Brenzovics László: „Reménykedjünk abban, hogy előbb-utóbb győzedelmeskedik a józan ész, és ez a háború is lezárul”

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarság helyzetét értékelte, kiemelve a közösség megmaradásának és Magyarország folyamatos támogatásának fontosságát. A beszélgetés során szóba került a két ország közötti viszony, a háború kimenetele, valamint a jövőbeli lehetőségek és kihívások is.

–  Eltelt egy újabb év – ismét 12 hónap a háború árnyékában. Miben változott ezalatt a magyarság helyzete Kárpátalján?

– Nyilván nemcsak a kárpátaljai magyarság vonatkozásában, hanem egész Európa, sőt az egész világ vonatkozásában döntő kérdés a háború és a béke ügye. Valamennyien figyeltük, illetve átéltük az amerikai elnökválasztást, hiszen Donald Trump elnökjelölt békeprogrammal indult, és mindannyian emlékszünk, hogy azt is mondta, huszonnégy óra alatt befejezi a háborút. Megnyerte az elnökválasztást, és sajnálatos módon egy év alatt sem sikerült befejezni a két ország közötti vérontást. Azonban mindenképp pozitívum az, hogy a világ legerősebb országának a vezetője továbbra is érdekelt a béke megvalósításában, és sokat is tesz érte. Örülök annak, és mások is így vannak vele, hogy elindult egy olyan folyamat, amelynek a célja a béke megvalósítása. De fontos azt is megjegyezni, hogy a két ország közötti béke megvalósítása rendkívül bonyolult dolog.

– Miért ennyire nehéz békét teremteni Ukrajna és Oroszország között?

– Sok olyan súlyos probléma és érdekellentét van a háborúzó felek között, amit nehéz megoldani. Látjuk azt is, hogy a világon nem mindenki érdekelt a béke megvalósításában. Különösen fura az, hogy az Európai Unió vezetőinek egy jelentős része mintha a háború folytatásában lenne érdekelt. Azért is furcsa ez, mert Európa mindig is egy békeprojekt volt, ezért is visszatetsző az a háborús retorika, amit az európai vezetők hangoztatnak Ukrajna és Oroszország kérdésében. Mi, kárpátaljai magyarok a békében vagyunk érdekeltek. Minél tovább húzódik ez az értelmetlen vérontás, annál nehezebb helyzetbe kerül nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem egész Ukrajna és maga az egész európai kontinens is. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a magyar kormány Orbán Viktor vezetésével folyamatosan azon dolgozik, hogy minél hamarabb béke legyen.

– Hogyan befolyásolják az országon belüli népmozgások a kárpátaljaiak életét?

– Óriási tektonikus mozgások vannak Ukrajnában a népesség vonatkozásában. Ukrajna lakosságának a pontos számát nem tudjuk. 2001-ben tartottak legutóbb népszámlálást az országban, és azóta különféle számokat mondanak a népesség lélekszámát tekintve. Szakértők jelenleg 25–28 millióra becsülik Ukrajna népességét – de ez lehet, hogy még kevesebb, hiszen milliószámra távoztak külföldre, s hogy pontosan mennyien, azt senki sem tudja. Ugyanez igaz Kárpátaljára, azon belül pedig ránk, magyarokra is. Továbbá azt sem tudja senki, hogy Belső-Ukrajnából hányan költöztek be megyénkbe. Rendkívül eltérő számokat mondtak korábban: 500 ezret, aztán hivatalosan 170 ezret, majd 300 ezret – tehát nem tudjuk pontosan. Azonban a nagyobb városok és települések látképén észrevehető, hogy bővült a lakosság száma a keletről érkezők miatt, akik nagy volumenű építkezéseket valósítottak meg Kárpátalján.

– Ha véget ér a háború, a keletről érkezők Ön szerint vissza fognak költözni, vagy esetleg külföldre távoznak?

– Azt nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő ezzel kapcsolatban, hogy ennek a népmozgásnak mi lesz a következménye. Teljesen nyilvánvaló, hogy Kárpátalja demográfiai összetétele átalakult, hiszen nemcsak a beköltözőknek a száma, hanem az elköltözőknek a száma is jelentős. Azt azonban nem lehet tudni, milyen folyamatok fognak zajlani a háború után, hogy ezek az emberek a háború után itt maradnak-e vagy visszaköltöznek, hiszen Kárpátaljának az eltartó képessége eléggé csekély: nincsenek olyan hatalmas földterületek, nyersanyagkészletek, mint Kelet-Ukrajnában, úgyhogy elképzelhető egyfajta visszavándorlás is. De elsősorban legfontosabb a békének a megteremtése – az összes többi kérdésnek a megoldására csak akkor kerülhet sor, ha eljutunk arra a pontra, hogy mikor és milyen feltételek mellett jön létre a béke.

Azt is látjuk, hogy a kárpátaljai magyarság nem úgy reagált, mint ahogy mások várták volna. Nem tagadhatjuk le, hogy jelentős az elvándorlás mértéke is, azonban túlzott pánikszerű menekülés nem volt tapasztalható. Kárpátalján sikerült fenntartanunk intézményrendszerünket és egyházainkat, ami mindenképpen reményt ad a jövőt illetően.

– Felértékelődött a KMKSZ szerepe ebben a háborús időben? Amelyet ráadásul néhány Covid-járványos év előzött meg...

– Egy közösségnek az érdekeit mindig képviselni kell. Ha nincs, aki képviselje egy közösség érdekeit, az hátrányba kerül, és ennek a feladatnak igyekezett a múltban is és a jelenben is megfelelni a KMKSZ. Továbbá nyilvánvaló, hogy ha az önkormányzatok jelentősége csökkent is az elmúlt háborús időszakban, azonban a képviselőink a helyi szinttől a nemzetközi szintekig a lehetőségeikhez mérten képviselni tudták a kárpátaljai magyarokat. A képviselet mellett pedig fejlődni is tudtunk, hisz a beregszászi Rákóczi-főiskolából egyetem lett, valamint dicséretes, hogy ebben a háborús időszakban az oktatási hálózatunk, a színházunk, a televíziónk és az újságunk is működhet tovább. De ne felejtkezzünk el azokról a kulturális rendezvényekről sem, amelyeket hagyományainkhoz híven sikerült az elmúlt évben is megszervezni. Mindezek erőt adnak a kárpátaljai magyar közösségnek a megmaradáshoz.

– A kárpátaljai magyarság országon belüli megítélése milyen formában változott, tekintettel arra, hogy Ukrajna és Magyarország diplomáciai kapcsolata mélyponton van?

– Korábban sem volt ró­zsás a helyzet. Valljuk be, hogy az ukrán–magyar kapcsolatok 2017 után rendkívül kiéleződtek. Ukrajnában egy rendkívül erőteljes magyarellenes propagandakampány folyt ebben az időben, különböző inzultusok érték a kárpátaljai magyarságot: az emlékműveink megrongálása, tüntetések, a KMKSZ székházának a felrobbantása, titkosszolgálati akciók, házkutatások – ezek jellemezték a kárpátaljai magyarság helyzetét, és a két ország között a viszony is romlott, bár történtek kezdeményezések a kapcsolatok javítására, de ezek nem vezettek sikerhez. Tehát ennek a dolognak azért múltja van. Ez nem most kezdődött. És sajnos most is jelentősek az ellentétek. Magyarország ezekben a kérdésekben másfajta álláspontot képvisel, mint az európai országok jelentős része, de azt mindenképpen pozitívumként kell értékelni, hogy Magyarország a béke mellett áll ki, és ha belegondolunk, ez egyezik Ukrajna lakossága és a kárpátaljai magyarság véleményével ezekben a kérdésekben. Rendkívül nehéz folyamat lesz a béke megteremtése és Ukrajnának a beilleszkedése az európai kontinens biztonsági rendszerébe. Magyarországon választások lesznek, és valószínűleg előbb-utóbb Ukrajnában is. Valahogy a béketeremtés folyamata elindult, s reméljük, hogy megvalósul, és ez majd a jövőben alkalmat ad arra, hogy a viszonyt rendezzék, azonban ez egy rendkívül nehéz folyamat lesz.

– Lehetséges-e az elkövetkezendő évben, hogy béke lesz a két ország között?

– Nem lehet tudni, hogy mi fog történni a következő évben, senki sem tudja. Reménykedjünk, hisz a békefolyamat elindult. Jelenleg intenzív tárgyalások zajlanak az Egyesült Államok és Oroszország, valamint az Egyesült Államok és Ukrajna között, de az Európai Unió is igyekszik ebbe – kevés sikerrel – beleszólni. Mindenképpen pozitív, hogy elindult egy olyan folyamat, amely már a békét célozza. Azonban azt is tudjuk, hogy ezek a dolgok rendkívül nehezek lesznek, és minél tovább tart a háború, annál nagyobbak az emberi és az infrastrukturális veszteségek, valamint annál kilátástalanabb helyzetbe kerül Ukrajna. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a békefolyamat felgyorsuljon és minél hamarabb meg is valósuljon. Nagyon fontos, hogy átfogó békére van szükség, hiszen tudjuk azt, hogy korábban is voltak megállapodások, amelyek nem vezettek tartós békéhez. Azonban a történelem azt mutatja, hogy a háborúkat lezáró folyamatok általában hosszúak – gondoljunk csak vissza a vietnámi vagy a koreai háború lezárásaira. Reménykedjünk abban, hogy előbb-utóbb győzedelmeskedik a józan ész, és ez a háború is lezárul.

– Mit tehetünk személyesen mi, kárpátaljai magyarok ezekben a ködös és szomorú időkben?

– A közösségünk legfontosabb feladata most a túlélés, ehhez pedig az szükséges, hogy ne adjuk fel a reményt, legyünk szolidárisak, segítsük egymást, tartsuk fenn intézményeinket, és próbáljuk meg átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ebben a Szövetségünk is igyekszik mindent megtenni, és rendkívül pozitív, hogy számíthatunk az anyaország támogatására is, amelyet számos formában valósított meg az elmúlt évben is, amiért hálásak vagyunk.

Simon Dávid