A Megmaradni Ifjúsági Találkozó 30 éves jubileuma az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban

A Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet (GISZ) augusztus 19-én méltatta fennállása egyik kiemelkedő évfordulóját: harminc éve indult az immár hagyománnyá vált ifjúsági találkozó, a Megmaradni. A Kárpátalján élő, görögkatolikus hagyományokat őrző fiatalok számára életre hívott rendezvényt ünnepélyes szent liturgia nyitotta meg a beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központban, amely után közös ebéd, köszöntő, beszélgetések és ünnepi torta zárta a programot.

A találkozó hangulata egyszerre volt bensőséges és ünnepélyes. A Demkó Ferenc püspöki helynök celebrálta szent liturgia a lelki elmélyülés és az összetartozás élményével gazdagította a résztvevőket, míg a beszédek, a beszélgetések és az ünnepi ebéd kötetlen interakciókra teremtett lehetőséget. A harmincéves jubileum apropóján kiemelt jelentőséget kapott a múlt megidézése és a jövőbe vetett hit megerősítése.

Lődár Jenő görögkatolikus áldozópap, a GISZ elnöke a harminc év történeti ívét és jelenkori üzenetét emelte ki. Mint mondta, nem véletlen, hogy annak idején a program a Megmaradni nevet kapta:

– Harminc évvel ezelőtt az elsődleges feladat az volt, hogy itt tartsuk a fiatalokat Kárpátalján – hangsúlyozta. – Ne vándoroljanak el, maradjanak meg szülőföldjükön, maradjanak hívő emberek, közösségben élők. Akkoriban a rendszerváltás után új küzdelmek kezdődtek, és látjuk, hogy ma sem vagyunk könnyebb helyzetben. A cél azonban ugyanaz maradt: segíteni a fiatalokat abban, hogy helyben találják meg boldogulásukat. Legyen szó a családról, a munkáról vagy a vallásosságról – minden olyan téma fontos, amely az itt élők megmaradását segíti.

Jenő atya szerint a mai napig megvan a súlya annak, hogy miről beszélnek a táborokban:

– Most is aktuális a megmaradás. A fiatalokat korosztályonként külön csoportokban szólítjuk meg, hiszen más kérdések foglalkoztatnak egy 12 éves gyermeket, mint egy 17–18 éves fiatalt. Más az érdeklődésük, másképp kell közeledni hozzájuk. Így mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy a számára legfontosabb témákról beszélgessen.

Külön öröm, hogy a legidősebb korosztály találkozóján olyan fiatalokkal beszélgethetnek, akik érett gondolkodással és tudatossággal fogalmazzák meg gondolataikat:

– Meglepő és felemelő élmény megtapasztalni, mennyire értelmesek, mennyire tudatosak a mai fiatalok. Sokszor magam is elgondolkodom azon, én vajon hogyan gondolkodtam ennyi idősen. Őszintén hálát adok Istennek azért, hogy ilyen szilárd alapokkal rendelkező generációval dolgozhatunk együtt.

Az évfordulón Orosz István atya, a Megmaradni találkozó egyik alapítója személyes emlékeivel gazdagította a résztvevők közösségi élményét. Mint felidézte, fiatal papként, alig 25 évesen került szolgálati helyére Tiszaújhelyre és Batárba, ahol a hívek, idősek és fiatalok részéről hihetetlen nyitottsággal találkozott.

 – Egy református lelkésznő hívott meg Aklihegyre, hogy szóljak néhány szót egy ifjúsági találkozón, és ott született meg bennem a gondolat: nekünk, görögkatolikusoknak is szükségünk lenne valami hasonlóra – mondta István atya.

Ekkor kereste meg Szabó Konstantin atyát, akivel együtt kezdtek el ötletelni. A kezdetekben még kísérleti jellegű hittanos táborokat szerveztek: énekeltek, játszottak, imádkoztak.

 – A következő évben pedig már komolyabb programmal, előadókkal szerveztünk találkozót, ahol a fiatalok maguk is vállaltak szerepet a szervezésben, a csoportvezetésben, minden munkában.

Marosi István parochus köszöntőszavaiból világosan kiderült, hogy a görögkatolikus közösség dinamikusan reagál a jelenlegi társadalmi kihívásokra, ugyanakkor erőforrásként épít a hagyományokra is.

– Az előzményekhez tartozik a görögkatolikus egyház újjáéledése a rendszerváltás után, amely hosszú üldöztetés éveit követte – emlékeztetett. – Az ifjúsági találkozó ennek a megújulási folyamatnak is szerves része volt.

Felszólalásában a stafétabot szimbolikus példáját hozta fel, amely szerinte jól kifejezi az ifjúsági találkozók lényegét és az egyházi közösség folytonosságát.

– Amikor valaki átadja a stafétabotot, a két futónak egy darabon együtt kell haladnia. Ez azt jelenti, hogy az egyik még nem fáradt ki teljesen, a másik pedig még nem gyorsult fel igazán. Ez a néhány méter közös futás szimbolizálja azt, hogy az egyházi életben sem egy-egy pillanatban kezdődnek vagy érnek véget a dolgok – fogalmazott.

Ezt követően Orosz István és felesége, Orosz Rita, akik mindketten oroszlánrészt vállaltak a Megmaradni találkozók alapításából, arra reflektáltak, hogyan alakult az ifjúsági pasztoráció a rendszerváltás óta, mit jelent ma szolgálatban lenni az ifjúság körében ilyen összetett környezetben.

A program egyik izgalmas része volt a pódiumbeszélgetés, amelyen Szabó Konstantin, Orosz István, Orosz Rita, Egressy Miklós és Lődár Jenő osztották meg gondolataikat. A résztvevők személyes történeteken és tapasztalatokon keresztül idézték fel a Megmaradni találkozók három évtizedét, miközben a jelen kihívásaira is reflektáltak. Szó esett arról, hogyan változott a fiatalok megszólítása az évek során, milyen lelki és közösségi igényekre kellett válaszolni, és mi az, ami mindmáig állandó maradt: a hit és a közösség ereje, amely megtartja a kárpátaljai ifjúságot.

A program zárásaként közösen vágták fel és fogyasztották el az ünnepi tortát, ami jó alkalmat adott a kötetlen beszélgetésre és az együttlét megünneplésére.

A harmincadik Megmaradni találkozó megmutatta, hogy a GISZ sokkal több egy szervezőcsapatnál: igazi közösséget teremt a kárpátaljai görögkatolikus fiatalok számára.

Kun Viktória