Magyarságőrzés egyházi segítséggel

Magyarok az egykori királyi erdőóvók falujában

Nagyszőlőstől 13 km-re, a Tisza bal partján terül el Feketeardó község, melynek környéke a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. Nevének utótagja – ardó – azt bizonyítja, hogy királyi erdőóvók alapították, tehát a XIII. században jött létre, amikor a leendő Ugocsa vármegye területén még királyi erdőuradalom létezett, első fennmaradt írásos említése – Ordo alakban – azonban csak egy 1319-ből származó okiratban maradt fenn. Nevének előtagja – fekete – pedig a közeli Feketevíz-patakra utal.

A község 1355-ben királyi kiváltságokat kapott mint a királyházai Nyalábvár tartozéka. Első ismert birtokosa Thyba fia Miklós volt, 1405-ben viszont a Perényieké, később az Ardaiaké lett, majd a Rákóczi-birtokok közé került, a Rákóczi-szabadságharc bukása után pedig a Barkóczi családnak adományozták. Legjelentősebb műemléke a XIII. században épült, eredetileg román stílusú római katolikus templom, melyből azonban csak a félköríves apszisban végződő szentély őrizte meg eredeti stílusjegyeit, a XV. században ugyanis a gótika jegyében nagyrészt átépítették a szentegyházat. A templomhajó, a sekrestye, valamint a nyugati homlokzat előtt álló torony gótikus stílusára utalnak a hajó déli falán, a sekrestye északi homlokzatán, illetve a torony első és második emeletén sorakozó csúcsíves ablakok, melyek közül igen szépek a harangtorony második emeletén sorakozó ikerablakok, s a torony nyugati homlokzatán nyíló bélletes kapuzat is a gótika korára emlékezteti a ma emberét. Hajójának eredeti boltozata és tetőzete azonban a XIX. század derekán beszakadt, s előbb átmeneti tetővel fedték le, majd 1913-ban a ma is álló csehsüveg boltozattal fedték le a templomhajót. A hajó északi falán XV. századi freskókat takar a belső vakolat. Az alsó mezőben a Szűz Mária előtt térdeplő Szent László király, továbbá Szent Antal, Szent Margit, Szent Lajos, Szent Ágnes, Szent Ilona és a Szent Család, a felső mezőben pedig Krisztus az apostolokkal a Genezáreti-tónál, valamint Jézus megkeresztelése válna láthatóvá, ha a freskókat kibontanák a vakolat alól, és szakszerűen restaurálnák azokat. A falu ma is álló református temploma pedig 1877-ben épült, az 1765-ben ácsolt fatemplom helyén, míg a harangtornyot 1893-ra húzták fel. Az 1910-es népszámlálás szerint akkor 1662 lakossal rendelkezett a település, köztük 1277 magyarral, 19 némettel és 364 ruszinnal. Az etnikai arányok azonban mára számunkra negatív módon eltolódtak.

– Feketeardó lakossága jelenleg mintegy 2300 főt számlál, közülük kb. 700-an magyarok és 200-an romák – magyarázza Kardos Natália, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke. – A magyarok nagy része kivándorolt a háborús helyzet miatt, nem tudván, mi vár rájuk, s a fiatalság nagyobbik része is kitelepült.

– Gondolom, mint talán mindegyik kárpátaljai településen, a munkaképes korú lakosok többsége a határon túl dolgozik vendégmunkásként. De miből élnek az itthon maradottak?

 – Itthon nincs sok munkalehetőség, az itthon maradt feketeardóiak nagyrészt gazdálkodásból élnek, vagy gyári munkásként Nagyszőlősön tudnak munkába állni. Egyesek pedig vasúti dolgozók, tanárok, orvosok.

– Hány színmagyar család él a községben? A vegyes házasságokban melyik nyelv dominál? A magyar vagy az ukrán iskolában tanulnak-e a magyar gyerekek?

– Mintegy 230 színmagyar és 96 vegyes család él a faluban. A vegyes házasságokban általában mindkét nyelvet használják, s a gyerekek is jól beszélik a magyar nyelvet is. A színmagyar gyerekek egy része Csepében jár iskolába, mivel Feketeardóban több a roma gyerek, így hát a faluban inkább roma gyerekek tanulnak a magyar iskolában, s akad egy-egy magyar család, aki ukrán iskolába járatja a gyermekét. Az ukrán iskolában összesen 335, a magyar iskolában pedig 80 diák tanul. Magyar óvodai csoport is működik, 12 gyerekkel.

– Jelenleg hány tagot számlál a KMKSZ-alapszervezet, miként igyekszik összefogni a helybeli magyarságot, s mely szervezetekkel működnek együtt a magyarságőrzésben?

– A rendezvények segítségével fogjuk össze a magyarságot. A KMKSZ-alapszervezetnek 220 tagja van, s függetlenül attól, ki hol tartózkodik, mindenki tagnak tartja magát. A rendezvényeinket a református templomban szoktuk megtartani, az alapszervezeti közgyűlések pedig a református parókia épületében zajlanak. A rendezvények előkészítésében nagy segítségemre vannak a református hitoktatók, az elnökhelyettesem és Peleskei Béla református lelkész. Általában március 15-ét, valamint az anyák napját ünnepeljük meg, és megemlékezünk a sztálinizmus ártatlan áldozatairól. Régebben kirándulásokat is szerveztünk a Szinevéri-tóhoz, a munkácsi várba, a Vereckei-hágóra, ám jelenleg szünetelnek a kirándulások. Most, a háború idején szűkösek a lehetőségeink, s kevesen is tartózkodnak itthon, nem rendezünk nagyobb kirándulásokat. A KMKSZ-alapszrevezet viszont továbbra is igyekszik összetartani a tagságot a rendezvények, a megemlékezések lebonyolításával. Bízunk abban, hogy hamarosan véget ér a háború, és vissza fognak térni a most kivándorolt családok Kárpátaljára, így Feketeardóba is.

Lajos Mihály