Szalagavató ünnepség a Nagyberegi Református Líceumban

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek, úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!”

Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levelének igeversével kezdődött november 28-án a Nagyberegi Református Líceum szalag­avató ünnepsége, amelyet a Beregszászi Művelődési Ház dísztermében rendeztek meg. Az idei tanévben 17 fiatal diák mellére tűzték ki a zöld szalagot, amit együtt kísért figyelemmel család, tanári kar és barátok.

A szalagavatót Tóth László, a Beregi Református Egyházmegye esperese, a Nagyberegi Református Gyülekezet lelkipásztora, a líceum lelkészigazgatója nyitotta meg, ünnepi gondolataival megalapozva a rendezvény hangulatát. Az esperes az alkalom egyik legfontosabb üzenetét hozta el: az Úrban található valódi erő és biztonság. Beszédében a Példabeszédek 18:10 versét idézte, amely a végzősök meghívóján is szerepelt: „Erős torony az Úr neve, odafut az igaz, és védelmet talál.”

Tóth László rámutatott, hogy ebben a mai, bizonytalan világban sokan próbálják önmagukban vagy külső erőkben keresni a biztonságot, ám a Biblia szerint az egyetlen valódi menedék Isten. A végzősök felé fordulva arról beszélt, milyen fontos, hogy életük változó időszakaiban is ebben a biztos pontban találjanak irányt és oltalmat. A szülők felé pedig külön is szólt, megköszönve bizalmukat. „Jó tudni, hogy gyermekeiket olyan »erős toronyra« bízhatják, aki bárhol, bármikor vezeti őket” ‒ mondta. Végül azt kívánta a diákoknak, hogy ne csak a meghívóikon, hanem „a szívükben is legyen az ige”, ami erőt ad és vezeti őket a felnőtté válás útján.

„A szalagavató mindig több egyszerű iskolai eseménynél. Találkozása annak, amit a múltból kaptunk, és annak, amit a jövő felé viszünk magunkkal. Jelképe annak a közösségnek, amely ezen iskola falai között formálódott a tanárok türelméből, a szülők szeretetéből és legfőképpen a diákok szorgalmából” ‒ mondta Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul. Köszöntőjében arról is szólt, hogy a Nagyberegi Református Líceum nem csupán tudást ad át, hanem lelki közösséget és hitbéli alapokat is teremt. Generációkon át olyan fiatalokat nevel, akik magyarságukat, értékeiket és hitvallásukat egyaránt felelősséggel viszik tovább. „A szalag emlékeztessen benneteket arra, hogy bennetek van a lehetőség, a kitartás és a hit. Mert ahol hit van, ott jövő is” ‒ üzente a végzős diákoknak.

Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka és a Diakóniai Központ vezetője hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni a szalagavatón, így köszöntőlevelét Tóth László esperes olvasta fel.

A főgondnok szavaiban arra emlékeztetett, hogy a szalagavató egyszerre lezárás és kezdet. A gyermekkornak lassan búcsút kell inteni, és felelősen dönteni a továbbtanulásról, a jövő irányáról. Rámutatott, hogy ebben a tanévben születnek meg a legfontosabb döntések: melyik pályát választják, hol folytatják tanulmányaikat a diákok. Hangsúlyozta, hogy a szalag nemcsak megkülönbözteti őket társaiktól, hanem lehetőséget is ad arra, hogy megmutassák, megérte a közös munka, a kitartás és a szülői áldozat. Külön szólt a szülőkhöz és a pedagógusokhoz is, megköszönve hűségüket és áldozatos munkájukat.

Ionika-Antal Viktória, a Nagyberegi Református Líceum oktatási igazgatója bensőséges hangú köszöntőjében rámutatott, hogy két ünnep van az iskola életében, amely különösen érzékelteti ezt a múló időt: a szalagavató és a ballagás. Ezek egyszerre örömünnepek és változást jelző határkövek a diákok életében. Arra biztatta a fiatalokat, hogy az előttük álló félévben támaszkodjanak szüleik és tanáraik támogatására, és higgyék el, „az Úrral minden sikerülni fog”.

A végzős 17 diák ezután a színpadra vonult, és elmondta az osztályigét, amely az elmúlt években erőt adott nekik a mindennapokban. Ezután mindenki egyenként vonult Zsoldos Miklós osztályfőnök elé, aki feltűzte a reményt szimbolizáló zöld szalagot.

A szalagtűzés ünnepi pillanatai után a líceum 10. osztályos diákjainak műsora következett, majd a végzősök saját összeállítással álltak a közönség elé. Műsorukban megköszönték szüleik és tanáraik szeretetét, és arról szóltak, hogy a hit, a remény és a szeretet egyszerre tartotta őket össze és indította el a felnőtté válás útján.

A műsort az Aranykéve Néptáncegyüttes fellépése tette teljessé, akik lassú és friss csárdással álltak színpadra Orosz Péter felkészítésében.

A rendezvény végén Tóth László lelkészigazgató fordult még egyszer a fiatalokhoz. Megköszönte az együtt töltött éveket, a küzdelmeket és mindazt, ami közösséggé formálta őket. Arra kérte a jelenlévőket, hogy továbbra is imádkozzanak a diákokért, hogy mindazt a jót, amit most megfogalmaztak, életükben is tovább tudják vinni.

Kun Viktória