Szelestey László Sándor: Bor mellett
Bolondnak a’ fapénz is jó,
Azt gondolja a’ világ,
Midőn a’ sors egy-két embert
Üres zsákkal hátba vág. –
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen az érzés kora!
Körmönfont az egész világ,
Ujjat huzni nem szeret:
Többet hoz, ha rudja után
Segíti a’ szekeret.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ jellem kora!
Tátogat a’ világ, mint a’
Borjú az uj kapunál:
Azt sem tudja, hogy a’ macska
A’ kuszlikban mit csinál?
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ tettek kora!
A’ világ egy nagy tarisznya,
Eleség benn az idő,
Melly a’ sok száraz szelekben
Megkeményült mint a’ kő.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ lágyság kora!
Jó borotvás ez a’ világ,
Nagyot tud keríteni,
’S aztán a’ mit lekerít,
Maga markába keni.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ bőség kora!
’S millyen okos ez a’ világ?
A’ jó fehér kalácsot
Örömestebb beveszi, mint
A’ szívből jött tanácsot.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen az eszély kora!
Hamis egér ez a’ világ
Addig rágja a’ zsebet,
Mig az erszény is megérzi
A’ gyógyithatlan sebet.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ szerzés kora!
Pénzbe kerül ez a’ világ,
’S ki a’ fejét ráveti,
Én bizony azt tartom, talán
Pénzen meg is veheti.
Teringette faszekere,
Hol a’ pohár? ide vele!
Kiiszom bár mekkora:
Éljen a’ hűség kora!
Az ősz az év leszínpompásabb hónapja. Sok más dolog mellett a szüret és a bor ideje. A bor mindenkoron fontos szerepet játszott a magyarság életében. Rengeteg népi bölcselet és közmondás foglalkozik a borral. „Bort, búzát, békességet, szép asszony feleséget!” „Borban az igazság!” "Bor nélkül szegény a vendégség!” „Jó bornak nem kell cégér!” „Megmutatja a bor, kiben mi lakik!” Csak néhány ismertebbet hoztam mutatóba.
Több költő borról írt versét olvastam el, amikor Ugron Zoltán art'húros szerkesztőtársam oldalán megtaláltam Szelestey László Sándor Bor mellett című versét. Úgy gondoltam, az egyszerre vidám és bölcs költemény lesz a megfelelő. A szerző az átlagolvasó számára kevésbé ismert, pedig érdekes és tartalmas életet élt.
Alsószelestei Szelestey László Sándor lírikus és népies költő, ügyvéd, tanfelügyelő, királyi tanácsos, országgyűlési képviselő 1821. szeptember 14- én született Uraiújfaluban, Budapesten halt meg 1875. szeptember 7-én. Régi nemesi család sarja, a família fontos szerepet játszott Vas vármegye életében. Iskoláit Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen, majd Győrött végezte, végül Pesten tett ügyvédi vizsgát 1843. március 17-én. Ügyészként kezdett el dolgozni, de hamar magához vonzotta az irodalom, verseket írt. Először a Társalkodó közölte a műveit 1837-ben. Első kötete Érzelemvirágok címmel jelent meg. Ellenzéki szónokként vett részt a politikában.
1852-ben Pesten kiadta összes versét. A Falu pacsirtája című kötetével a magyar tájköltészet nagyjai közé emelkedett. Felesége halála után jelentette meg a Tündérvilág című könyvét. Ezt követte a Huszárok könyve és a Pásztorórák című munkája.
Közben folytatta a politikai pályáját, 1860-ban Vas vármegye főjegyzője lett, majd országgyűlési képviselő. Részt vett az Almásy–Nedeczky-féle Habsburg-ellenes politikai összeesküvésben, amiért 1864. március 15-én elfogták, 1867-ben szabadult. Erről az időszakról Egy rab álmai című kötetében mesél. Szabadulása után tovább politizált, báró Eötvös József miniszter Vas vármegye tanfelügyelőjévé nevezte ki. Nem sokkal halála előtt lemondott a tisztségéről.
Lengyel János
