Diplomaátadó ünnepség a Rákóczi-főiskolán

2025. július 3-án ünnepélyes alkalomra gyűlt össze a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola közössége, hogy méltó keretek között adja át a végzős hallgatóknak a diplomákat. A rendezvény helyszínéül a beregszászi református templom szolgált, ahol méltóságteljes hangulatban került sor a diplomaátadó ünnepségre. A főiskola közössége idén is szép eredményeket ünnepelhetett: alapképzésen összesen 197, mesterképzésen pedig 73 hallgató szerezte meg diplomáját, közülük alapképzésen 6-an, mesterképzésen pedig 15-en kitüntetéses oklevéllel zárták tanulmányaikat.

A hagyományokhoz híven az ünnepség a történelmi zászlók ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét. A zászlókat kuruc kori viseletbe öltözött hallgatók vitték, akiket korabeli nemesi ruhába öltözött diáklányok kísértek. Ezt követően Margitics János, a Beregszászi Református Gyülekezet lelkipásztora, aki egyben a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet vezető lelkésze is, köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, hogy a hálaadás minden élethelyzetben erőt ad, s arra buzdította a jelenlévőket, hogy a mai ünnepi alkalmat is Isten iránti hálával éljék meg. Szavait követően felcsendült nemzeti imádságunk, a Himnusz, valamint a főiskola himnusza, a Rákóczi imája.

Csernicskó István rektor ünnepi beszédében ezúttal rendhagyó módon szólt a jelenlévőkhöz. Mint mondta, bár a rektor ilyenkor minden évben köteles számot adni az intézmény tevékenységéről, idén úgy döntött, hogy nem tart részletes évértékelést. „Annyi minden történt velünk a mögöttünk hagyott tanévben, hogy a felsorolás leg­alább másfél órát venne igénybe” – fogalmazott.

Ugyanakkor néhány gondolatot mégis megosztott az elmúlt időszakról. Rámutatott, hogy a 2024/2025-ös tanév a folyamatos alkalmazkodás és a rendkívüli helyzetek közötti helytállás jegyében telt. A háború árnyékában is stabil maradt a főiskola, amely továbbra is oktatási, tudományos és kulturális központként szolgál. Hangsúlyozta, hogy az intézmény a kárpátaljai magyarság kitartásának szimbóluma, s helyi gazdasági szerepe is jelentős.

„Biztos pontja vagyunk a sarkából kifordult világnak” – fogalmazott, majd köszönetet mondott minden oktatónak és munkatárs­nak, akik odaadással végezték munkájukat, valamint a támogató szervezeteknek, akik biztosították a főiskola működését. Beszéde végén a főiskola és saját maga nevében sok erőt, kitartást, sikert és mielőbbi békét kívánt.

Az ünnepi gondolatok sorát Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára folytatta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a diplomaátadó mérföldkő egy fiatal életében: „A diplomaszerzés, az egyetemi, főiskolai képzés befejezése egy fontos életszakasz lezárása. A klasszikus értelemben vett tanulás időszakának a vége, s a nagybetűs munka világának, az önálló élet elindulásának a kezdete.”

Arra buzdította a végzősöket, hogy bátran tekintsenek vissza és előre is, vonják meg saját teljesítményük mérlegét, köszönjék meg mindazoknak, akik mellettük álltak, és hozzák meg a jövőt formáló döntéseiket. Kiemelte, hogy a hallgatók büszkék lehetnek arra, amit közösen elértek, hiszen a nehézségek ellenére is helytálltak, közösséget építettek. Háláját fejezte ki a főiskola vezetőinek, akik – mint fogalmazott – fáradhatatlan nemzetmentő munkát végeznek.

Útravalóként rámutatott: a diploma nemcsak elismerés, hanem felelősség is, hiszen minden végzős döntése hatással van a kárpátaljai magyarság jövőjére. „Önök a kárpátaljai magyarság reményei, felmenőik örökségének megőrzői, az ezeréves Kárpát-medencei magyar kultúra és nyelv letéteményesei. Döntésük a közösség sorsát is meghatározza” – hangsúlyozta.

Pálmai Gergely, a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében kiemelte, hogy a diplomaátadó és tanévzáró ünnepség nem csupán egy formális esemény, hanem a végzősök életében egy új korszak kezdete. Mint fogalmazott, a mai nap mérföldkő a fiatalok számára, hiszen az iskola falait elhagyva egy új fejezetet nyitnak, amely egyszerre tartogat kihívásokat és lehetőségeket: „A diploma nem csupán egy hivatalos okmány, hanem annak bizonyítéka, hogy tudásukat szorgalommal, kitartással szerezték meg. Olyan belépőjegy, amely nemcsak a szakmai életben, hanem emberi kapcsolataikban is értéket képvisel.”

Kiemelte, hogy a magyar szakképzés és a Rákóczi-főiskola között évek óta példaértékű együttműködés zajlik. Mint mondta, a közös munka 2019 szeptemberében kezdődött, és azóta is folyamatosan bővül, erősödik. „Közös célunk, hogy a határon túli magyar nyelvű képzések hatékonyságát és versenyképességét tovább növeljük, piacképes szakmai tudást kínálva a fiatalok számára” – hangsúlyozta.

„A folyamatosan változó világunkban igyekszünk felkészíteni a fiatalokat arra is, hogy rugalmasan tudjanak alkalmazkodni a szüntelenül változó körülményekhez, és úgy tudjanak dönteni, hogy azzal saját életükben és közösségükben is harmóniát teremtsenek” – fogalmazott, majd gratulált a végzősöknek, sok sikert és további eredményes helytállást kívánva nekik a jövőben.

A köszöntőket követően a végzősök nevében Barta Klaudia angol nyelv és irodalom szakos hallgató mondott köszönetet, majd Lőrincz Andrea, ugyanezen szak hallgatója olvasta elő a diákfogadalom szövegét. Ezt követően a hallgatók ünnepélyesen átvették diplomáikat Orosz Ildikótól, a főiskola elnökétől és Csernicskó István rektortól.

A Gaudeamus igitur felcsendülése után Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke mondott zárszót. Köszöntőjében visszatekintett az elmúlt évekre, hangsúlyozva, hogy a most diplomázók nem mindennapi időszakban váltak hallgatókká. Mint mondta, a végzősök 2020–2021-ben, a Covid-járvány miatti karantén időszakában kezdték meg tanulmányaikat, amikor alig lehetett jelen lenni az intézmény falai között.

„Alig normalizálódott az élet, amikor kitört a háború, amely újabb nehézségeket hozott. Mégis, az intézmény biztonságot nyújtott, itt volt áram, internet, óvóhely, fűtés, és a kollégiumi menza is működött. Az alma mater menedéket adott, és lehetőséget biztosított arra, hogy pótolják mindazt, amiről a világjárvány miatt lemaradtak” – emelte ki.

„De a mai nappal ez véget ér. És én félve engedem el önöket, mint a kertész is, aki félve ülteti ki palántáit a szabadba, mert tudja, hogy ott az időjárás viszontagságai és más növények közelsége is próbára teszi őket” – fogalmazott.

Útravalóként Viktor Frankl szavait ajánlotta a fiataloknak, amelyek szerinte különösen aktuálisak ebben a bizonytalan világban: „Az utolsó emberi szabadság az a képesség, hogy az adott körülmények között magunk választhatjuk meg a hozzáállásunkat.”

„Nem tudjuk, mi történik holnap, de azt igen, hogy miként reagálunk. Rajtunk múlik, hogy a megpróbáltatások erősebbé vagy gyengébbé tesznek-e. Kívánom, hogy bármi is történjen, az hitüket növelje, és jobb emberré váljanak általa. Isten áldása kísérje ezen az úton Önöket” – zárta szavait.

Az esemény végén a történelmi egyházak képviselői Isten áldását kérték a végzősökre, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a rendezvény.

Kun Viktória