Megtorlás Habsburg módra

1849. október 6-án Aradon az osztrák császári vésztörvényszék ítélete alapján tizenhárom honvéd főtisztet végeztek ki, s ugyanezen a napon Pesten sortűz oltotta ki az első felelős magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos életét. E tizennégy hazafi mártírhalála pedig az 1849-es Habsburg-bosszú jelképe lett.

1849. augusztus 9-én a honvéd fősereg Temesvárnál döntő vereséget szenvedett a császáriaktól. Haynau táborszernagy osztrák és Paskievics herceg orosz csapatai legázolták a szabadságát csaknem kivívott Magyarországot. Özönleni kezdett a menekülő honvédek és politikai vezetők áradata a déli határ s azon túl az Oszmán Birodalom felé, ám nem mindenki nyert egérutat, sokan pedig nem is akartak, főleg a Görgey Artúr vezette főseregből nem. Görgey és tisztjei ugyanis úgy gondolták: nemzeti és katonai becsületük azt diktálja, hogy rendezett, fegyelmezett csapatok élén tegyék le a fegyvert. Ám nem a császári, hanem a cári hadaknak adták meg magukat, jelezve, miszerint az orosz intervenció kényszerítette térdre a forradalmi Magyarországot. Így került sor 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletételre, majd több egység is kapitulált, részben Görgey levélben szétküldött utasításai nyomán. Komárom védője, Klapka György tábornok is megkapta a levelet, ám nem hajtotta végre az utasítást. Hatalmas erődrendszerére támaszkodva tovább védekezett, s október 2-án csak azzal a feltétellel adta fel az erődítményt, hogy a védősereg minden tagja kapjon menlevelet. Ezek birtokában pedig ők megmenekültek az ekkor már zajló Habsburg-terrortól. A Magyarország teljhatalmú katonai kormányzójává kinevezett Haynau ugyanis már 1849 májusa–júniusa fordulóján, Pozsonyban megkezdte a kivégzéseket, bitóra juttatva több, a forradalomban részt vett polgári személyt. Ez azonban csak a bevezető volt. A magukat a császáriaknak megadó katonák mellett ugyanis Paskievics is átadta az osztrákoknak a Világosnál fegyverüket letevő honvédeket, amivel megpecsételte a sorsukat. Igaz, a herceg azt kívánta Haynautól, hogy kegyelmezzen meg Görgeynek, s a többi főtiszt számára is kíméletet kért. Haynau – csodák csodájára – Görgeynek megkegyelmezett, őt csak Ausztriába internálták, ám senki más nem részesült kegyelemben. Augusztus 22-én, Aradon kivégezték Ormai Norbert ezredest, a honvéd vadászcsapatok megszervezőjét és vezetőjét. Őt szokták nevezni az első aradi vértanúnak. Aztán elérkezett október 6-a. Reggel fél hatkor „kegyelemből” akasztás helyett agyonlőtték Lázár Vilmos ezredest, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábornokot, valamint Kiss Ernő altábornagyot. Majd hat órakor felakasztották Poeltenberg Ernő, Láhner György, Nagysándor József, Knézich Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly tábornokot. A kivégzettek tetemét pedig közszemlére tették ki, hadd borzadjanak a „rebellis” magyarok. Október 25-én Kazinczy Lajos ezredest is kivégezték, akit a 15. aradi vértanúnak is neveznek, 1850. február 19-én pedig Ludwig Hauk, Bem József tábornok hadsegéde is bitóra került, Lenkey János vezérőrnagy pedig az aradi várbörtönben halt meg.

S nem volt megállás. Százakat ítéltek halálra. Katonatiszteket, politikusokat. Kolozsvárott is voltak kivégzések, a legtöbb elítéltet azonban Pesten kísérték a vesztőhelyre, s Haynau akaratának megfelelően órákig hagyták őket a bitófán csüngve, hadd lássa a nép, mi jár a „rebelliseknek”. Rajtuk kívül ezreket ítéltek hosszú börtönbüntetésre, s hurcolták őket Kufstein, Olmütz, Josephstadt börtönébe, nyirkos, sötét, hideg cellákba, embertelen körülmények közé. Megannyi közhonvédet és közlegénnyé lefokozott honvédtisztet pedig 12 évre besoroztak a császári hadseregbe, kitéve őket az osztrák tisztek és altisztek brutalitásának.

Külföldöt megdöbbentette a véres Habsburg-bosszú. Még I. Miklós cár is a kegyelem irányába akarta befolyásolni I. Ferenc József császárt, majd diplomáciai úton fejezte ki neheztelését a kivégzések miatt. A brit és a francia kormány hadihajókat vezényelt a Dardanellákhoz, bátorítandó a török vezetést, hogy Habsburg nyomásra se adja ki Bécsnek a magyar menekülteket. Palmerston angol miniszterelnök pedig kijelentette: „Az osztrákok valóban a legnagyobb vadállatok azok között, akik valaha igényt tartottak a civilizált ember meg nem érdemelt nevére…” Ám Magyarország végül mégis túlélte történelme egyik legsötétebb időszakát.

Lajos Mihály