Vasárnapi üzenet: 2025. június 29.
Dicsérjétek az Urat!
„Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Zsoltárok 147,1–3
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Az áhítat kezdő mondata a zsoltár nyitószava: „Dicsérjétek az Urat!” Ez egy felszólítás, egy hívás, egy parancs. De ha őszinték vagyunk, talán érezzük is: az ember természetéből nem tör elő magától ez a dicsőítés. Ezért van szükség arra, hogy Isten igéje újra és újra felszólítson bennünket: „Dicsérjétek az Urat!”
1. Miért van szükség felszólításra?
A Biblia nem véletlenül használ felszólításokat. A tízparancsolat sem azért van, mert annyira jól megy nekünk a törvény betartása. A zsoltáros nem azért buzdít bennünket, mert mindannyian ösztönösen Istent dicsőítők vagyunk, hanem mert nem vagyunk azok. A bűneset óta az ember nem hódolni akar Isten előtt, hanem versenyezni vele. A felszólítás tehát nemcsak elvárás, hanem lehetőség is: visszatérés az ember eredeti rendeltetéséhez.
2. Miért dicsérjük Istent?
A 147. zsoltár sokféle okot sorol fel. Most egyetlen mondatra figyeljünk: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” Isten hatalmas, de irgalmas is. Ismeri a szívünk sebeit, és gyógyítani akar. Ezért nemcsak parancs dicsérni Őt, hanem hálaadás is. Aki átélte Isten irgalmát, az nem tudja elhallgatni.
3. A dicséret nem érzelem, hanem hit és akarat kérdése.
A Biblia szerint nem csupán akkor kell Istent dicsérnünk, amikor jól érezzük magunkat. A dicséret a hit döntése: akkor is dicsérem az Urat, amikor fáj. Az Efézus 5, 19–20 szerint: „Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket, [...] és adjatok hálát Istennek mindenkor mindenért…”
4. A dicséret formál bennünket, hitvallássá lesz.
A dicséret átformálja a lelket: a panasz helyét hála veszi át. A csüggedés helyét remény. A dicséret nemcsak Istennek szól, bennünket is gyógyít. És végül: a dicséret misszió is. A hálás szív bizonyságtétel a világban.
A zsoltár így kezdődik és így zárul: „Dicsérjétek az Urat!” Ez nemcsak felszólítás, hanem útmutatás az életre. Isten nem kér tőlünk lehetetlent, de ad lehetőséget: hogy a sebeink, fájdalmaink, csalódásaink ellenére is hozzá forduljunk, és az Ő gyógyító szeretetét hirdessük.
Ne féljünk Istent dicsérni! Ne halogassuk! Kezdjük el ma – egy halk imádsággal, egy hálaadással, egy énekkel. Mert valóban jó az Úr, és meggyógyítja a megtört szívűeket.
„Dicsérjétek az Urat!” Ámen.
Sápi Zsolt
badalói lelkész
