Kárpátalján megemlékeztek a málenkij robot és a sztálini elnyomás áldozatairól

Az elmúlt héten Kárpátalja magyarok lakta településein az 1944-ben kezdődött borzalmakra emlékeztek és emlékeztettek, amikor a helyi magyar és német férfiakat több tízezer honfitársukkal együtt málenkij robotra hívták, de a Gulág haláltáboraiba hurcolták, s onnan sokan soha nem tértek haza. Az emlékezés célja, hogy ne feledkezzünk meg a sztálini terror és a málenkij robot áldozatairól, hogy a történelem soha ne ismételhesse meg magát.

Ungváron a Kálvária temetőben csendes főhajtással emlékeztek mindazokra, akiket a XX. század közepének megtorló intézkedései, a sztálini diktatúra embertelensége és a málenkij robot kegyetlensége sújtott. A megemlékezésen részt vett Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja, aki jelenlétével is hangsúlyozta: közös felelősségünk, hogy megőrizzük az áldozatok emlékét.

Az áldozatok lelki üdvéért Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője mondott imát, felidézve a közösség fájdalmát és azt a hitet, amely a legnehezebb időkben is erőt adott az embereknek. A rendezvény szervezőinek nevében Kulin Judit, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz.

A megemlékezésen az Ungvári Dayka Gábor Líceum diákjai is közreműködtek: rövid történelmi áttekintést adtak a sztálini megtorlások és a málenkij robot hátteréről, rávilágítva arra, hogy a XX. század egyik legembertelenebb tragédiája miként érintette a helyi közösségeket. A fiatalok előadása azt is üzenetként hordozta, hogy a történelmi emlékezet továbbadása a következő generációk feladata és felelőssége.

Csapon hagyományosan a helyi temetőben állított emlékműnél került sor a megemlékezésre, melyen jelen volt Papp Ferenc ungvári magyar konzul.

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének és Csapi Alapszervezetének elnöke felidézte a 81 évvel ezelőtti eseményeket és kiemelte: fontos emlékeztetni a ma élőket, a mai fiatalokat, hogy milyen szörnyű tud lenni, amikor egy-egy nép a másik nép ellen fordul és kollektív bűnösség vádjával ítél meg népeket vagy népcsoportokat. „Erre az időszakra emlékezünk és emlékeztetünk mindenkit, mert ennek soha nem szabad megismétlődnie! Azt gondolom, amíg magyar él itt, Kárpátalján, erre a sorstragédiára mindig emlékezni fogunk” – zárta gondolatait az elnök asszony.

Lizák Renáta felkészítő tanár közreműködésével Somogyi Milán és Orbán István, a Csapi Széchenyi István Líceum 10. osztályos tanulóinak előadásában hangzott el a Levél a táborból és Ősz a Gulágon.

Baksa Dávid csapi református lelkipásztor a Zsoltárok könyvéből olvasott fel igeszakaszt, amely egy elcsüggedt ember imádsága.

Thurzó Péter római katolikus plébános az áldozatok előtt tisztelgőkhöz szólva megjegyezte, hogy egy temetőnyi halott emlékművénél csak egy lehajtott fővel elmondott imádság a helyénvaló.

A KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubja kórusának előadásában az Egy magyar katona fohásza című dal hangzott el, végezetül a jelenlévők elhelyezték a koszorúkat és virágcsokrokat, majd meggyújtották az emlékezés mécseseit.

Beregszászban többnapos rendezvénysorozattal adóztak az áldozatok emlékének. Méltóságteljes megemlékezés keretében adták át a sztálinizmus áldozatainak, valamint a II. világháborúban elesett magyar honvédeknek és munkaszolgálatosoknak a magyarországi támogatással felújított emlékművét. A rendezvényre november 21-én került sor Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Szolyvai Emlékparkbizottság szervezésében.

A résztvevőket Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: a 20. század tragé­diái – mindenek­előtt a második világháború és az azt követő évek – máig meghatározzák a kárpátaljai magyarság kollektív emlékezetét. „Az állami erőszak saját állampolgárai ellen a történelem egyik legsötétebb fejezete. Kárpátalja magyarlakta településein, így Beregszászban is, családok generációi viselik az elhurcolások fájdalmát” – fogalmazott. Hozzátette: a megemlékezés célja nem a múlt sebeinek felszakítása, hanem az, hogy a katarzis erejével tegye erősebbé a jelenkori közösséget, amely ma is komoly kihívásokkal néz szembe.

A rendezvényen Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke felidézte az 1988-ban felavatott beregszászi emlékmű történetét. Kiemelte: a felújított emlékmű ma is a magyar összetartozás jelképe. Arra emlékeztet, hogy a fogyatkozó közösség csak közös gondolkodással és együttműködéssel tudja képviselni érdekeit.

Makkosjánosiban a sztálini lágerekbe elhurcoltak emlékművénél tartották a megemlékezést. Az eseményen részt vett Bakos Erzsébet, Makkosjánosi és Balazsér elöljárója, Nagy Szabolcs református lelkipásztor, Egressy Miklós görögkatolikus parochus, a KMKSZ Jánosi Alapszervezetének képviselői, illetve minden olyan helyi lakos, aki fontosnak érezte, hogy lerója tiszteletét az elhunytak emléke előtt.

A megemlékezésen Bakos Erzsébet elöljáró asszony köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta, hogy a málenkij robot áldozatai ártatlan emberek voltak, akiket családjaiktól szakítottak el, és akiknek szenvedései máig ható sebeket ejtettek a közösségeken. Köszönetet mondott mindazoknak, akik ápolják az áldozatok emlékét, majd arra kérte a jelenlévőket, hogy a gyertyagyújtással és a csendes főhajtással közösen tisztelegjenek azok előtt, akik soha nem térhettek haza.

Ezt követően Egressy Miklós görögkatolikus parochus mondott imát az áldozatok lelki üdvéért, majd Nagy Szabolcs református lelkipásztor olvasta fel a 23. zsoltárt, amely sok elhurcolt számára jelentett kapaszkodót a megpróbáltatások éveiben: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. [...] Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy.”

A jelenlévők végezetül együtt imádkozták el a Miatyánkot, majd nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével rótták le tiszteletüket mindazok előtt, akik szenvedéseikkel és áldozatukkal örökre beíródtak közösségünk emlékezetébe.

Guton istentisztelettel vette kezdetét a málenkij robot áldozatairól való megemlékezés november 23-án a református templomban, ahol a lelkipásztor, Baksa Zsolt szólt a megjelentekhez. „A régi időkben és a mostaniban is egyedül Isten volt az, aki erőt adott és megtartotta az embereket. Az elhurcoltak a hitüket megtartva bírták ki az embert próbáló mindennapokat. A magyarság ennek ellenére nem megtört, elfogyatkozott, hanem bizakodva a jövőben, gyermekeket vállalva megmaradt magyarnak” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Az istentiszteletet követően Sin József, a KMKSZ alelnöke és Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke tartotta meg emlékező beszédét. A lágerből visszajött guti férfiak visszaemlékezéseiből idézve párhuzamot vont a mai nehéz időkkel. Kiemelte, hogy a hit mindennél fontosabb, biztatta embertársainkat arra, hogy Isten kegyelméből erős hittel a mostani helyzetet is ki kell bírnunk. Végezetül Babits Mihályt idézve fejezte beszédét: „Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él, az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. […] Ó béke! béke! legyen béke már! Legyen vége már!”

A megemlékezés a Guti Gimnázium diákjainak verses, zenés összeállításával folytatódott. Ezt követően a gyerekek felolvasták a guti áldozatok neveit, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy magyarnak születtek, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templommal szembeni emlékműnél. A rendezvény a Himnusz eléneklésével és a Szózat közös elmondásával ért véget.

Tiszacsomán november 23-án görögkatolikus szent liturgiával vette kezdetét a megemlékezés, majd ezt követően a templom falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott csendes főhajtással a 46 tiszacsomai áldozat előtt.

A megemlékezőket Kovács Szvetlana, Tiszacsoma elöljárója köszöntötte. Beszédében felidézte az 1944-ben történt eseményeket.

Rácz János, a helyi KMKSZ-alapszervezet elnöke beszélt azokról az áldozatokról, akikről nem tudni, de sejteni lehetett, hogy milyen szörnyű körülmények között lelték halálukat, valamint az itthon maradt gyászoló családok keserű sorsáról.

A rendezvényen felszólalt Bakancsos László, Tiszacsoma díszpolgára is.

A Tiszacsomai Kultúrház felkészítésében Tóth Barbara, Beca Vivien, Ruszin Mirjam az alkalomhoz illő verseket szavaltak el.

Demkó Ferenc helyi parochus, esperes panachidát végzett a 46 lágerben odahalt emlékére.

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével, valamint koszorúzással ért véget.

Számos más magyarok lakta településen tartottak még megemlékezést az elmúlt héten, többek között Sárosorosziban, Badalóban, Kisbégányban, Nagyberegen, Kígyóson, Somban, Haláboron, Bátyúban, Haranglábon, Hetyenben, Csetfalván, Bakosban, Nagymuzsalyban, Gecsében és másutt, de a rendezvények sora még folytatódik az elkövetkező napokban.

VV, RV, DA, TA, RJ