A fotók „önálló életéről”

 „A családunkat lefotózták egy rendezvényen úgy, hogy nem is tudtam róla. Utóbb nemcsak a szervezők weboldalán láttam viszont ezeket a felvételeket, hanem egy olyan bloggerén, akinek gyakorta nem értek egyet a véleményével és a módszereivel. A férjem azt mondta, látta, hogy fényképeznek minket, de nem volt ellenére. Kértem a bloggert, hogy távolítsa el a fotókat, de ő nemet mondott. Napjainkban mindenkinek bele kell törődnie, hogy a fotói »önálló életet élnek«?”

– A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України) 308. cikkelye értelmében senkinek sincs joga más személy képmását felhasználni annak beleegyezése nélkül, kivéve a törvényben meghatározott eseteket. Látszólag minden világos. A gyakorlatban azonban rendre ködbe vesznek a határok, amikor azt feszegetjük, hogy mit szabad tenni és mit nem ezekkel a felvételekkel.

Például a Legfelsőbb Bíróság egyértelműen kimondta: egy fénykép közzététele a közösségi oldalakon a felhasználásához való hozzájárulásnak tekinthető (lásd: Постанова КЦС ВС від 19 липня 2023 року у справі №214/11028/21). De ez a hozzájárulás nem korlátlan, nem abszolút. Oda kell figyelnünk a kontextusra. A közzététel lehetősége nem jelent engedélyt a tetszés szerinti reprodukálásra. Ha a fénykép manipuláció, sértés, megalázás eszközévé válik, az már jogsértés.

A bizalommal való visszaélés, a kép eltorzítása, a fotók felhasználása megalázó mémekhez vagy kétes reklámokhoz – mindezek a cselekmények jogi felelősséget vonhatnak maguk után. És nemcsak erkölcsi felelősségről van szó, hanem perről, a szóban forgó anyag eltávolításáról vagy akár az okozott erkölcsi kár megtérítéséről is.

A jog évtizedek óta igyekszik egyensúlyt tartani két alapvető érték, a magánélethez való jog és a szólásszabadság között. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozata a Von Hannover kontra Németország ügyben egyértelműen kimondja: minden személynek joga van a képmása feletti ellenőrzéshez. Még ha egyszer hozzá is járult a közzétételhez, ez nem jelenti azt, hogy a hozzájárulása mindenre kiterjed és örök érvényű. Ha változik a kontextus, változik a jogi megítélés is.

Különös figyelmet érdemelnek a gyermekek fotói. A képmás a személyes adatok részét képezi. A gyermekek mint jogalanyok nem járulhatnak hozzá önállóan a fényképek felhasználásához. A törvény egyértelműen megköveteli a szülők hozzájárulását.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította (lásd: Ухвала КЦС ВС від 24.09.2019 року у справі №520/1084/18!), hogy a gyermek fényképeinek közzététele a Facebookon az anya beleegyezése nélkül jogellenes, még akkor is, ha az apa nem ellenezte.

Amennyiben a fotó rossz kezekbe kerül, más jelentést nyerhet, „saját életet kezdhet élni”. Ezért adott esetben már annak is jogi következményei lehetnek, ha a beleegyezése nélkül fényképeznek le valakit. Ha pedig a fotót reklámra, politikai kampányra vagy akárcsak egy „vicces poszthoz” szándékoznak felhasználni, a személynek egyértelműen joga van nemet mondani.

Az ukrán jogszabályok nem határozzák meg a fotó közléséhez adandó hozzájárulás szigorú formáját, így az lehet szóbeli, írásbeli vagy akár hallgatólagos is. Azonban ne feledjük, hogy a hallgatólagos hozzájárulásnak tudatosnak kell lennie.

Másfelől, ha valaki tudta, hogy fényképezik, és nem tiltakozott ellene, akkor az beleegyezésnek tekinthető, de csak azzal a feltétellel, hogy nem történt megtévesztés, kényszerítés vagy torzítás. Ha a fényképet negatív kontextusban használják fel, a hallgatólagos hozzájárulás sem mentesíti a jogsértőt a felelősségre vonás alól.

Kivételek persze ezen a területen is akadnak. Lehetőség van például a fotó felhasználására a személy hozzájárulása nélkül, ha azt az ő vagy mások érdekeinek védelme indokolja – például eltűnt személy felkutatása vagy bűncselekmény dokumentálása esetén.

Azonban még ilyen esetekben is mérlegelni szükséges az arányosságot. Ha egy fénykép közzététele több kárt okoz, mint hasznot, az elfogadhatatlan. A közérdek nem a pletyka, nem a botrány, hanem a társadalmilag jelentős információ, amely közvetlen hatással van a közösség életére.

hk