A cukorbetegség korunk egyik népbetegsége
A diabetes mellitus – közismert nevén a cukorbetegség – napjaink egyik leggyorsabban és legszélesebb körben terjedő népbetegsége, amely az utóbbi évtizedekben nemtől és életkortól függetlenül szedi az áldozatait. A WHO (Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint világszerte mintegy 430 millió embert érintő kór elleni harc világnapja november 14-én volt. Ennek apropóján szakembereket kérdeztünk a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról.
A diabetes mellitus tulajdonképpen anyagcsere-betegségnek számít, amelynek következtében a vércukorszint mértéke magasra szökik. A vérben található cukorformára, a glükózra szükségünk van, hiszen a szervezet egyik legfontosabb energiaforrása. A hasnyálmirigyben termelődő inzulin nevű hormon szállítja a cukrot a vérből a sejtekbe. Cukorbetegség esetén a szervezet vagy nem termel elegendő inzulint, vagy nem tudja azt hatékonyan felhasználni. Ennek következtében a cukor felhalmozódik a vérben, ami számos egészségügyi problémához vezethet, hiszen a magas cukorszint károsíthatja a szervezetet behálózó érrendszert, a veséket, a szemet és más szerveket.
A cukorbetegségnek alapvetően három típusát ismerjük.
Az egyes típusú – autoimmun megbetegedés – esetén az immunrendszer tévesen megtámadja és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulinsejtjeit, és ennek következtében az érintett beteg élete végéig inzulinbevitelre szorul. A fiatalkorú cukorbetegségnek is nevezett típus már gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, az okai között genetikai hajlam, stressz, vírusfertőzés szerepel a leggyakrabban.
Az összes cukorbetegség között ez a típus mintegy 8–10%-át érinti a betegeknek, a legfőbb tünetei között pedig az éhség- és szomjúságérzet, szájszáradás, gyakori vizelés, fáradtság, látászavar szerepel.
A betegek mintegy 90%-át érintő kettes típusú cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a szervezet rezisztenssé válik az inzulinnal szemben, és nem tudja azt hatékonyan felhasználni. Egy ideig ugyan a szervezet próbál több inzulint termelni, de egy idő után a hasnyálmirigy ebben a tevékenységben ,,elfárad”, és kialakul a magas vércukorszint.
Itt a legfőbb okok között a genetikai hajlam mellett a mozgásszegény életmód, elhízás, helytelen, rendszertelen táplálkozási szokások szerepelnek.
A betegség tünetei nagyjából megegyeznek a felsoroltakkal, ugyanakkor fokozottabban figyelni kell a végtagokra is (elsősorban az alsókra), hiszen az érszövődmények súlyosabb esetekben nehezen gyógyuló sebekhez, fekélyekhez és akár végtagvesztéshez is vezethetnek.
Létezik még egy úgynevezett gesztációs típusú cukorbetegség is, amely csak terhesség idején jelentkezik. Ez azért alakul(hat) ki, mert a méhlepény olyan hormonokat termel, amelyek hatására az áldott állapotban lévő nő sejtjei kevésbé érzékenyek az inzulinra. Ennél a típusnál a szülést követően a szénhidrátcsere legtöbbször helyreáll.
Ha a fent említett tüneteket észleljük, akkor azonnal mérjük meg a vércukorszintünket, amelyet még tünetmentesen is érdemes ellenőriztetni évente legalább egyszer.
Ami a normális értékű éhomi vércukorszintet illeti, az 4–6 mmol/l értéket jelent, étkezés után két órával a vércukorszint 8 mmol/l szintű értéke is megengedhető.
Ha még pontosabb értékeket akarunk mérni, akkor meg kell vizsgálni az úgynevezett glikozilált hemoglobin (HbA1c) szintjét, ami a vörösvérsejtekben lévő hemoglobin glükózzal töltött értékét jelzi, és ami az elmúlt 2-3 hónap átlagos cukorszintjét tükrözi.
Természetesen magas vércukorszint esetén egy sor más laborvizsgálatot is el kell végezni, de ebben az esetben már a családorvossal vagy endokrinológus szakemberrel történő konzultációra/vizsgálatra is szükség van.
A cukorbetegséget nemhiába nevezik „csendes gyilkosnak” is, hiszen akár éveken keresztül is tünetmentes lehet, és gyakran csak akkor észleljük, amikor már valódi tünetei, esetleg szövődményei is jelentkeznek. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy amíg húsz-harminc évvel ezelőtt a cukorbetegség a felnőtt populáció mintegy 5%-át érintette, mára ez az arány közelít a 10 százalékhoz, és a betegség előfordulása is egyre inkább „fiatalodik”. Mint minden betegségnél, itt is könnyebb a megelőzés, mint a gyógyítás, amelyben elsősorban a túlsúly elkerülése, a mozgásszegény életmód leküzdése, a helyes táplálkozás, a káros szenvedélyek mellőzése és a stresszes életvitel megfelelő kezelése lehet a megoldás.
A mai okoseszközök világában figyeljünk oda a legfontosabb paramétereinkre, így a napi lépésszámra (amiből naponta 8–10 ezer javasolt), a testtömegindexünkre (BMI), ami 30 fölött már elhízásnak számít, és a napi kalóriabevitelünkre.
A fent említett tünetek esetén pedig mindenképpen forduljunk szakemberhez!
Sajtó alá rendezte:
Bubrjak Olena beregszászi járási endokrinológus és
Jakab Lajos badalói családorvos
