Földünk legnagyobb sivataga
Az egyszerre sivár és változatos Szahara
Az északi és a déli félteke térítőkörei, a Ráktérítő, illetve a Baktérítő mentén egész éven át magas légnyomás és leszálló légáramlatok uralkodnak, szinte nincs felhőképződés, így itt alakultak ki az északi, valamint a déli félteke trópusi sivatagai, melyek leghatalmasabbika az Észak-Afrika nagy részére rátelepedő, az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig húzódó, 7 millió négyzetkilométer kiterjedésű Szahara.
Egyszerre sivár és változatos óriási térség. Kopár hegységek, sziklarengetegek, homokkő- és mészkőtáblák, a süvítő szelek szobrászmunkája nyomán gombaformát felvett sziklaalakzatok sorai, gipszbuckákkal teleszórt síkságok, homokdűnék végtelenbe hullámzó vonulatai. Ám a Szaharának alig az egyharmadát teszik ki a főleg a homokkőtáblák mállása révén létrejött homoksivatagok, arabul: ergek. A legnagyobbak közülük az Igidi, a Líbiai-sivatag és a Núbiai-sivatag. Közülük a Líbiai-sivatagban, El-Azizia oázisvárosban mérték a Föld eddigi – vitatott – melegrekordját. 1922-ben egy földrajzi expedíció során, tehát nem meteorológiai állomáson egy ízben, árnyékban +57,8 Celsius-fokra kúszott fel a hőmérő higanyszála. (A hivatalos világrekordot azonban az amerikai Halál-völgyben, meteorológiai állomáson, a szabályoknak megfelelően fehérre festett, tehát a hőmérőt a sugárzó hőtől megvédő hőmérőházikóban felállított hőmérővel mérték: +56,7 Celsius-fokot.) Nem vitás viszont, hogy a Szaharában nem számít rendkívülinek a +50 Celsius-fok körüli perzselő hőség. A homoksivatagok mellett pedig sziklasivatagok – arabul: hammadák –, kavicssivatagok – arabul: szerirek –, valamint a Szahara egykori nedves korszakában képződött tavak helyén kialakult agyagsivatagok is találhatók itt.
A 2918 méteres magasságot elérő Hoggar, illetve a 3415 méteres magasságba tornyosuló Tibesti hegységek lankás lejtőit hammadák övezik. A sziklatömbök nappal akár +70 Celsius-fokosra is felhevülnek, miközben éjszakánként gyakran -5–10 Celsius-fok alá süllyed a hőmérséklet, így az állandó, nagy mértékű hőmérséklet-ingadozás megrepeszti a kőtömböket, melyek kisebb darabokra esnek szét. A tevekaravánok, sőt a mai gépkocsikaravánok is nagy ívben kerülik el az éles peremű kőtömbökkel teleszórt, tevék és gépjárművek számára egyaránt járhatatlan hammadákat. A szerirek a Szahara nedves időszakának a tanúi. Az akkori folyók ugyanis szélesen elteregették kavicshordalékukat, majd a sivatagi homokviharok simára csiszolták a kavicsmezők tetejét, így ezek, s még inkább az agyagsivatagok nemcsak a szikla-, hanem a homoksivatagoknál is járhatóbbak. Az egykori tómedrekhez hasonlóan a Szahara szavannakorszakát jelzik a meredek partfalú vádik, az egykori folyómedrek, melyekben már évezredek óta nem folyik víz, kivéve, ha egy-egy felhő téved föléjük, s a felhőszakadás nyomán robajló áradat rohan végig bennük, míg el nem nyeli azt a sivatag. Megjegyzendő, hogy a Szahara belsejében alig van csapadék, például az Ain-Szalah oázisban hét éven át egy cseppnyi eső sem esett, a sivatag északi és déli peremén viszont nyaranta néhány hónapig rendszeresen esik, még ha kevés eső is.
Ahol viszont forrásból vagy újabban artézi kutakból fakad fel a víz, ott oázisok zöldellnek. Jellegzetes növényük a magas, sudár datolyapálma, melynek gyümölcse igen ízletes. Mellette kölest, zöldségféléket, kukoricát, Egyiptom oázisvidékein pedig hosszú szálú, finom gyapotot is termesztenek. A tevekaravánok oázistól oázisig járják a sivatagot, s bár a víztartályokkal jól felszerelt gépkocsikaravánok a minél gyorsabb haladás érdekében több oázist is elkerülnek, a kamionok hosszú sorai ma is rendszeresen megpihennek a sivatag tengerének zöldellő szigetein. A Szahara algériai részén jelentős vízzáró rétegekre bukkantak, így az artézi kutak révén új oázisok születtek, melyek nagy segítséget nyújtanak az ottani kőolajmezők munkásainak, alkalmazottainak a vízellátásában. Sőt, virágoskertekkel és akár úszómedencékkel is ékes csinos villák is nőttek ki a földből, melyek felépítését persze csak a vállalatok kisebb és magasabb rangú vezetői engedhetik meg maguknak. Az algériai kőolajtelepektől is gazdagabbak a líbiaiak, itt annyi ásványi olajat rejt a Föld méhe, hogy Líbiát „Afrika Texasának” nevezték el, ám immár hosszú évek óta politikai instabilitás jellemzi.
Végezetül szólnunk kell a Szahara legjellegzetesebb lakóiról, a tuaregekről, akik többnyire a sivatag hegyes vidékein nomadizálnak. Tulajdonképpen berberek, akik törzsi háborúk veszteseiként szorultak – már az ókorban – a Szahara belsejében. Bár mohamedánok, hitükben az iszlám mellett jelen vannak ősvallásuk, valamint a kereszténység elemei is, egynejűségben élnek, lányaik, asszonyaik pedig sohasem voltak, s ma sincsenek alárendelt helyzetben.
Kopársága mellett is érdekes, változatos világ hát a Szahara, Földünk legnagyobb sivataga.
Lajos Mihály
