Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll
Szil,
szál,
szalmaszál!
Merre járt a Pál?
Merre járt a
messzivágyó,
jéghegyjáró,
felhőszálló
Tengerecki Pál?
Ment, amerre
szeme látott...
Bebolyongta
a világot
– s belefáradt
már.
Lova üget...
Gépe dörög...
Magában ő
így füstölög:
Mért is menjek Tangerbe
– fulladni a tengerbe!
Gyötörjön a zsába
– nyirkos Kambodzsába?!
Nagy melegbe, nagy hidegbe
– izzadjak-fázzak Tibetbe?!
Sürgönyözhet Jereván:
–Tengerecki, gyere mán!
Üzenheti Bábel:
– engem ne hibázz el!
Suttoghatja Nápoly:
– engem holtig ápolj!
Zúg a Gangesz... Mindhiába
– nem indulok Indiába!
Hogyha mennék Asszíroszba:
– a Sors tönkremasszírozna!
Az a cudar Kalkutta
– béremet lealkutta!
Mind befagyott Bangkokba
– betétem a bankokba!
Kérhet-várhat Hawaii
– kedvem nem a tavalyi!
Mit érdekel Raratonga
– fürdök én a Balatonba!
Hazaszállok, mint az álom
– a hoppla-hopp-szalmaszálon!!!
Itt maradok veled én
– itt a Tisza peremén...
Így kiáltok: Tengerecki,
– a földgömböt itt hegyezd ki!
Kacagnak a nyári egek...
– itt dalol majd tiveletek.
Szil,
szál,
szalmaszál...
itt lesz boldog közöttetek
ecki
becki
tengerecki
engerecki
vengerecki
Tengerecki Pál!
2011-ben újabb fordulóponthoz érkezett az életem, vagy én érkeztem az életem egy újabb fordulópontjához. Befejeztem az egyetemi tanulmányaimat Budapesten, magam mögött hagytam egy kapcsolatot, munkát kellett találnom az új szakmámban, stb. Az egyik júniusi napon, mivel közelgett a születésnapom, a Múzeum körút antikváriumaiban keresgéltem, valami különleges kötettel akartam meglepni magam. Természetesen először a történelmi témájú könyveket vettem sorba, ekkorra már a kiszemelt művek többsége a tulajdonomban volt. A szemem sarkából megpillantottam egy gyerekkönyv borítóját: egy foltos lovon ülő fiúcska, akinek vándorbot és batyu nyomja a vállát, hegyek fölött repül, a Nap és a Hold között. Ő volt az a bizonyos Tengerecki Pál. Ez a bizonyos Pali, Tamkó Sirató Károly legismertebb hőse. A könyvet 1984-ben jelentette meg a Móra Könyvkiadó. Eszembe jutott, hogy a Palkóról szóló versek megzenésített változatait hányszor hallottam már a Kaláka előadásában. Különösen tetszett a vers Garas Dezső tolmácsolásában. Hejj, nagyon tudott a jó Minarik Ede!
Amikor a könyvet, amelyen már meglátszott az idő múlása, a kezembe vettem, valami furcsa érzés fogott el. Belsőm rég elfeledett rejtekéből előtoppant a gyermek, aki egykor voltam. A Magyar Televízió jóvoltából a gyermekversek többségét hamarabb ismertem, mint hogy kezembe vehettem volna az adott könyveket. Így volt ez Tengerecki Palival is. 1988-ban, a Barátság nevű beregszászi labdarúgóklub ifjúsági csapatával jártam Magyarországon. Ha jól emlékszem, akkor 30 jó szovjet rubelt lehetett beváltani még jobb magyar forintra. Néhány Rejtő-könyvet és a Delfin-sorozat darabjait szerettem volna megvásárolni. Már kiválasztottam a műveket, amikor csak úgy, kezembe vettem a Tamkó-kötetet, beleolvastam, aztán visszatettem a helyére. Az eladó észrevette, megszólított, beszélgetni kezdtünk. Amikor megtudta, hogy beregszászi focista vagyok, akit érdekel a kortárs magyar irodalom, a megvásárolt könyvek mellé adott ajándékba még néhányat. Így került Beregszászba a világlátott Palika. Ma is ott lapulhat szülőotthonomban, valamelyik könyvhalom alatt.
2011 nyarához visszatérve, ott helyben elolvastam a bohókás, vicces verseket, újraolvastam a könyvet. Ki tudja, miért, akkor a Tengerecki hazaszáll című vers szólított meg a leginkább. Úgy éreztem, ez nem lehet véletlen, valójában ez egy jelzés a számomra, egy tanács, hogyan is döntsek, merre induljak tovább. Egy hét múlva már a teletaxiban ültem, ami Beregszász felé robogott velem az M3 autópályán.
Lengyel János
