Tompa László: Lófürösztés

Vasalt paták csattognak a kavicsos parton...

Két székely lovas jő két pár lóval a vízre –

Rögtön le harisnyát, inget, – s már benne csubognak.

A víz hamar az állatok szügyéig ér föl,

Sodorná is őket, de szorulnak a térdek,

S működnek a sarkak, fordulást követelve -

A lovak nyúlt nyakkal engednek a parancsnak,

Így fordulnak, megúszva, föl és le néhányszor,

Míg egyik legény rikkant, s hetykén veti hátra:

Szorítsad, Imre! S ez rá: Ne hagyd magad, Áron

S kacagnak nyersen a játszadozáshoz -

Majd ezt megunva, kiállnak a partmenti sekélybe,

Szikkadni a napra, mely roppant fényt, hevet süt!

Aranypor a sok csepp, megrázkódván az állat!

Így lovukon, szinte helyükre kövülve időznek,

Két szíjas székely, bajviselt, bús, konokarcú -

Fölöttük madár húz, árnyvető fellegek úsznak -

A dél meg izzóbb -, ők állnak rezzenetlen

Szoborként. Egykor így álltak (ők vagy apáik)

A Prutnál is, – így a gránátszaggatta Doberdó

Szikláin, – akár Pennsylvania gyilkos levegőjű

Bányáiban, s álltak, ahol csak állniok kellett,

Keserű daccal, a sorsnak szembeszegülve.

S én nem tudom a sorsot, mit tartogat még ezutánra,

E végzetes ég alatt lesz-e még öröm?

De tudok annyit, hogy ha öröm helyett

Tüzes mennykövek szakadnak is itt le,

– Míg gyászosan évek százai húznak el –

Ők örömtelenül is, ha kínba tébolyodottan:

Itt fognak állni örökké, – hogy Imre szorítja,

Áron pedig... Áron nem hagyja magát!

Tompa László, a székely költő, műfordító Betfalván született 1883. december 14-én, Székelyudvarhelyen hunyt el 1964. május 13-án. Először Segesváron tanult, a gimnáziumot Székelykeresztúron kezdte, majd Nagyszebenben érettségizett. Kolozsvárott szerzett jogi diplomát. Az Egyetemi Lapok című újságban jelentek meg az első versei. 1919-től a Székelyudvarhelyen megjelenő Székely Közélet című lapot szerkesztette. 1920 után versei és műfordításai jelentek meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Rendszeresen publikált az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban. 1929-ben kapta meg az első komolyabb irodalmi elismerését, az Erdélyi Helikon nagydíját. 1941-ben pedig a Baumgarten-díjat is elnyerte. 1955-ben pedig a Román Népköztársaság Állami Díjával tüntették ki.  Műfordítóként is tevékenykedett, többek között Andersen, Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rilke, Schiller, Theodor Storm és Zweig műveit ültette át magyarra. Életében kilenc kötete jelent meg. Az első 1921-ben, Erdély hegyei között címmel, az 1963-ban megjelent könyv címe, nemes egyszerűséggel, Versek.

2019-ben a Napkút kiadónál jelent meg Tompa Zsófia tollából a Tompa László költészete című kötet. Ebből idézek: „Tompa László költészete rejtőzködő titok. A költő nevét már alig őrzi az irodalmi emlékezet, életművének sokszínűsége erősen megfakult az időben. Ez a poétikai jellegű monográfia ennek az elfeledés határvidékén álló alkotónak a költészetét helyezi fókuszba úgy, hogy nem csupán e költészetet magát nézi, hanem megkísérli felmutatni azt is, milyen izgalmas szálakon öltődik hozzá ez a líra az összmagyar irodalom és a világirodalom teljességéhez. Mindezek mellett e könyv rávilágít a Tompa-lírában és a korszak erdélyi magyar lírájában fellelhető jellegzetes motívumok lélekvándorlására is. Arra, hogy a helikoni-transzszilván poétikai motívumkincs miként jelenik meg, s hogyan variálódik, öröklődik tovább a későbbi erdélyi magyar nemzedékek verseiben vagy akár képzőművészeti alkotásaiban – »örök erőkkel örökös cserében«.”

Lengyel János