Ahol a Föld vulkánjainak a kétharmada összpontosul – a Tűzgyűrű
Az Andok és a Kordillerák fenségesen hullámzó hegyvonulataitól az Aleut-szigeteken, Kamcsatkán, majd a Csendes-óceán nyugati részén húzódó szigetcsoportokon át Új-Guineáig, innen nyugati irányban a Kis-Szundákon és Jáván keresztül Szumátráig, délnyugat, majd délkelet felé pedig a Salamon-szigeteken, Vanuatun, a Fidzsi-szigeteken és Tongán át Új-Zélandig húzódik bolygónk vulkanikusan és szeizmikusan legaktívabb övezete, mely 452 aktív, illetve szunnyadó vulkánja után a Tűzgyűrű nevet kapta.
A földi tűzhányók mintegy 75 százalékát magában foglaló, 40 000 km hosszú, patkó alakú sáv szoros kapcsolatban áll a Pacifikus-hegységrendszerrel. Miként alakult ki? A Csendes-óceán délkeleti részén elhelyezkedő Nazca tektonikus lemez kelet, míg a Csendes-óceáni tábla a Cocos-, a Juan de Fuca-, valamint a Fülöp-lemezzel együtt északnyugat felé mozog, így a nevezett óceáni táblák találkoznak a Dél-amerikai, az Észak-amerikai, az Eurázsiai, valamint az Ausztrál kontinentális lemezekkel. S mivel az óceáni táblák sűrűbb anyagúak, mint a kontinentálisak, az előbbiek az utóbbiak alá buknak. (Kivételt képez Kalifornia. Délnyugati része a Csendes-óceáni, északkeleti része pedig az Észak-amerikai lemezen fekszik, melyek itt egymás mellett csúsznak el a Szent András-törésvonal mentén.) Az óceáni és a kontinentális táblák találkozása hegységképződéssel is együtt jár. Így gyűrődtek fel az Andok és a Kordillerák a Pacifikus-hegységrendszer keleti részén. A Csendes-óceán északi, északnyugati, nyugati és délnyugati részén viszont az Észak-amerikai, az Eurázsiai- és az Ausztrál-lemez nagy kiterjedésű selftengerei hullámzanak, s a Pacifikus-hegységrendszer az Aleut-szigeteken, Kamcsatka hegyvonulatain, a Kuril-szigeteken, Japán főszigetein, a Rjúkjú-szigeteken, a Fülöp-szigeteken, Új-Guinea hegységein, a Salamon-, illetve a Fidzsi-szigeteken folytatódik, majd Új-Zéland déli szigetén, a Déli-Alpokban ér véget. Indonéziában pedig a Csendes-óceáni, az Ausztrál-, a Fülöp- és az Eurázsiai-lemez találkozik, és ezek hatására alakulnak ki ütközések, illetve alábukások (szubdukciók). Ám ahol szubdukció van, ott az alábukó lemezek a földköpeny képlékeny anyagába nyomulva olvadni kezdenek, kőzetolvadék, magma jön létre, amely a kőzetekből felszabaduló vízgőz nyomására felfelé nyomul, áttöri a földkérget, és tűzhányókat szül. S mivel az alábukásos zónák szinte teljesen körülölelik a Csendes-óceánt, így a szubdukciók mentén kialakult a Tűzgyűrű.
Emblematikus vulkánok sorakoznak itt. Chilében tornyosul a táj fölé a 6893 m-es Ojos del Salado, bolygónk legmagasabb tűzhányója. Mexikóvárostól 70 km-re pöfékel a Popocatépetl. Seattle látképéhez hozzátartozik a 95 km-ről felderengő hósapkás Mount Rainer. Kamcsatkán emelkedik a 4750 m-es Kljucsevszkaja Szopka, Eurázsia és az egész északi félteke legmagasabb aktív vulkánja. Tokiótól 100 km-re magaslik Japán egyik jelképe, a Fudzsi-hegy. Az alaszkai Katmai produkálta a közelében lévő Novaruptával együtt a XX. század legnagyobb, a Fülöp-szigeteki Pinatubo pedig a második legnagyobb erupcióját (1912-ben, illetve 1991-ben), míg az indonéziai Tambora 1815-ös kitörése a valaha feljegyzett legerősebb erupció volt. Új-Zélandon pedig ott magasodik a Tűzgyűrű legaktívabb vulkánja, az évente 50 kisebb-nagyobb kitörést produkáló Ruapehu, melyen mindemellett két sípálya is működik. A Tűzgyűrűben meredek lejtőjű, heves, robbanásos kitöréseket produkáló rétegvulkánok sorakoznak, s az elmúlt 11 700 év 25 legnagyobb tűzhányókitörése közül 22-re itt került sor. Az indonéziai Krakatau szigetvulkán 1883-as erupciójakor a sziget kétharmada óriási robajlással beszakadt a kitörés során kiürült másodlagos magmakamrába. A dörejt egy 4800 km sugarú körben hallani lehetett, még Kelet-Afrika keleti részén is, a beomlás keltette szökőár pedig hatalmas pusztítást okozott a környező szigeteken. A Tambora említett erupciója olyan heves volt, hogy szétvetette a csúcs felső részét, a 4300 m-es hegy magassága 2850 m-re csökkent, s annyi kén-dioxid került a sztratoszférába, hogy fényvisszaverő aeroszolfelhőt alkotva átmenetileg csökkentette a globális hőmérsékletet, így 1816-ban elmaradt a nyár. De a Pinatubo 1991-es kitörése is ideiglenes lehűlést okozott, 0,5 Celsius-fokkal csökkentve a globális hőmérsékletet. 1831-ben pedig a Kuril-szigeteki Zavarickij-kaldera erupciója idézett elő átmeneti lehűlést.
Ám nemcsak vulkanikusan, hanem szeizmikusan is roppant aktív a Tűzgyűrű. Az alábukó és behajló – Kalifornia esetében az egymás mellett elcsúszó – lemezekben ugyanis óriási feszültségek halmozódnak fel, melyek földrengésekben szabadulnak fel. S a földmozgások erősségét műszerekkel mérő Richter-skála szerinti leghatalmasabb ismert, mért földrengésre is a Tűzgyűrűben került sor, ez volt a 9,5-ös magnitúdójú 1960-as dél-chilei földrengés. A Tűzgyűrűben lakó emberek azonban megtanultak együtt élni a vulkánkitörésekkel és a földrengésekkel, az ezeket előrejelző technológiák pedig fejlődnek, aminek az egyik legszebb példája, hogy a Pinatubo 1991-es erupciója előtt sikerült evakuálni a veszélyeztetett térség lakosságának a döntő többségét.
Lajos Mihály
