldi állatok. Két fajuk él: az afrikai és az ázsiai elefánt. Az afrikai marmagassága 3,4–4 méter, súlya 6 tonna, míg az ázsiai marmagassága 3,2 méter, súlya 5 tonna. Igazi óriások, ám messze nemcsak hatalmas méreteik, hanem összetett társadalmuk, kimagasló értelmi képességeik, fejlett érzékelésük és kommunikációjuk miatt is igen figyelemre méltók.

Az afrikaiak a legforróbb kontinens déli felén, szavannákon, erdős szavannákon, a Kongó esőerdőjében, sőt kisebb mértékben még a Kalahári sivatagban is otthonra lelnek, míg az ázsiaiak Dél- és Délkelet-Ázsiában, trópusi és szubtrópusi őserdőkben, szavannákon, illetve mocsaras vidékeken élnek. Főleg fűvel, levelekkel, gyümölcsökkel, fiatal fakérgekkel táplálkoznak, a szervezetüknek szükséges ásványi anyagokat pedig földevéssel, illetve sziklákba zárt só fogyasztásával veszik magukhoz. A tehenek családokat alkotnak, melyeket a legnagyobb és legidősebb nőstények, a matriarchák vezetik. Velük élnek lányaik, nőnemű rokonaik, valamint a borjak és a még nem teljesen kifejlett hímek. A családok gyakran nagyobb csoportokká egyesülnek, a családokban pedig hierarchikus rendszer működik az idősebbek és a fiatalabbak között, s nagy fokú összetartás jellemzi őket. Az elefántok érzelemvilága igen fejlett, az örömtől a gyászig terjed. Ha vidámak, játékosan kergetőznek. A családtagok, rokonok, sőt különböző családokhoz tartozó egyedek között is barátságok szövődnek, melyek akár életre szólók is lehetnek. Nagy fokú empátiával rendelkeznek, segítenek egymáson a bajban, s gyengéd érintésekkel vigasztalják a beteg vagy sérült rokonaikat. Azért persze veszekedésekre is vannak példák, elsősorban az anyák és lányaik közt. Elhullott társaikat viszont meggyászolják: körülállják őket, panaszos hangon trombitálnak, s ormányaikkal, lábaikkal gyengéden megérintik a holttesteket. Vagyis tisztában vannak a halál fogalmával, és az emberekhez hasonlóan végső búcsút vesznek szeretteiktől. A tehenektől eltérően a hímek magányosan járnak, vagy kisebb csoportokat alkotnak, az afrikai elefántbikák esetében pedig megfigyelték, hogy több fiatal egy-egy idősebbhez csapódik, tőle tanulják meg az együttélés szabályait, míg azok a fiatalok, melyek nem társulnak az öregebbekhez, szocializálódás híján hetvenkedőkké, agresszívakká válhatnak. Az elefántok társas életmódjához hozzátartozik összetett kommunikációjuk. Változatos trombitáló, fütyülő hangokkal, infrahangokkal, különböző testhelyzetek felvevésével, lábaik felemelésével, egymás ormánnyal való megérintésével „beszélnek” egymáshoz, sőt lábdobbantásaikkal apró szeizmikus hullámokat keltenek, melyeket nagyobb távolságból lábaikkal érzékelnek az üzeneteket kapott egyedek. Füleiket forgatják, hogy pontosan bemérjék a távolabbról érkező hangokat, az afrikai elefántok pedig arra is képesek, hogy két fülük eltérő mozgatásával egyszerre fogjanak különböző irányokból érkező üzeneteket.

Fejlett társas életmódjuk és gazdag érzelemviláguk mellett állati szinten kimagasló értelmi képességekkel rendelkeznek, a legintelligensebb állatok közé tartoznak. Agyuk a legnagyobb az összes szárazföldi állat közül, öt kilogrammot nyom, és igen összetett: agykérgük annyi neuronból áll, mint az emberé. Képesek felismerni magukat a tükörben, meg is érintik különböző testrészeikkel a tükörben látható azonos testrészeiket, felismerik saját testüket, vagyis öntudattal rendelkeznek, ami ritkaság az állatok világában. Igazi egyéniségek is, az emberekhez hasonlóan egyesek visszafogottabbak, mások nyitottabbak, érdeklődőbbek. Emlékezőtehetségük pedig legendás. Visszaemlékeznek arra, hogy vándorlásaik során hol találtak élelemforrásokat és vizet, s könnyen visszatalálnak oda. A velük kapcsolatba lépett embereket – például kutatókat – évek múltán is felismerik, sőt egész eseményekre is visszaemlékeznek, hatalmas mennyiségű emlékkép raktározódik el agyukban. Eszközöket is használnak, hogy kipiszkálják a lyukakban lévő eleségeket, vagy feltörjék a diófélék héját. Megfigyelték, hogy ha lyukban lévő különböző eleséget akarnak magukhoz venni, előre kiválasztják a megfelelő faágakat, azokat letörik, meghajlítják, majd hegyes végükkel hozzáférnek a kívánatos csemegékhez. Tehát előre megterveznek egy egész munkafolyamatot.

Szaglásuk is nagyon fejlett. Ormányukban a becslések szerint 2–3000 szaglóreceptor van, ötször annyi, mint az emberi orrban, így mérföldekről megérzik az élelmiszerek, a vízforrások, a ragadozók szagát, s rokonaik, barátaik felismerésében is segíti őket a szaglás. Sőt, még a velük érintkezésbe került emberek szagát is évek múltán felismerik. Testük hűtésére is több módszert ismernek. Fülük rendkívül sűrű érhálózatú, s füleik lengetésével képesek 5–10 Celsius-fokkal is lehűteni a szervezetükben keringő vér hőmérsékletét, de természetesen az árnyékot is keresik, s nagyon szeretnek fürdőzni a vízben. Ráadásul igen jó úszók. Valóban rendkívüli teremtmények.

Lajos Mihály