Az első polgári állam megszületése
Forradalom és szabadságharc Németalföldön
Az újkor hatalmas társadalmi változásokat is hozott magával, a régi, tekintélyelvű feudális társadalmakat mind több országban kezdték felváltani a demokratikus polgári társadalmak, gyakran forradalmak útján. Az első polgári forradalom pedig 1566-ban robbant ki Németalföldön.
A mai Hollandiát és Belgiumot magában foglaló terület a maga 17 tartományával történetünk idején Spanyolországhoz tartozott. Európa legvárosiasabb, legpolgáriasultabb térsége volt ez a föld, fejlett tengeri és folyami kereskedelemmel, virágzó hajóépítő és kézműiparral, tartományi és városi önkormányzatokkal, erős polgársággal. II. Fülöp spanyol király azonban 1556-os trónra lépése után mind nagyobb mértékben kezdte alárendelni Németalföldet a spanyol érdekeknek, súlyos adókat rótt ki a gazdag tartományokra, s folytatta a terjedő protestantizmus már korábban megkezdett kegyetlen üldözését. 1566-ban aztán forradalomban robbant ki az elégedetlenség, melynek leverésére a király helytartóként Németalföldre vezényelte kíméletlenségéről hírhedt hadvezérét, Alba herceget, aki meg is kezdte a leszámolást a forradalmárokkal.
Ez azonban olaj volt a tűzre. Gerillamozgalom bontakozott ki szárazon és vízen. Dél-Németalföldön „erdei koldusok”, Észak-Németalföldön pedig „tengeri koldusok” léptek harcba, akik büszkén viselték a rájuk akasztott gúnynevet. Valójában voltak köztük szegények, gazdagok is: nemesek, kézművesek, katonatisztek, halászok, kereskedők, parasztok. Rajtaütésszerűen csaptak le a spanyol csapatokra, valamint a nehézkes spanyol gályákra. Majd 1568-ban a németalföldi ellenállás egyik legfőbb vezetője, Orániai Vilmos herceg és unokatestvére, Nassaui Lajos hadat szervezett, Heiligerlee-nél győzelmet arattak egy spanyol sereg fölött, s bár Alba hamarosan német területre szorította ki őket, a partizánmozgalmat nem tudta leverni. Sőt, 1572-ben a „tengeri koldusok” felszabadították az északi Briele kikötővárost, melyet követően általános felkelés robbant ki Észak-Németalföldön, s azokból a városokból, ahol spanyol helyőrségek állomásoztak, kiszorították az ellenséget. Orániai Vilmos és unokatestvére is újból visszatért. Nassaui Lajos bevette a fontos monsi erődöt, ám Alba még Orániai Vilmos felmentő seregének a megérkezése előtt visszafoglalta az erősséget, a herceg pedig a túlerő elől visszahúzódott. A spanyol hadvezér ellentámadásba ment át, s ostrom alá vette a felkelés egyik gócpontját, Leydent. A „tengeri koldusok” azonban hajóágyúik tüzével rést ütöttek a tenger elleni védőgáton, a várost körülfolyó zúgó, morajló tengerár elől pedig a spanyolok visszavonultak. Horn holland tengernagy ezt követően hadiflottát szervezett, és Gueuxnál legyőzte az ellenséges hajóhadat. Albát pedig – mivel képtelen volt elfojtani a szabadságharcot – királya leváltotta.
1576-ban Don Juan d’Austriát nevezték ki helytartóul, aki pacifikálta Dél-Németalföldet (a majdani Belgiumot), megtörte a fegyveres ellenállást, viszont jelentős engedményeket is tett, nagyobb szabadságot biztosított a városi és tartományi önkormányzatoknak. Észak-Németalföldön viszont 1579-ben létrehozták az Utrechti Uniót, a független Hollandia magvát. Első kormányzója Orániai Vilmos lett, aki segítséget kért és kapott is a II. Fülöppel szembenálló és szintén protestáns Angliától, majd miután egy, a spanyolok által felbérelt bérgyilkos megölte, fia, Orániai Móric lépett a kormányzói tisztségbe, Johan van Oldenbarnevelt, holland tartomány legfőbb ügyésze pedig mondhatni miniszterelnökként szervezte meg az egyesült északi tartományok közigazgatását, bel- és külpolitikáját. A spanyolok – mielőtt megpróbálták volna térdre kényszeríteni Északot – 1588-ban hatalmas hajóhaddal, a „legyőzhetetlen armadával” akarta lerohanni Angliát, az angol flotta azonban szétszórta, egy óriási tengeri vihar pedig szinte teljesen megsemmisítette az armadát. Orániai Móric ezt követően magához ragadta a harcászati kezdeményezést, 1594-ben felszabadította Steenwijk, Groningen, Koevorden és Geertruidemberg városokat, majd a Dél-Németalföldhöz tartozó Flandriába helyezte át a harcok színterét. 1597-ben győzelmet aratott Tornhoutnál, 1600-ban pedig Niewpoortnál csapott össze a spanyolokkal. Csapatai felvonultatása mellett partközelbe vezényelte nagy tűzerővel rendelkező hajóhadát. Előbb lovasrohamot indított az ellenséges lovasság ellen, amit a hajóágyúk is támogattak, így a roham teljes sikerrel végződött, majd egész hadserege támadásba kendült a spanyol gyalogság ellen, melyre a flotta is tüzet zúdított. A spanyolok súlyos vereséget szenvedtek, II. Fülöp pedig kénytelen volt elismerni Észak-Németalföld, vagyis a függetlenedett Hollandia önállóságát. Megalakult a történelem első, demokratikus államszerkezetű polgári köztársasága. Igaz, 1621-ben kiújult a spanyol–holland háború, ám az 1648-ban megkötött münsteri béke a hollandok végleges győzelmét szentesítette. S bár később Hollandia királysággá alakult, ez már egy polgári állam alkotmányos királysága lett.
Lajos Mihály
